Egy hét alatt kormányfő ritkán kap annyi pofont saját maga és pártja nyilatkozatai, illetve döntései miatt, mint most Victor Ponta.
2014. január 16., 22:062014. január 16., 22:06
A washingotni kormány képviselője egyértelműen neki címezte üzenetét, amikor arról beszélt: aggasztó, ha egyes ítéletek kapcsán a politikum nyilatkozatai révén próbál nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra. Ezt követően szocialista „elvtársa”, Martin Schulz EP-elnök minősítette megengedhetetlennek, hogy nácinak nevezte Elmar Brok német EP-képviselőt.
Szerdán az alkotmánybíróság kaszálta el a hazai igazságszolgáltatás és a külföldi partnerek szerint is a korrupcióellenes szervek munkájának megnehezítését célzó Btk.-módosítást, csütörtökön pedig a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács ellenőrző testülete jutott arra a következtetésre, hogy Ponta kárt okozott az igazságszolgáltatás hitelességében, amikor politikai ítéletnek nevezte elődje, Adrian Năstase volt kormányfő korrupció miatti elítélését.
Ponta ugyanakkor nem hajlandó beismerni, hogy hibázott. A tény, hogy mind az igazságszolgáltatási tanács jelentését, mind az ellene zajló DNA-vizsgálatot félvállról vette, és csupán néhány ironikus kommentár erejéig tartotta érdemesnek velük foglalkozni, arra enged következtetni, hogy továbbra is ragaszkodik ahhoz a kommunikációs panelhez, miszerint az igazságszolgáltatás nem független, azt ugyanis Traian Băsescu államfő mozgatja a háttérből.
Vélhetően ezzel próbálja elvenni az élét az őt és a kormányoldalt ért csapásoknak, amelyek népszerűségvesztést okozhatnak a közelgő EP-választások és az év végi államfőválasztás előtt a kormánypártoknak. (Mint ahogy az is kommunikációs fogás volt, hogy ő jelentette be a Brassó-Comarnic autópályáról szóló tárgyalások eredményét – ezzel szerette volna elérni, hogy a nap eseményei között ne csupán a CSM-jelentés kapcsán szerepeljen a neve).
Lehet, hogy Ponta mindezzel a saját híveit képes lesz meggyőzni, de ha pártja számára hasznos is lesz ez a retorika, az ország hitelessége mindenképpen megsínyli. Hiszen kifele továbbra is azt a képet sugallja, hogy a román miniszterelnök saját és pártja politikai érdekei miatt hadjáratot folytat a független igazságszolgáltatás ellen.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
szóljon hozzá!