VEZÉRCIKK – Nemcsak a választóik egy részével, immár egymással sem találják a közös hangot az RMDSZ vezetői. Az eddigi választások közül a mostani államelnöki megmérettetés alkalmával mutatkozott meg először, hogy a szövetség egyszerűen nem tud megfelelően viszonyulni egy adott politikai helyzethez, és ami ennél is rosszabb: képtelen tisztán, érthetően kommunikálni a külvilággal.
2014. november 24., 21:292014. november 24., 21:29
Kelemen Hunor hétfőn elismerte, felmérések alapján előre tudták, hogy az erdélyi magyarok nyolcvan százaléka Klaus Johannisra fog szavazni. Ehhez képest az RMDSZ választói belátására bízta ugyan, kit támogatnak a második fordulóban, ám burkoltan – sőt itt-ott önkormányzati segédlettel – a kisebbik rosszként feltüntetett Victor Pontát ajánlotta a magyarok figyelmébe.
Persze a PSD koalíciós partnereként a szövetségre eleve egyfajta elkötelezett szerep hárult, viszont semmi sem indokolta például a kampányt Călin Popescu-Tăriceanu oldalán a Székelyföldön. Főleg, hogy már ismerték a magyarok opcióit.
De az sem vall következetes magatartásra – sőt még inkább összezavarja a választókat –, hogy a szövetségben egykor meghatározó politikusnak számító Frunda Györgytől az RMDSZ főtitkára utólag határolódik el a Ponta melletti nyílt kampányolás miatt, miközben a döntő forduló előtt a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva tiszteletben tartandónak nevezte az exszenátor korteskedését.
Arról nem beszélve, hogy az RMDSZ politikusai a választások előtt és után eltérően ítélték meg a megmérettetésnek a kormányzati szerepvállalásra kifejtett hatását. A kampányban többször elhangzott, hogy a magyarok az eddig elért eredmények folytatásáról is dönthetnek, ezzel szemben később cáfolták, hogy az államfőválasztásnak köze lenne a kormányszerephez. (Ez utóbbi a Ponta-kabinet teljesítményétől függetlenül helytálló meglátás).
Az RMDSZ vezetői nem bizonyultak meggyőző kommunikátoroknak ebben a váratlan politikai fordulatokban bővelkedő időszakban, ami elsősorban a saját híveikkel ápolt kapcsolatnak megy a rovására. De sose késő tanulni a saját hibáinkból. Mindjárt itt az új feladat koherensen indokokkal szolgálni a hatalmon maradás vagy esetleg az ellenzékbe vonulás kérdésére.
Focidrukkernek lenni nem feltétlenül és nem csupán a játék szeretetét, a gólért való rajongást jelenti.
Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.
Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.
Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.
Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.
A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.
szóljon hozzá!