Fotó: Jakab Mónika
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – A Magyar Értelmező Kéziszótár a cím fogalmát így határozza meg: „Elhunyt személy érdemeit méltató cikk vagy beszéd.”
2023. január 01., 20:242023. január 01., 20:24
Ha jelen esetben a sokunk által kedvelt és értékelt Krónika, és vele együtt a lapcsaládhoz tartozó Erdélyi Napló és az Előretolt Helyőrség „halálának” kapcsán kívánok néhány méltató gondolatot leírni, jogosnak tűnik a kérdés, hogyan lehetséges ez, hiszen nem egy személyről van szó.
Széles skálán mozgó tartalma mindenkinek ízlése szerinti olvasnivalót nyújtott. A nemzeti azonosságtudatot erősítő írások, bármilyen témában szívet, lelket, értelmet nyitogattak. Igazi konzervatív lapnak tartottam, amelyik nem állt be a „független-objektívnek” hazudott sajtótermékek sorába. Nem cenzúrázott. Ezt bizton állíthatom, hiszen megjelent szerény írásaim sokszor kényes témákat érintettek, legyen szó érdekvédelmi szervezetünkről vagy Tőkés Lászlóról. Ez utóbbi vonatkozásában szomorúan állapítom meg, hogy például egyházi lapunk ezt megtette (ha szükséges, bizonyítékkal szolgálhatok).
Értem én, hogy mostanság az internet világa és lehetőségei, hogy a pénzügyi hatékonyság, a rentabilitás mindent felülírnak. De lennie kellene egy vörös vonalnak, amit nem szabadna átlépnie senkinek és semminek.
Véleményem szerint ilyennek kellene lennie a papíralapú sajtónak, főleg, ha nem parancsra és érdekek mentén szerkesztik. Miért is? Mert Guttenberg óta a könyvnek, az újságnak, egyáltalán a papírra leírt szónak tapintható, sok esetben – gondoljunk az iniciálékra – művészi értéke, sőt azt is meg merem kockáztatni, „illata” volt. Ezzel ellentétben azt kell látnunk, hogy a könyv, a papíralapú sajtó elveszítette becsületét. Nem, vagy csak keveset olvasunk. Alig-alig látogatják a szebb napokat látott iskolai, közösségi könyvtárakat. Sok esetben a családi könyvtárak is értéktelenné válnak. Akik örökölhetnék, már hét határon túl vannak. Fölöslegesnek tartják vesződni a sok könyvvel. Nemrég megdöbbenve hallottam, hogy valaki papírhulladék formájában „szabadult meg” több száz kötettől. Sajnos ez a folyamat érhető tetten jelen esetben is.
Természetesen ma ezt lehet úgy értelmezni, hogy a példa egy letűnt kor áporodott világát idézi. Az igazságtartalmat döntse el ki-ki magában. Végül – lehet már okafogyott megoldásként – egy lehetőséget kívánok felvillantani. Az elmúlt rendszer ha szemfényvesztésként is, de életben tartotta az Előre napilapot (az akkori lapkiadások kívánalmai, szabályai szerint). De mégis volt egy magyar nyelven írt országos terjesztésű napilap, minden hibájával és erényével együtt.
Csak halkan kérdezem: manapság a kormány tagjaként – úgymond demokráciában élve –, a pozitív diszkrimináció elve alapján nem lehetne elérni, hogy egy Krónikához hasonló magyar napilap életben maradjon?
Nincs más hátra, mint hogy hívő emberként, a feltámadásban bízva reménykedjek a honi, papíralapú magyar sajtó újraéledésében is. A magam nevében pedig megköszönöm a több mint 6000 kiadást megért számokat. Isten áldása legyen a volt és mostani szerkesztőségi tagok életén, annál is inkább, mert egy lap megszűnése sokak számára egzisztenciális kérdés is.
Varga Károly
A szerző a nagybányai református egyházmegye nyugalmazott esperese
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.
Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.
Miközben a Recorder oknyomozó portál dokumentumfilmje súlyos visszaélésekre világít rá a román igazságszolgáltatási rendszerben, azért megjegyezhetjük: a tényfeltáró riporttal jókora szívességet tett a kormánynak.
A híradót hallgatom. Beszámolnak arról, hogy egy német város karácsonyi vásárában késeltek, egy másikban, valahol Bajorországban pedig minél több személy halálra gázolását tervezte öt migráns.
Az Egyesült Államok magára hagyja Európát, sőt már ellenségének tekinti – ilyen apokaliptikus kommentárok hangzottak el annak kapcsán, hogy a Trump-adminisztráció közzétette Washington új nemzetbiztonsági stratégiáját.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!