JEGYZET – A fene gondolta volna, hogy egyszer a nagy nemzetközi sportszövetségek, az Európai Unió és az MTVA jóvoltából tapasztalom meg, milyen lehetett az élet 1989 előtt, a Ceauşescu-féle nemzetikommunista Románia azon részeiben, ahol nem volt fogható a magyar televízió.
2016. június 18., 11:592016. június 18., 11:59
Nagyváradiként természetes volt, hogy az ember az MTV műsorait nézi. Egyrészt azért, mert mégiscsak anyanyelven közvetítette az anyaország történéseit, másrészt mert a román televízió napi pár órás, a diktátorpár hőstetteinek dicséretében kimerülő műsoraira a „nézhetetlen\" jelző is dicséretnek számít. Harmadrészt meg azért, mert, mint kiderült, televíziós készülékünk öntudatos, nemzeti és polgári érzelmű darab volt, amely nem, vagy alig hozta be a román adót. Vagyis már akkoriban megvalósult az Európai Unió egyik alapelve, a termékek és szolgáltatások határok fölötti szabad mozgása. Pedig még Európai Unió sem volt.
Most pedig, hogy van Európai Unió, a termékek és szolgáltatások szabad mozgását természetesen azonnal elkezdték korlátozni. Mert azt ugye nehéz lenne vitatni, hogy egy televíziós csatorna műsorai terméknek is, szolgáltatásnak is minősülnek. Csakhogy a nemzetközi sportszövetségek kitalálták, hogy profitjukat úgy maximalizálhatják a legjobban, ha minden egyes országban külön értékesítik a közvetítési jogokat, lehetőleg egy csatorna számára. Ezáltal az illető csatorna monopolhelyzetbe kerül, az általa lefedett területen sem belföldi, sem külföldi adó nem sugározhatja az illető sporteseményt.
Mindezt az EU versenyjogi törvényei állítólag lehetővé teszik. Pedig hát ez minden, csak nem szabad verseny, hiszen korlátozza a fogyasztók választási lehetősségeit – ráadásul százmilliós nagyságrendű azon európai polgárok aránya, akiket megfoszt attól, hogy anyanyelvükön nézzék a közvetítéseket. Persze ma már valamivel könnyebb az élet, mint 1989 előtt: internetes streameken nézi az ember az M4-et, a kép ugyan pixeles, és néha lefagy, de legalább a miénk. (Közben pedig irigykedünk a mintegy 15 ezres bihari szlovákságra, mivel a szlovák közszolgálati adónak esze ágában sem volt az idióta geokódolást alkalmazni.)
Én közben változatlanul reménykedem, hogy ez az egész nem több megérzékenyítő gyakorlatnál, amelynek a célja az, hogy a Partiumban is megtapasztaljuk, milyen nehéz volt 1989 előtt a magyar közvetítésekre vágyó erdélyi honfitársak élete. Nos, üzenem az illetékeseknek, hogy sikerült, átérezzük, maradéktalanul. Úgyhogy most már be lehet fejezni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.
Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!