Miután nagy garral bejelentették minden idők legnagyszerűbb, leghatékonyabb, legnemzetibb pártjának a megalakulását, pár nap múlva hozzásegítették, hogy bele is haljon önfelemésztő hamvába.
2017. június 07., 23:162017. június 07., 23:16
Mi történhetett az amúgy könnyű népszerűséget elérő BINE betűszavas formációval? Annál is furcsább ez a hirtelen halál, mivel a hírverést arra építették, miszerint többé nem kell majd az ultranemzeti érzést sok kis apró pártocska között elfecsérelni, merthogy az egyetlen, az igazi, a nagy megszületik.
Nem tudom, mit szólt volna Vadim, ha ezt a kijelentést megéri, mivel ő épp arra volt büszke, hogy saját szülöttje a legek legje. Úgy sejtem, a kenyér helyett is nemzetet ízlelgetőket lehűthette egy hozzáértő, mégpedig olyan érvekkel, hogy a semmit nem lehet nacionalizmussal kiváltani, hisz előbb-utóbb korogni kezd a gyomor, az éhségtől felsír a gyerek, és ha nincs miből, akkor a legvéresszájúbb retorika sem tudja csillapítani az éhséget.
A fősodorból egyre inkább szélre vetett, magukat fiatal farkasoknak tartó új keletű nacionalisták feltehetőleg a gazdaságilag jobban álló nagy országok példáját akarták volna követni, épp a gazdasági vonzatokat hagyva figyelmen kívül. A fentebb említett tanácsadó beszélhetett erről, és azért hátrálhattak meg a nagy nemzeti törekvésű pártjuk piacra dobásától. A folyamatos pénzelőjük is kényszerkiránduláson dekkol Szerbiában, ami ugyan nem azt jelenti, hogy felkopna az álluk a pénzcsapok elzárása miatt, de mégsem olyan könnyű az élet, mint amilyen volt azelőtt.
Ejtették hát a JÓL hangzó BINE-t, és kitaláltak helyette egy újabb országmentő pártnevet. Vagyis belátták, hogy lassan a testtel, a legduhajabb legények is jobban járnak, ha óvatosan szájalnak. Ráadásul legjobbnál is jobban hangzik, ha az országocska nevecskéje is benne foglaltatik a pártprogramocskában. Így lett meg az új név, a nemesen egyszerű Pro Románia.
Megpróbáltam összeszámolni, hogy 90 óta hányan hirdették az alakulat nevével az ország megváltását, de nem sikerült mindet összeszednem. Csak azon csodálkozom, hogy nem unják már ezt a repedt fazékként kongó megváltó projektet, ami mögött tettet vagy tenni akarást, az égvilágon semmit sem látni. Esetleg egyetlen, visszakapaszkodni vágyó, a bizalmat rég eljátszott politikus nevét, ezúttal a Pontáét, aki nem átallta megcsillogtatni a reményt, hogy ennek a dicsőséges új pártnak a színeiben talán még elnök is lehetne. Ha JÓL nem ment, rosszul majd fog?! Hiú remények, de marad a gyerek, ha játszik!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!