JEGYZET – A fene gondolta volna, hogy egyszer a nagy nemzetközi sportszövetségek, az Európai Unió és az MTVA jóvoltából tapasztalom meg, milyen lehetett az élet 1989 előtt, a Ceauşescu-féle nemzetikommunista Románia azon részeiben, ahol nem volt fogható a magyar televízió.
2016. június 18., 11:592016. június 18., 11:59
Nagyváradiként természetes volt, hogy az ember az MTV műsorait nézi. Egyrészt azért, mert mégiscsak anyanyelven közvetítette az anyaország történéseit, másrészt mert a román televízió napi pár órás, a diktátorpár hőstetteinek dicséretében kimerülő műsoraira a „nézhetetlen\" jelző is dicséretnek számít. Harmadrészt meg azért, mert, mint kiderült, televíziós készülékünk öntudatos, nemzeti és polgári érzelmű darab volt, amely nem, vagy alig hozta be a román adót. Vagyis már akkoriban megvalósult az Európai Unió egyik alapelve, a termékek és szolgáltatások határok fölötti szabad mozgása. Pedig még Európai Unió sem volt.
Most pedig, hogy van Európai Unió, a termékek és szolgáltatások szabad mozgását természetesen azonnal elkezdték korlátozni. Mert azt ugye nehéz lenne vitatni, hogy egy televíziós csatorna műsorai terméknek is, szolgáltatásnak is minősülnek. Csakhogy a nemzetközi sportszövetségek kitalálták, hogy profitjukat úgy maximalizálhatják a legjobban, ha minden egyes országban külön értékesítik a közvetítési jogokat, lehetőleg egy csatorna számára. Ezáltal az illető csatorna monopolhelyzetbe kerül, az általa lefedett területen sem belföldi, sem külföldi adó nem sugározhatja az illető sporteseményt.
Mindezt az EU versenyjogi törvényei állítólag lehetővé teszik. Pedig hát ez minden, csak nem szabad verseny, hiszen korlátozza a fogyasztók választási lehetősségeit – ráadásul százmilliós nagyságrendű azon európai polgárok aránya, akiket megfoszt attól, hogy anyanyelvükön nézzék a közvetítéseket. Persze ma már valamivel könnyebb az élet, mint 1989 előtt: internetes streameken nézi az ember az M4-et, a kép ugyan pixeles, és néha lefagy, de legalább a miénk. (Közben pedig irigykedünk a mintegy 15 ezres bihari szlovákságra, mivel a szlovák közszolgálati adónak esze ágában sem volt az idióta geokódolást alkalmazni.)
Én közben változatlanul reménykedem, hogy ez az egész nem több megérzékenyítő gyakorlatnál, amelynek a célja az, hogy a Partiumban is megtapasztaljuk, milyen nehéz volt 1989 előtt a magyar közvetítésekre vágyó erdélyi honfitársak élete. Nos, üzenem az illetékeseknek, hogy sikerült, átérezzük, maradéktalanul. Úgyhogy most már be lehet fejezni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Van az erdélyi magyar sajtónak (is) egy szelete, amelyik előszeretettel állítja magáról, hogy független, ezt a státust önmeghatározásként használja, ami értelmezése szerint automatikusan maga után vonja a szakmaiság és az igazmondás nonpluszultráját.
A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) rekordgyorsasággal találta meg, milyen, az ország polgárainak jóléte szempontjából fontos témában rontson neki az újonnan beiktatott Niculescu–PSD-kormánynak. És ez mi más is lehetne, mint egy jó kis magyar ügy?
Bukarestben újra elővették a vonalzókat és az Excel-táblázatokat, hogy átrajzolják Románia közigazgatási térképét. A magyar érdekképviselet a dán modellel példálózik és helyi népszavazásokat vet fel.
Fél füllel hallgatom a híreket. Fél évnyi kormányválság után beiktatták az új miniszterelnököt és minisztereit, akik ígéreteket tettek, hogy ők aztán megmutatják a tutit. Vége a nyomorúságnak csodálatos országunkban, közeledünk a Kánaánhoz.
Luca Niculescu kormányának megalakulása nyomán jelenleg annyi jelenthető ki pozitívumként, hogy az ország élén végre teljes jogkörű kormány áll – ám a politikai bizonytalanság ettől még nem lett sokkal kisebb.
Állva utaznak a kolozsvári buszon. Kora délelőtti forgalom. Ülőhelyek akadnának, de a két srác áll.
Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak.
Ha valaki úgy érezné, hogy Donald Trump amerikai elnök éppen a moszkvai gyors elé lökte Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt és európai szövetségeseit, az azért lehet, mert a jelek szerint tényleg ez történt.
Édesapám, Ábrám Sámuel nyugdíjas református lelkész életének 93. évében eltávozott közülünk.
Reméljük, nem jutunk oda, hogy bár elvileg könnyebb, észszerűbb és az ország számára kevésbé megrázó kormányt alakítani, mint előre hozott választásokat tartani vagy az államfőt felfüggeszteni, mégis utóbbiak valamelyike valósul meg hamarabb.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!