JEGYZET – Amióta abszolút győztesnek kiáltották ki magukat a szocdemek, önfeledt örömmel kezdtek játszadozni az ország népével, vagy legalábbis azokkal, akiket egy kicsit is érdekel a következő négy év élete és közélete.
2016. december 20., 18:592016. december 20., 18:59
Boldog gyerekjátéknak mondanám a féktelen bújócskát, ha nem volna világos a hátsó szándék. A nagy győzelmi cirkusz ugyanis inkább bűvészkedés, a matematika nem igazolja. Ráadásul akárhogy is csapkod erre-arra, a kackiás porondmester nem tudja eltüntetni a nevére szóló, érvényes, bár felfüggesztett ítéletet. És hiába is magyarázkodnak, hiába vetik be a halandzsázás csűrcsavarát, legfeljebb egy börtönsziget baráti társasága emelhetné pajzsra önjelölt vezetőjét.
Bajuszárnyékban elmosolygott titkolózása mindennek a csinnadrattának a szolgálatában áll: titkon reméli, végül mégis őt nevezi meg az egyelőre kősziklaként kitartó elnök a jövendő kormány élére. A játszadozás szerves része volt a bújócska mellett a fogócska is: az abszolút többséget biztosító kispárt minél kevesebb áldozattal történő befogása. Csakhogy a kispárt elnöke sem ma jött le a falvédőről: kemény négy évet bírt ki folytonos államelnöki nyomás alatt, úgyhogy simán ment az alkudozás elébe. Sikerrel járt, igaz, nem négy, hanem csak három miniszteri bársonyszéket sikerült kibuliznia. Ország-világ előtt, a párttestőrök gyűrűjében hivatalosan aláírták a négy esztendeig tartó holtodiglan-holtomiglant, most már nem remeg semmi részük az elnökkel következő szembesülés miatt.
És a mandátumigazolás sem olyan rémisztő fenyegetés már, mert a parlamenti szavazati többség kényelmét még a magyar érdekvédelemmel, valamint a mindig is a hatalom mellett voksoló nemzeti kisebbségek csoportjával is bebiztosították. Közben a másodvonal emberei sem lógatták a lábukat hiába, elkezdték a lehetséges kormánytagok kilétét szivárogtatni. Ez a kis csel is már rég bevált: jó előre kitapogatják a terepet, lesz-e egyik vagy másik jövendő miniszter esetében nagy ellenérzés, és ha nem, akkor kipipálható.
A mostani névsorral is éppen ez a helyzet: bejáratott, ismert pártkatonák, különböző miniszteri posztokon már szerepeltek az eltelt többrendbeli szocdem kormányzás során. Meglepetést már nemigen képesek okozni. A másik oldal is próbál még valami kis cselezgetést, de sok reményük nincs: nemcsak lehetséges társaikban, de saját formációjuk tagjaiban sem bíznak meg teljes mértékben. Piszkálódásuk csak a játék felhevítésére jó, a porond uralma egyértelmű: kezdődhet a csinn-bumm cirkusz játéka!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!