Miközben a világ legbefolyásosabb vezetői a Bilderberg-csoport szupertitkos találkozóján, majd pedig a G8-csúcson kuglizgattak teljhatalmuk bábuival, szép csendben hivatalosan is megnyílt az európai őshonos kisebbségek védelméért indított harc brüsszeli frontja.
2013. június 20., 22:482013. június 20., 22:48
2013. június 21., 10:062013. június 21., 10:06
Az Erdélyből induló polgári kezdeményezések előretolt helyőrségeként az EMNP és az EMNT már sátrat vert az Európai Bizottság falai előtt. Az első üzenetváltás megtörtént: közel nyolcvan nap elteltével az a válasz érkezett az uniós erődből, hogy a szövetségest keresők küldetése szép és jó, de a kapuőrzőknek nincs felhatalmazásuk arra, hogy birodalmuk támogatásáról biztosítsák az igazáért harcoló kis szabadcsapatot.
Nem tudni, a kapudöngetés meddig hallatszott el Brüsszelben, de az már az első jelekből kitetszik, hogy az ügy továbbra is rendkívül kényes az EU számára. Pedig előbb-utóbb érdemben is foglalkoznia kell vele, hiszen az európai polgárok mozgósítása minden bizonnyal meghozza a várt eredményt. Az RMDSZ jelenleg milliós sereget toboroz az Európai Kisebbségek Föderatív Uniójának dél-tiroli kongresszusán, ahol 30 ország több tucat kisebbségi szervezete fogja felkarolni az ügyet. Remélhetőleg az EMNP–EMNT, illetve az RMDSZ indítványa ugyanúgy megkapja a szükséges egymillió támogató aláírást, mint a Székely Nemzeti Tanács régióvédelmi kezdeményezése.
Kivételesen nem baj, hogy képviselőink külön utakon járnak: a több oldalról érkező nyomásgyakorlás csakis az ügy hasznára válhat. Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy valós előrelépést a várfalakon kívülről nagyon nehéz elérni. Mivel az európai őshonos kisebbségek ügye nem kontinenseket átölelő pénzügyi spekulációkról, világhatalmi machinációkról szól, elképzelhetetlen, hogy olyan befolyásos támogatókat nyerjen meg magának, mint mondjuk néhány bilderberges nagyúr. Az sem valószínű, hogy az európai parlamenti választások előtt valamelyik képviselőcsoport központi kampányában felkarolná a kezdeményezést, hiszen a makacs többségiek ott is többségben vannak. Így hát marad az üzengetés egy olyan békés hadviselésben, amelyben a legnagyobb ellenség az erős szövetséges hiánya. De legalább mindent megteszünk, amit lehet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.
Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.
Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.
Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.
A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.
Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!