Egy hét alatt kormányfő ritkán kap annyi pofont saját maga és pártja nyilatkozatai, illetve döntései miatt, mint most Victor Ponta.
2014. január 16., 22:062014. január 16., 22:06
A washingotni kormány képviselője egyértelműen neki címezte üzenetét, amikor arról beszélt: aggasztó, ha egyes ítéletek kapcsán a politikum nyilatkozatai révén próbál nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra. Ezt követően szocialista „elvtársa”, Martin Schulz EP-elnök minősítette megengedhetetlennek, hogy nácinak nevezte Elmar Brok német EP-képviselőt.
Szerdán az alkotmánybíróság kaszálta el a hazai igazságszolgáltatás és a külföldi partnerek szerint is a korrupcióellenes szervek munkájának megnehezítését célzó Btk.-módosítást, csütörtökön pedig a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács ellenőrző testülete jutott arra a következtetésre, hogy Ponta kárt okozott az igazságszolgáltatás hitelességében, amikor politikai ítéletnek nevezte elődje, Adrian Năstase volt kormányfő korrupció miatti elítélését.
Ponta ugyanakkor nem hajlandó beismerni, hogy hibázott. A tény, hogy mind az igazságszolgáltatási tanács jelentését, mind az ellene zajló DNA-vizsgálatot félvállról vette, és csupán néhány ironikus kommentár erejéig tartotta érdemesnek velük foglalkozni, arra enged következtetni, hogy továbbra is ragaszkodik ahhoz a kommunikációs panelhez, miszerint az igazságszolgáltatás nem független, azt ugyanis Traian Băsescu államfő mozgatja a háttérből.
Vélhetően ezzel próbálja elvenni az élét az őt és a kormányoldalt ért csapásoknak, amelyek népszerűségvesztést okozhatnak a közelgő EP-választások és az év végi államfőválasztás előtt a kormánypártoknak. (Mint ahogy az is kommunikációs fogás volt, hogy ő jelentette be a Brassó-Comarnic autópályáról szóló tárgyalások eredményét – ezzel szerette volna elérni, hogy a nap eseményei között ne csupán a CSM-jelentés kapcsán szerepeljen a neve).
Lehet, hogy Ponta mindezzel a saját híveit képes lesz meggyőzni, de ha pártja számára hasznos is lesz ez a retorika, az ország hitelessége mindenképpen megsínyli. Hiszen kifele továbbra is azt a képet sugallja, hogy a román miniszterelnök saját és pártja politikai érdekei miatt hadjáratot folytat a független igazságszolgáltatás ellen.
Életveszélyes fenyegetést kapott egy magyarországi előadó, ezért lemondta székelyföldi koncertjét. A botrány túlmutat Majkán, és a magyar közélet nagyon aggasztó állapotairól árulkodik.
Hogy Romániában gyanúsan tekintenek a kettős állampolgárokra, nem újdonság, azt már megszokták az erdélyi magyarok. De enyhén szólva meglepő, hogy Magyarországon is indulatokat gerjeszt a kettős állampolgárság kérdése.
A közép-európai ember kényelmi illúziójának végét jelzi mindaz, ami most az életadó, elnyűhetetlennek hitt kék szalagunkkal, a Dunával történik. És abból kifolyólag velünk, mindannyiunkkal.
Miközben eddig jóformán csak passzív szemlélőként kísérte az ország légterét megsértő orosz drónokat, hirtelen igencsak hiperaktív lett a román légierő.
Történelmi fordulóponthoz érkezett a hírfogyasztás. A kérdés már nem csak az, hogy hol olvassuk a híreket, hanem akarunk-e még egyáltalán szembenézni velük.
Egyetlen félreértelmezett hír is elég ahhoz, hogy egy reményvesztett közösségben újra fellobbanjon a remény. Parajd esetében azonban a valóság ismét józanítóbbnak bizonyult a politikai diadaljelentéseknél.
A történelem nemcsak hősökről, hanem árulókról is szól, mégha igencsak keveset emlegetjük őket. A sport világában is beszélhetünk eredményességről és eredménytelenségről egyaránt, sztárokról és – antisztárokról.
Sportújságírók, szakírók, futballszurkolók körében jó ideig témát szolgáltat még a hétfőre virradóra befejeződött, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által közösen rendezett labdarúgó-világbajnokság.
Marosvásárhely, a Bolyaiak városa még mindig a legtöbb magyar lakosnak otthont nyújtó település Erdélyben.
Ott állunk a pékárus vagy a sarki bolt pultjánál, a szupermarket kasszájánál, kezünkben egy egyszerű fehér kenyérrel, a pénztárgép kijelzőjén pedig felvillan a kétjegyű szám: 10 lej, 12 lej, 15 lej...
szóljon hozzá!