Moldova: csatát nyert a Nyugat

mivel az belső ellentmondásai ellenére még mindig vonzóbb opció, mint az egykori befolyási övezete fölötti irányítás visszaszerzéséhez katonai eszközök bevetésétől sem visszariadó Oroszország. Persze az eredményt némileg beárnyékolják azok a nem teljesen megalapozatlan vádak, hogy nem minden moldovai polgár élhetett zavartalanul választójogával, hiszen az Oroszországban élő több százezer moldovai számára csak két szavazókört alakítottak ki, azokat is Moszkvában, ami alaposan megnehezítette a fővárostól távolabb élők számára voksuk leadását. Összehasonlításképpen: egyes nyugat-európai országokban több tucat szavazókört alakítottak ki.

A hivatalos moldovai indoklás szerint ez azért történt így, mert nem tudták volna szavatolni a többi oroszországi szavazókör biztonságát – ami azért mérsékelten hihető kifogás. Inkább azt sejtjük a háttérben, hogy

Mindemellett bizonyosak lehetünk benne, hogy a választások előtt folyamatosan a végül győztes oldal mellett kampányoló európai uniós intézmények nem fogják felróni Chișinăunak a visszásságokat. Egyébként is, a jelenlegi geopolitikai helyzetben kijelenthető: jó, hogy ez az eredmény született. A másik oldal győzelme esetén ugyanis Oroszország a mostani feszült helyzetben kulcsfontosságú ponton szerzett volna hídfőállást a vele szemben álló tömb közvetlen közelében, ami alapvetően alakította volna át a térség biztonsági realitásait a következő időszakra.

A körülmények ismeretében ugyanis talán nem csupán spekuláció, hogy egy oroszbarát kormányzat hatalomra kerülése esetén Moszkva saját pozíciói bebiztosítása és megerősítése érdekében igyekezne odahatni, hogy az ne legyen könnyen, demokratikus úton elmozdítható, és

Ezzel az ukránok is harapófogóba kerülnének, hiszen Moldova kitűnő helyszín lenne az esetleges orosz csapattelepítésekhez és első rangú kiindulópont a NATO-tagállamok elleni további provokációkhoz.

Éppen ezért nem valószínű, hogy Putyin és a Kreml, illetve az FSZB illetékesei csak úgy belenyugszanak a vereségbe. A fentebb vázolt forgatókönyv ugyanis túlságosan is kecsegtető lehetőség ahhoz, hogy az orosz politikai, katonai és titkosszolgálati körök csak úgy veszni hagyják, ezért várható, hogy igyekeznek hibrid háborús aknamunka révén pozícióba kerülni, ha már választások útján nem sikerült. Így aztán ha az ellenzék el is ismeri a választás eredményét – ami nem garantált –, várható, hogy az összes lehetséges csatornán keresztül igyekeznek majd folyamatosan táplálni a kormányellenes elégedetlenséget, hogy utcára vigyék az embereket, és megkérdőjelezzék a kormány legitimitását. Nem utolsó sorban pedig ott van a többségében oroszok lakta szakadár Transznisztria is, amelyen keresztül bármikor lehet egy kis instabilitást generálni az országban.

Hogy miért olyan fontos a kis, szegény, alig négymilliós – amiből több mint egymillióan külföldön élnek – ország Moszkva számára?

Az orosz vezetők stratégiai aggodalmai évszázadok óta ugyanazok, függetlenül attól, hogy cár, bolsevik pártfőtitkár vagy fekete humorral demokratikusnak nevezett választások nyomán pozícióba került elnök ül a Kremlben. Mégpedig hogy az orosz magterület, a Moszkvát és Szentpétervárt övező régiók számára minél nagyobb védettséget biztosítson. Erre pedig továbbra is egyetlen eszközt lát alkalmasnak: azt, hogy az orosz befolyás minél távolabbra kiterjedjen ezen területektől, megakadályozandó, hogy a potenciális ellenség rövid idő alatt elérhessen az ország fővárosába.

Az orosz félelmek a napóleoni és a hitleri hadjáratokra alapozódnak, de

amely román területen a Kárpátok és a Prut között haladva biztosít szabad átjárást Dél-Európa irányából Oroszország felé – a moszkvai illetékesek legmélyebb bosszúságára. Ezért igyekeztek az elmúlt évszázadok során vagy közvetlenül uralmuk alá vonni az útvonal ellenőrzésére kiválóan alkalmas Moldovát, vagy elérni, hogy baráti kormány álljon az élén, és ezért fontos Moszkva számára, hogy Romániában se legyen hatalmon vele ellenséges államfő és kormány. Az elmúlt egy évben megrendezett választásokon azonban mindent bukott.

Mivel Oroszország politikája az, hogy határait vagy befolyási övezetét minél nyugatabbra tolva szavatolná a saját biztonságát, a nyugati álláspont ennek nyomán az, hogy a saját geopolitikai elképzeléseit agresszívan megvalósítani akaró Oroszország befolyási területe minél távolabb essen az EU és a NATO határaitól. Ezért van szüksége Moldovára, mint nyugati bástyára az orosz terjeszkedéssel szemben, és ezért szeretnék minél hamarabb betolni az EU-ba, holott kérdéses, hogy politikailag és gazdaságilag érett rá. Ráadásul

És akkor még ott van a már említett Transznisztria, amelyen keresztül Moszkva bármikor képes konfliktust generálni, ami tovább hátráltathatja az európai integrációt. Románia számára pedig Moldova mindig is kiemelt fontosságú volt, hiszen „kisebbik román országként” szokás rá hivatkozni, és a bukaresti elit köreiben kimondva-kimondatlanul továbbra is ott lappang a vágy, hogy Románia bekebelezze az országot, így növelve ezzel területét, még akkor is, ha a polgárok többsége ezt mindkét országban ellenzi.

Ami sikerrel is járt, így egyelőre Moldova kitart a nyugati és románbarát irányvonal mellett. Ugyanakkor abban biztosan lehetünk, hogy a következő években Moldova még inkább a Nyugat és Oroszország közötti geopolitikai vetélkedés kiemelt hadszíntere lesz.

És vele együtt Románia is.