Mintha minden mindegy volna Victor Ponta számára. A miniszterelnök az ellene fölmerült korrupciós vádak nyomán elõbb térdmûtétje ürügyén egy hónapot Törökországban töltött, majd karibi luxushajókörúton töltötte szabadságát, annak letelte után pedig arra is idõt szakított, hogy kedden este Tbilisziben megtekintse az európai labdarúgó-Szuperkupa-mérkõzést.
2015. augusztus 13., 20:252015. augusztus 13., 20:25
Az egész olyan, mintha tudná: már nem sokáig tölti be fontos posztját, a korrupciós vádak miatt a pártelnöki tisztség után a kormányfõi mandátumról is le kell mondania – de addig legalább kiélvezi a pozíció adta elõnyöket.
Talán részben ennek tudható be az is, hogy a Bukarest által a Zákonyi Botond magyar nagykövet interjúja miatt mondvacsinált ürüggyel kirobbantott diplomáciai botrányba beleállva még tovább szítja a magyarellenes indulatokat. Mintha amolyan „utánam az özönvíz” stratégiát alkalmazva hergelné a román közvéleményt a magyarok ellen, nem törõdve azzal, hogy a két, szomszédos, egyaránt EU-és NATO-tagország között az együttmûködés és a problémák kibeszélése jelentené a normalitást.
Az is tény persze, hogy a megtépázott tekintélyû kormányfõnek egy ilyen magyar–román botrány úgy kell, mint egy falat kenyér, hiszen a csak az õ és külügyminisztere elméjében létezõ magyar „provokáció” nyomán jól odamondhat Magyarországnak, a román haza megmentõjének szerepében tetszelegve.
Már csak ezért sem érdekli, hogy az aránytalanul túlreagált ügyben – hiszen Zákonyi Botond szövetségesek és stratégiai partnerek között természetes módon, õszintén beszélt a gondokról, nem sértett meg senkit – született, Magyarországot arrogáns hangnemben becsmérlõ és kioktató Facebook-bejegyzése alatt soviniszta, uszító, magyargyalázó kommentek tucatjai jelentek meg.
A miniszterelnök nem utasította rendre a gyûlölködõket, és ki sem moderálta a hõbörgõ hozzászólásokat. Vagyis ott tartunk, hogy miközben Magyarország a helyén kezeli az ügyet, és határozottan ugyan, de korrektül és csak külügyi államtitkári szinten reagált Ponta barátságtalan és sértõ kijelentéseire, Romániában a magát européernek és kisebbségbarátnak hirdetõ kormányfõ szintjén zajlik az uszítás.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
Bár a Tisza-kormány nemzetpolitikáért felelős illetékese több fórumon is leszögezte erdélyi látogatása során, hogy az új budapesti hatalom nem kíván hozzányúlni a külhoni magyarok szavazati jogához, jelentős nyomás nehezedik rá az anyaországban.
Miközben egyes országokban már be is tiltották, vagy fontolgatják, hogy betiltsák a közösségi oldalak használatát a 16 év alatti fiatalok körében, néha az az ember érzése, hogy egyes, 18 évnél idősebb felnőttek esetében sem ártana a tiltás.
Ötszázhetven évvel ezelőtt, 1456. augusztus 11-én, a nándorfehérvári diadal után három héttel pestis áldozata lett Hunyadi János hadvezér.
Románia Európa egyik legjobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országa, mégis importra szorul az alapvető élelmiszerekből. A gondot nem a termőföld vagy a gazdák hiánya, hanem az évtizedek óta következetlen agrárpolitika okozza.
Az embereknek egyre inkább elegük van a pártok közötti marakodásból, amely hónapok óta tartó politikai patthelyzetet eredményezett, valamint azt, hogy az országnak a válságos időszakban nincs teljes hatáskörrel rendelkező kormánya.
Életveszélyes fenyegetést kapott egy magyarországi előadó, ezért lemondta székelyföldi koncertjét. A botrány túlmutat Majkán, és a magyar közélet nagyon aggasztó állapotairól árulkodik.
Hogy Romániában gyanúsan tekintenek a kettős állampolgárokra, nem újdonság, azt már megszokták az erdélyi magyarok. De enyhén szólva meglepő, hogy Magyarországon is indulatokat gerjeszt a kettős állampolgárság kérdése.
szóljon hozzá!