JEGYZET – A fene gondolta volna, hogy egyszer a nagy nemzetközi sportszövetségek, az Európai Unió és az MTVA jóvoltából tapasztalom meg, milyen lehetett az élet 1989 előtt, a Ceauşescu-féle nemzetikommunista Románia azon részeiben, ahol nem volt fogható a magyar televízió.
2016. június 18., 11:592016. június 18., 11:59
Nagyváradiként természetes volt, hogy az ember az MTV műsorait nézi. Egyrészt azért, mert mégiscsak anyanyelven közvetítette az anyaország történéseit, másrészt mert a román televízió napi pár órás, a diktátorpár hőstetteinek dicséretében kimerülő műsoraira a „nézhetetlen\" jelző is dicséretnek számít. Harmadrészt meg azért, mert, mint kiderült, televíziós készülékünk öntudatos, nemzeti és polgári érzelmű darab volt, amely nem, vagy alig hozta be a román adót. Vagyis már akkoriban megvalósult az Európai Unió egyik alapelve, a termékek és szolgáltatások határok fölötti szabad mozgása. Pedig még Európai Unió sem volt.
Most pedig, hogy van Európai Unió, a termékek és szolgáltatások szabad mozgását természetesen azonnal elkezdték korlátozni. Mert azt ugye nehéz lenne vitatni, hogy egy televíziós csatorna műsorai terméknek is, szolgáltatásnak is minősülnek. Csakhogy a nemzetközi sportszövetségek kitalálták, hogy profitjukat úgy maximalizálhatják a legjobban, ha minden egyes országban külön értékesítik a közvetítési jogokat, lehetőleg egy csatorna számára. Ezáltal az illető csatorna monopolhelyzetbe kerül, az általa lefedett területen sem belföldi, sem külföldi adó nem sugározhatja az illető sporteseményt.
Mindezt az EU versenyjogi törvényei állítólag lehetővé teszik. Pedig hát ez minden, csak nem szabad verseny, hiszen korlátozza a fogyasztók választási lehetősségeit – ráadásul százmilliós nagyságrendű azon európai polgárok aránya, akiket megfoszt attól, hogy anyanyelvükön nézzék a közvetítéseket. Persze ma már valamivel könnyebb az élet, mint 1989 előtt: internetes streameken nézi az ember az M4-et, a kép ugyan pixeles, és néha lefagy, de legalább a miénk. (Közben pedig irigykedünk a mintegy 15 ezres bihari szlovákságra, mivel a szlovák közszolgálati adónak esze ágában sem volt az idióta geokódolást alkalmazni.)
Én közben változatlanul reménykedem, hogy ez az egész nem több megérzékenyítő gyakorlatnál, amelynek a célja az, hogy a Partiumban is megtapasztaljuk, milyen nehéz volt 1989 előtt a magyar közvetítésekre vágyó erdélyi honfitársak élete. Nos, üzenem az illetékeseknek, hogy sikerült, átérezzük, maradéktalanul. Úgyhogy most már be lehet fejezni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!