Bár anno hittanórán még azt tanították, hogy a kereszténység a szeretetre épül, a román ortodox egyház Hargita és Kovászna megyéért felelős püspöksége a szeretet helyett ismét csak a konfliktus magvait veti.
2013. június 27., 22:412013. június 27., 22:41
A bizánci rítusú egyház székelyföldi helytartói a hét elején jelentették be, hogy két kilométernyi szövetet vásároltak, amelyből román nemzeti zászlókat készítenek, hogy szétosszák őket a két megye területén élő románok között. Azon boldog kedvezményezetteket pedig, akiknek jut az apácák által varrt, majd szabályszerűen megáldott trikolórokból, arra kérik, hogy büszkén tűzzék ki őket az állami és egyházi ünnepeken.
Bár önmagában a gesztus akár ártalmatlan is lehetne, hiszen a nemzeti jelképek tisztelete üdvös dolog, az előzményeket tekintve nehéz nem arra gondolni, hogy a kezdeményezés nem a békés egymás mellett élést szolgálja a Székelyföldön élő többségi magyarok és a román kisebbség között.
ászlóbotrányból ugyanis az elmúlt fél esztendőben jócskán akadt, pedig a normális, konfliktusmentes együttélést óhajtó többség részéről biztosan nem volt rá igény. Először ott volt a székelyzászló-ügy, amikor a román hatóságok, elterelendő a figyelmet a fontosabb gazdasági és politikai ügyekről, hajtóvadászatot indítottak a magyar jelkép ellen. Aztán következett a tettének következményeit föl nem fogó, de magyarellenes gyűlölettel már zsenge korában beoltott kovásznai iskolás lány esete, aki úgy gondolta, attól lesz menő, ha épp március 15-én provokálja magyar iskolatársait egy román nemzeti színű homlokpánttal.
Ilyen előzmények után a székelyföldi ortodox püspökség akciója nehezen nevezhető jámbor cselekedetnek. Mert egyrészt meggyőződésünk, hogy a magyarokhoz hasonlóan nehéz körülmények között élő románoknak pont nem egy zászló hiányzott a jóléthez és a boldogsághoz. Másrészt meg igaz ugyan, hogy a Székelyföldön sok helyen lóg a székely zászló, de éppen azért, mert ostoba, aljas támadást indítottak ellene. Ha békén hagyják, sokan, akik dacból kifüggesztették, azt sem tudnák, hogy létezik. Most, hogy az ügy lecsengeni látszik, egyházi vonalon próbálják tovább szítani a jelképháborút, mintha bizony a román szimbólumot bármilyen veszély fenyegetné. Holott épp azok járatják le, akik most ájtatoskodva, áldást osztogatva kilométerben mérik a hazafiságot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Üzenetértékű, hogy Románia és Ukrajna partnerségi megállapodást kötött, de kérdéses, mi lesz a kisebbségekkel – az időzítése kapcsán pedig némi olyan érzése is van az embernek, hogy Kijev és Bukarest a magyar választási kampányba is beszállt egy kicsit.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!