VEZÉRCIKK – Ismét olyan esetek borzolják a kedélyeket Romániában, amelyek rontják a romák és a többségi lakosság közötti békés együttélés esélyeit, alkalmat adva ugyanakkor az indulatok elharapózására.
2017. április 02., 22:592017. április 02., 22:59
Ezúttal Gyergyószentmiklóson torkollott erőszakba és bosszúba a cigányok garázdálkodása, valószínűleg nem sokon múlt, hogy a hétvégi gyújtogatás nem követelt emberáldozatot. Aki a részletekre kíváncsi, itt értesülhet a történtekről és annak kiváltó okairól. Mint az várható volt, az incidens a szokásos forgatókönyv alapján kapott visszhangot. Sokak szerint a cigányok megérdemelték az erélyes fellépést, hiszen megengedhetetlen, hogy kéregetésből, lopásból, rablásból éljenek, és fenyegessék a lakosságot, eközben mások a rasszizmus egyik megnyilvánulását látják az önbíráskodásban és az azt helyeslő magatartásban.
Sokkal közelebb vinne a megoldáshoz, ha a Gyergyószentmiklóson, a Székelyföldön és Romániában sokadszorra előforduló konfliktust nem etnikai, hanem társadalmi és büntetőjogi problémaként kezelnénk. A 30 ezer lejt tartalmazó táskát nem azért emelte el az útkereszteződésnél várakozó autóból a két tizenöt éves suhanc, mert roma, hanem mert tolvaj. Mint ahogy az önbíráskodók sem azért gyújtogatták fel a cigányok házát, mert – a város etnikai összetételéből fakadóan vélhetően – magyarok, hanem mert hajlamosak a bosszúra, és megelégelték a hatósági totojázást. Ha pedig mindebben egyetértünk, akkor nem is járunk olyan messze a megoldástól.
Románia máig adós a cigányság felzárkóztatásával, bár mélyenszántó ötletek és nagyívű stratégiák garmadával születtek a rendszerváltás óta, a közösség tagjainak többsége szegénységben, tanulatlanul él, és könnyen a bűn, a törvénytelenség útjára lép. Első lépésként tehát gyerekeik iskoláztatására kell kötelezni a roma szülőket, akár a szociális segély megvonásának ódiumával is, továbbá munkát kell adni a felnőtteknek, ami az egyre akutabb munkaerőhiány közepette nem is olyan ördöngös feladat. Emellett a bűnüldöző szerveknek is változtatniuk kell a hozzáállásukon, a törvénytisztelő polgár zsebében ugyanis kinyílik a bicska az olyan mentegetőzések hallatán, miszerint „a hatóságoknak nehéz fellépniük\", vagy „sajnos kevés eszköz áll a rendelkezésünkre\".
Bármennyire is elítélendő, ha valaki saját hatáskörbe vonja az igazságszolgáltatást, nem lehet csodálkozni az önbíráskodáson, amikor hónapokon, éveken keresztül azt tapasztalni, hogy egyesek büntetlenül garázdálkodhatnak, rájuk úgyse sújt le a törvény haragja. A megoldáshoz állami beavatkozásra, önkormányzati koordinációra, hatósági fellépésre, széleskörű társadalmi összefogásra van szükség, a lángoló putrik látványa nem vezet sehová.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.
Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.
Miközben a Recorder oknyomozó portál dokumentumfilmje súlyos visszaélésekre világít rá a román igazságszolgáltatási rendszerben, azért megjegyezhetjük: a tényfeltáró riporttal jókora szívességet tett a kormánynak.
Látogatottsági adatok