
Fotó: Facebook/Soós Zoltán
JEGYZET – Harmincöt évvel ezelőtt új történelmi korszakba léptünk. A meghurcolt papjával merész szolidaritást vállaló temesvári református gyülekezetben kipattanó szikra lángra lobbanásához nyilván más tényezők is szükségeltettek.
2024. december 22., 20:272024. december 22., 20:27
A sötét diktatúra áramkiesései miatt megcsömörlött polgárok elszántságától az államcsíny kigondolásáig, a nyugati szabadság-kinyilatkoztatásoktól Gorbacsov önmagát is meghaladó nyitásáig, peresztrojkájáig. Meg a Fennvaló ajándékaként érkező kellemesnek mondható karácsonyváró adventi időjárásig.
Harmincöt év hozzávetőlegesen az emberi élet fele, a felnőttkorra jellemző önálló létnek nagyobbik szelete.
Harmincöt év alatt rengeteget változott a világ, jó és rossz irányba egyaránt. Hiszen ilyen jólétnek, szabad mozgásnak, lehetőségek sokaságának, technikai fejlődésnek sohasem örvendhettek őseink és mi sem, akik a kommunista diktatúrában nevelkedtünk és neveltettünk. Milyen jó, hogy idejében bekövetkezett és szárnyakat kapott a rendszerváltás!
A harmincötödik évfordulón is megemlékezést tartottak Marosvásárhelyen
Fotó: Facebook/Soós Zoltán
Harmincöt éve ezrével, tízezrével lepték el a pártszékházak előtti teret az elégedetlenkedők. A rendszer leváltásáért tüntetők oldaláról nézve forradalom zajlott: halottakkal, sebesültekkel, meghurcoltakkal. Ők, a később hősként emlegetett áldozatok nem azért mentek ki az utcára sokezeredmagukkal, hogy hősökké váljanak, és majdan kőbe, fémbe, fába véssék a neveiket a túlélők. Az utcai tömeget alkotók nem meghalni és halhatatlan hőssé válni akartak, hanem
Megszületett vagy meg nem született gyermekeik, unokáik iránti felelősségérzetből. A babérokra, későbbi kitüntetésekre, funkciókra és hatalomra, meggazdagodásra áhítozók ritkán vegyültek el a tömegben. Vagy ha mégis, akkor küldetést teljesítve és nem forradalmi hevületben.
Marosvásárhelyen, egykori Székelyvásárhelyen 1989. december 21-én hat személy, négy magyar és két román fiatal életét oltotta ki a gyilkos golyó.
Annál több haszonélvező, rengeteg csalódott. Mert nyilvánvaló, hogy a hatalmi erők és az emberi gyarlóságok, az istentelen és képmutató világ eltérítette a forradalmat. Hogy a jólét exponenciális fejlődésével arányosan csökkent az erkölcs, és harmincöt év alatt több mint harmincötezer magyarral csökkent a város lakossága.
Elérkezett valamiféle csendes rendszerváltás ideje. Quo vadis, Domine?
Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.
Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.
Focidrukkernek lenni nem feltétlenül és nem csupán a játék szeretetét, a gólért való rajongást jelenti.
Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.
Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.
Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.
Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
szóljon hozzá!