Miután nagy garral bejelentették minden idők legnagyszerűbb, leghatékonyabb, legnemzetibb pártjának a megalakulását, pár nap múlva hozzásegítették, hogy bele is haljon önfelemésztő hamvába.
2017. június 07., 23:162017. június 07., 23:16
Mi történhetett az amúgy könnyű népszerűséget elérő BINE betűszavas formációval? Annál is furcsább ez a hirtelen halál, mivel a hírverést arra építették, miszerint többé nem kell majd az ultranemzeti érzést sok kis apró pártocska között elfecsérelni, merthogy az egyetlen, az igazi, a nagy megszületik.
Nem tudom, mit szólt volna Vadim, ha ezt a kijelentést megéri, mivel ő épp arra volt büszke, hogy saját szülöttje a legek legje. Úgy sejtem, a kenyér helyett is nemzetet ízlelgetőket lehűthette egy hozzáértő, mégpedig olyan érvekkel, hogy a semmit nem lehet nacionalizmussal kiváltani, hisz előbb-utóbb korogni kezd a gyomor, az éhségtől felsír a gyerek, és ha nincs miből, akkor a legvéresszájúbb retorika sem tudja csillapítani az éhséget.
A fősodorból egyre inkább szélre vetett, magukat fiatal farkasoknak tartó új keletű nacionalisták feltehetőleg a gazdaságilag jobban álló nagy országok példáját akarták volna követni, épp a gazdasági vonzatokat hagyva figyelmen kívül. A fentebb említett tanácsadó beszélhetett erről, és azért hátrálhattak meg a nagy nemzeti törekvésű pártjuk piacra dobásától. A folyamatos pénzelőjük is kényszerkiránduláson dekkol Szerbiában, ami ugyan nem azt jelenti, hogy felkopna az álluk a pénzcsapok elzárása miatt, de mégsem olyan könnyű az élet, mint amilyen volt azelőtt.
Ejtették hát a JÓL hangzó BINE-t, és kitaláltak helyette egy újabb országmentő pártnevet. Vagyis belátták, hogy lassan a testtel, a legduhajabb legények is jobban járnak, ha óvatosan szájalnak. Ráadásul legjobbnál is jobban hangzik, ha az országocska nevecskéje is benne foglaltatik a pártprogramocskában. Így lett meg az új név, a nemesen egyszerű Pro Románia.
Megpróbáltam összeszámolni, hogy 90 óta hányan hirdették az alakulat nevével az ország megváltását, de nem sikerült mindet összeszednem. Csak azon csodálkozom, hogy nem unják már ezt a repedt fazékként kongó megváltó projektet, ami mögött tettet vagy tenni akarást, az égvilágon semmit sem látni. Esetleg egyetlen, visszakapaszkodni vágyó, a bizalmat rég eljátszott politikus nevét, ezúttal a Pontáét, aki nem átallta megcsillogtatni a reményt, hogy ennek a dicsőséges új pártnak a színeiben talán még elnök is lehetne. Ha JÓL nem ment, rosszul majd fog?! Hiú remények, de marad a gyerek, ha játszik!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
Bár a Tisza-kormány nemzetpolitikáért felelős illetékese több fórumon is leszögezte erdélyi látogatása során, hogy az új budapesti hatalom nem kíván hozzányúlni a külhoni magyarok szavazati jogához, jelentős nyomás nehezedik rá az anyaországban.
Miközben egyes országokban már be is tiltották, vagy fontolgatják, hogy betiltsák a közösségi oldalak használatát a 16 év alatti fiatalok körében, néha az az ember érzése, hogy egyes, 18 évnél idősebb felnőttek esetében sem ártana a tiltás.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!