Gyerekjátékok

Boldog gyerekjátéknak mondanám a féktelen bújócskát, ha nem volna világos a hátsó szándék. A nagy győzelmi cirkusz ugyanis inkább bűvészkedés, a matematika nem igazolja. Ráadásul akárhogy is csapkod erre-arra, a kackiás porondmester nem tudja eltüntetni a nevére szóló, érvényes, bár felfüggesztett ítéletet. És hiába is magyarázkodnak, hiába vetik be a halandzsázás csűrcsavarát, legfeljebb egy börtönsziget baráti társasága emelhetné pajzsra önjelölt vezetőjét.

Bajuszárnyékban elmosolygott titkolózása mindennek a csinnadrattának a szolgálatában áll: titkon reméli, végül mégis őt nevezi meg az egyelőre kősziklaként kitartó elnök a jövendő kormány élére. A játszadozás szerves része volt a bújócska mellett a fogócska is: az abszolút többséget biztosító kispárt minél kevesebb áldozattal történő befogása. Csakhogy a kispárt elnöke sem ma jött le a falvédőről: kemény négy évet bírt ki folytonos államelnöki nyomás alatt, úgyhogy simán ment az alkudozás elébe. Sikerrel járt, igaz, nem négy, hanem csak három miniszteri bársonyszéket sikerült kibuliznia. Ország-világ előtt, a párttestőrök gyűrűjében hivatalosan aláírták a négy esztendeig tartó holtodiglan-holtomiglant, most már nem remeg semmi részük az elnökkel következő szembesülés miatt.

És a mandátumigazolás sem olyan rémisztő fenyegetés már, mert a parlamenti szavazati többség kényelmét még a magyar érdekvédelemmel, valamint a mindig is a hatalom mellett voksoló nemzeti kisebbségek csoportjával is bebiztosították. Közben a másodvonal emberei sem lógatták a lábukat hiába, elkezdték a lehetséges kormánytagok kilétét szivárogtatni. Ez a kis csel is már rég bevált: jó előre kitapogatják a terepet, lesz-e egyik vagy másik jövendő miniszter esetében nagy ellenérzés, és ha nem, akkor kipipálható.

A mostani névsorral is éppen ez a helyzet: bejáratott, ismert pártkatonák, különböző miniszteri posztokon már szerepeltek az eltelt többrendbeli szocdem kormányzás során. Meglepetést már nemigen képesek okozni. A másik oldal is próbál még valami kis cselezgetést, de sok reményük nincs: nemcsak lehetséges társaikban, de saját formációjuk tagjaiban sem bíznak meg teljes mértékben. Piszkálódásuk csak a játék felhevítésére jó, a porond uralma egyértelmű: kezdődhet a csinn-bumm cirkusz játéka!