Az érkező Trump és a távozó Biden egyaránt bőkezűen élt az elnöki kegyelmek gyakorlatával
Fotó: Agerpres/EPA
Mi, Közép-Kelet-Európában élők manapság egyre gyakrabban megkérdőjelezzük az amerikai demokrácia vívmányait. Hosszú évtizedekkel ezelőtt vakon hittünk benne, a tengerentúlt a szabadság és az ígéret földjének tartottuk. Ma már sokkal összetettebb lett a kép az Amerikai Egyesült Államokról – pláne, ha az elnöki kegyelmeket vesszük figyelembe.
2025. január 22., 11:002025. január 22., 11:00
A mandátuma végéhez érkező demokrata, és az újra beiktatott republikánus elnök együtt betöltötte már a százhatvan esztendőt. Donald Trump az elnökválasztási kampány elején csak „két hetes”, azaz 77 éves volt.
Elnöksége négy esztendeje alatt kedves, mosolygós bácsi benyomását keltette, aki időnként felhívta magára a figyelmet a korral járó némi kilengéseivel, jóindulatú szenilitása jeleivel. Amikor felesége helyett a vendége karjaiba kapaszkodott, amikor eltévelygett a Fehér Házban, amikor már eltemetett politikustársát szólongatta egyik kampánylátogatása alkalmából (előtte családtagjai számára részvétet nyilvánítva), amikor Mexikó határait összetévesztette Egyiptoméval.
Biden elnök leghangzatosabb rekordja távozásához köthető, mivel a legtöbb egyéni kegyelmet osztogató elnökként vonult be a történelemkönyvekbe. Összesen mintegy négyezer elítélt büntetését törölte el vagy változtatta meg, sőt elnöki ciklusa utolsó óráiban preventív kegyelemben részesített olyan személyeket, akik szerinte esetleges boszorkányüldözés áldozatává válhatnak. Mivel a preventív kegyelmet eddig nem gyakorolták, vitatható a bíróságok viszonyulása az új helyzethez.
A szuperhatalom és szuperdemokrácia távozó első emberének magyarázata egyszerű: nincs oka azt hinni, hogy „az ellenük folyó támadások véget értek”. Megjegyzendő, hogy Joe Biden egy bő hónappal ezelőtt kegyelmet adott a kisebbik fiának, az adócsalásért és a fegyvertartási szabályok megsértése miatt kétszeresen perbe fogott és a börtönkapu felé sodródó Hunternek. De nemcsak a börtönbüntetéstől mentette meg, hanem – preventíven – kegyelmet adott neki minden esetleges bűncselekményért is. Szóval, Biden exelnök mindhárom testvére és kisebbik fia (vajon az idősebbről miért feledkezett meg?) „élvezheti” az elnöki kegyelmet.
De a hírportálok arról is tudósítottak, hogy az egészen frissen beiktatott Donald Trump máris megkegyelmezett mintegy ezerötszáz támogatójának, a Capitolium ostromában résztvevőknek, és elrendelte jobboldali militáns csoportok vezetőinek korai szabadlábra helyezését. Nos, az éppen hivatalban levő amerikai elnökök bőkezűen osztogatják a kegyelmet.
Ezzel az amerikai tényszerű jelennel és ironikus jövőképpel „kegyelmi történetünk” véget is érhetne. Mégsem feledhetjük, hogy közel egy esztendeje szomorú szívvel és megdöbbenéssel vettük tudomásul az akkori köztársasági elnök lemondását egy sokat vitatott és vitatható kegyelmi botrány miatt. Novák Katalin nem közvetlen rokonát, munkatársát részesítette kegyelemben, preventívben sem, hanem – részemről bizonyos vagyok – a köztársasági elnököt az emberies jóindulat vezérelte, amikor sorozatos kegyelmet gyakorolt a pápalátogatás alkalmából. Mégis, kényes témában kegyelmet adni kockázatos, hiba volt. A magyar köztársasági elnök beismerte, lemondott.
Erkölcsi tartásból példát nyújtott új és régi amerikai elnökök számára is.
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Marosvásárhely, a Bolyaiak városa még mindig a legtöbb magyar lakosnak otthont nyújtó település Erdélyben.
Ott állunk a pékárus vagy a sarki bolt pultjánál, a szupermarket kasszájánál, kezünkben egy egyszerű fehér kenyérrel, a pénztárgép kijelzőjén pedig felvillan a kétjegyű szám: 10 lej, 12 lej, 15 lej...
Nyugdíjas halk suttogása a sarki patikában: „Kedveske, melyik az olcsóbb? Ezt a két gyógyszert most hagyjuk ki, majd jövő hónapban visszajövök értük.”
Donald Trump amerikai elnök iráni kalandja nem feltétlenül úgy alakult, ahogy azt a legderűlátóbb illetékesek remélték, ennek a hatásait pedig Európában, benne Erdélyben is érezzük – és várhatóan közép- és hosszú távon is érezni fogjuk.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Négy éve az arab labdarúgó-világbajnokságról, nyolc éve „az első afrikai aranyról”, a fekete kontinensen gyarmatosított egykori francia kolóniákon élők leszármazottai által Franciaország színeiben megnyert focivébéről írtam.
Egyre fullasztóbb a levegő az autóban, összeszorul a gyomor. Az sem segít, ha lehúzzuk az összes ablakot. A vezetés, a gépkocsifenntartás ugyanis egyre inkább luxussá válik: a nép autóját a drága parkolóban piszkíthatják kedvükre a madarak.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Valamikor régen a sör a szegény ember bora volt. Ma már lassan a középosztály pezsgője.
Tanügyi rendszerünk ezer sebből vérzik. Bukarestben azonban rátapintottak a probléma lényegére, megvan a megfellebbezhetetlen megoldás: a szabóság.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!