Üllő és kalapács között érezheti magát ebben az időszakban a bukaresti technokrata kormány. Miközben a jelek szerint Nagy-Britanniának az Európai Unióból való esetleges kilépését a kelet-közép-európai államokhoz hasonlóan Románia is megsínylené, a Dacian Cioloș vezette kabinet a parlamenti pártok választási ígéretei és politikai érdekei, valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szigora között kénytelen lavírozni.
2016. június 19., 18:442016. június 19., 18:44
A kormánynak úgy kell kitöltenie szűkre szabott, az év végén rendezendő parlamenti választásokig tartó egy éves mandátumát, hogy lehetőségeihez mérten engednie kell a politikai nyomásnak (pontosabban fogalmazva a zsarolásnak), másrészt pedig meg kell őriznie a költségvetés egyensúlyát is. A feladat nem könnyű, mivel a kormányzás felelősségének terhétől megszabadulva a politikai alakulatok nincsenek tekintettel gazdasági helyzetre és államháztartásra, az pedig most végképp nem foglalkoztatja őket, hogy mit tartogat pénzügyi-gazdasági szempontból a következő esztendő.
Nem véletlen, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) nem engedett a volt elnöke, Victor Ponta exminiszterelnök és Călin Popescu Tăriceanu, a szenátus vezetője részéről érkező nyomásnak, és ellenállt a kormánybuktatás ugyanvalóst felelőtlen kísérletének. Elvégre senki, még az előre hozott választást kicsikaró baloldal sem nyerne azon, ha november helyett mondjuk októberben rendeznék a törvényhozási megmérettetést, ellenben a jelenlegi viszonylagos politikai stabilitás semmiképpen sem tenne jót az országnak. Amelyen az sem segít túlzottan, hogy az IMF hatályos hitelmegállapodás hiányában is igyekszik befolyásolni a hazai gazdaságpolitika irányvonalát, már korábban beígért és beütemezett adócsökkentések végrehajtásának felfüggesztésére ösztökélve a szakértői kormányt.
Elvégre a nemzetközi pénzintézet illetékesei is tisztában lehetnek vele, hogy a kabinet elég korlátozott mozgástérrel rendelkezik, jól behatárolt küldetése során pedig többnyire „kapott anyagból\" kénytelen gazdálkodni, és nemigen hozhat még középtávú kihatással bíró intézkedéseket sem. Vagyis ilyen körülmények között örül, ha az ügyvezetésre összpontosíthat.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
szóljon hozzá!