VEZÉRCIKK – Bár az ország gazdasági-pénzügyi kilátásai nem adnak okot túlzott aggodalomra, nehéz örökséget hagyott maga után az utcai tüntetések nyomására lemondott Ponta-kormány.
2015. november 25., 19:522015. november 25., 19:52
A helyére lépett technokrata kabinet nyakába szakad az ebben az időszakban foganatosított béremelések, valamint a januárban hatályba lépő adó- és áfacsökkentés kigazdálkodása. Ráadásul a jövő évi költségvetés tervezetét is készen kapta meg, amely több mint 4 százalékos gazdasági növekedéssel és a Brüsszel által engedélyezett 3 százalékos költségvetési hiánnyal számol.
Első ránézésre nem is lenne baj, csakhogy a román gazdaság fejlődésének ütemére egyáltalán nem lehet mérget vetni a geopolitikai fejlemények, az Európába áramló népvándorlás, a terrorizmusellenes küzdelem, no meg a közel-keleti konfliktus eszkalálódása miatt. De Dacian Cioloş kormányának dolgát nemcsak külső, hanem belső tényezők is nehezítik.
A politikai osztály – és az azt kiszolgáló sajtó – egy része máris ráirányította az ágyúkat az alig egy hete beiktatott szakértői kabinetre, időnap előtt bizonygatva annak alkalmatlanságát. E téren meglepő egyetértéseknek vagyunk tanúi, egyformán ostorozza az új kormányt Traian Băsescu volt államfő és eddigi kíméletlen politikai ellenfele, Victor Ponta exminiszterelnök. Ennek a furcsa összeborulásnak a legárulkodóbb jele, hogy Băsescu újabban annak a hírtelevíziónak a stúdiójában követeli Cioloşék távozását, amely egy Ponta-közeli médiamogul tulajdona, annak idején pedig élharcosa volt a volt államelnök felfüggesztésének.
Az már csak hab a tortán, hogy egyes politikusok – köztük a titkosszolgálat egykori, jelenleg a Szociáldemokrata Párt szenátoraként tevékenykedő tisztje – hajmeresztő összeesküvés-elméleteket gyártanak a brüsszeli kormányt is megjárt miniszterelnökről. Például hogy a Romániában pornószektaként elhíresült jógamozgalom tagja, politikai előmenetelét pedig annak köszönheti, hogy állítólag a belügyminisztérium egykori kémfőnökének rokona.
A nevetséges vádak is jelzik, Cioloşra kemény esztendő vár a jövő évi választásokig tartó mandátuma alatt, hiszen súlyos bizalomvesztése közepette a politikumnak elemi érdeke, hogy lejárassa a választók előtt.
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.
A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.
Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.
Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
szóljon hozzá!