VEZÉRCIKK – Bár az ország gazdasági-pénzügyi kilátásai nem adnak okot túlzott aggodalomra, nehéz örökséget hagyott maga után az utcai tüntetések nyomására lemondott Ponta-kormány.
2015. november 25., 19:522015. november 25., 19:52
A helyére lépett technokrata kabinet nyakába szakad az ebben az időszakban foganatosított béremelések, valamint a januárban hatályba lépő adó- és áfacsökkentés kigazdálkodása. Ráadásul a jövő évi költségvetés tervezetét is készen kapta meg, amely több mint 4 százalékos gazdasági növekedéssel és a Brüsszel által engedélyezett 3 százalékos költségvetési hiánnyal számol.
Első ránézésre nem is lenne baj, csakhogy a román gazdaság fejlődésének ütemére egyáltalán nem lehet mérget vetni a geopolitikai fejlemények, az Európába áramló népvándorlás, a terrorizmusellenes küzdelem, no meg a közel-keleti konfliktus eszkalálódása miatt. De Dacian Cioloş kormányának dolgát nemcsak külső, hanem belső tényezők is nehezítik.
A politikai osztály – és az azt kiszolgáló sajtó – egy része máris ráirányította az ágyúkat az alig egy hete beiktatott szakértői kabinetre, időnap előtt bizonygatva annak alkalmatlanságát. E téren meglepő egyetértéseknek vagyunk tanúi, egyformán ostorozza az új kormányt Traian Băsescu volt államfő és eddigi kíméletlen politikai ellenfele, Victor Ponta exminiszterelnök. Ennek a furcsa összeborulásnak a legárulkodóbb jele, hogy Băsescu újabban annak a hírtelevíziónak a stúdiójában követeli Cioloşék távozását, amely egy Ponta-közeli médiamogul tulajdona, annak idején pedig élharcosa volt a volt államelnök felfüggesztésének.
Az már csak hab a tortán, hogy egyes politikusok – köztük a titkosszolgálat egykori, jelenleg a Szociáldemokrata Párt szenátoraként tevékenykedő tisztje – hajmeresztő összeesküvés-elméleteket gyártanak a brüsszeli kormányt is megjárt miniszterelnökről. Például hogy a Romániában pornószektaként elhíresült jógamozgalom tagja, politikai előmenetelét pedig annak köszönheti, hogy állítólag a belügyminisztérium egykori kémfőnökének rokona.
A nevetséges vádak is jelzik, Cioloşra kemény esztendő vár a jövő évi választásokig tartó mandátuma alatt, hiszen súlyos bizalomvesztése közepette a politikumnak elemi érdeke, hogy lejárassa a választók előtt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!