Balogh Levente
2025. október 03., 19:472025. október 03., 19:47
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon az EU és a NATO közvetlen szomszédságában, ám az oroszbarát erők veresége ellenére biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
A moldovai választáson némi meglepetésre kevéssel 50 százalék fölötti abszolút többséget szerzett a Maia Sandu államfőhöz kötődő, Nyugat-barát Cselekvés és Szolidaritás Párt (PAS), messze maga mögé utasítva a Moszkva-párti tömböt és a többi, kisebb riválist. Ami alapvetően azt jelzi: a választást megelőző manipulációs hadjárat, az eredmény befolyásolását célzó hibrid háborús beavatkozások ellenére, amelyek jórészt Moszkvához köthetők,
mivel az belső ellentmondásai ellenére még mindig vonzóbb opció, mint az egykori befolyási övezete fölötti irányítás visszaszerzéséhez katonai eszközök bevetésétől sem visszariadó Oroszország. Persze az eredményt némileg beárnyékolják azok a nem teljesen megalapozatlan vádak, hogy nem minden moldovai polgár élhetett zavartalanul választójogával, hiszen az Oroszországban élő több százezer moldovai számára csak két szavazókört alakítottak ki, azokat is Moszkvában, ami alaposan megnehezítette a fővárostól távolabb élők számára voksuk leadását. Összehasonlításképpen: egyes nyugat-európai országokban több tucat szavazókört alakítottak ki.
A hivatalos moldovai indoklás szerint ez azért történt így, mert nem tudták volna szavatolni a többi oroszországi szavazókör biztonságát – ami azért mérsékelten hihető kifogás. Inkább azt sejtjük a háttérben, hogy
Mindemellett bizonyosak lehetünk benne, hogy a választások előtt folyamatosan a végül győztes oldal mellett kampányoló európai uniós intézmények nem fogják felróni Chișinăunak a visszásságokat. Egyébként is, a jelenlegi geopolitikai helyzetben kijelenthető: jó, hogy ez az eredmény született. A másik oldal győzelme esetén ugyanis Oroszország a mostani feszült helyzetben kulcsfontosságú ponton szerzett volna hídfőállást a vele szemben álló tömb közvetlen közelében, ami alapvetően alakította volna át a térség biztonsági realitásait a következő időszakra.
A körülmények ismeretében ugyanis talán nem csupán spekuláció, hogy egy oroszbarát kormányzat hatalomra kerülése esetén Moszkva saját pozíciói bebiztosítása és megerősítése érdekében igyekezne odahatni, hogy az ne legyen könnyen, demokratikus úton elmozdítható, és
Ezzel az ukránok is harapófogóba kerülnének, hiszen Moldova kitűnő helyszín lenne az esetleges orosz csapattelepítésekhez és első rangú kiindulópont a NATO-tagállamok elleni további provokációkhoz.
Éppen ezért nem valószínű, hogy Putyin és a Kreml, illetve az FSZB illetékesei csak úgy belenyugszanak a vereségbe. A fentebb vázolt forgatókönyv ugyanis túlságosan is kecsegtető lehetőség ahhoz, hogy az orosz politikai, katonai és titkosszolgálati körök csak úgy veszni hagyják, ezért várható, hogy igyekeznek hibrid háborús aknamunka révén pozícióba kerülni, ha már választások útján nem sikerült. Így aztán ha az ellenzék el is ismeri a választás eredményét – ami nem garantált –, várható, hogy az összes lehetséges csatornán keresztül igyekeznek majd folyamatosan táplálni a kormányellenes elégedetlenséget, hogy utcára vigyék az embereket, és megkérdőjelezzék a kormány legitimitását. Nem utolsó sorban pedig ott van a többségében oroszok lakta szakadár Transznisztria is, amelyen keresztül bármikor lehet egy kis instabilitást generálni az országban.
Hogy miért olyan fontos a kis, szegény, alig négymilliós – amiből több mint egymillióan külföldön élnek – ország Moszkva számára?
Az orosz vezetők stratégiai aggodalmai évszázadok óta ugyanazok, függetlenül attól, hogy cár, bolsevik pártfőtitkár vagy fekete humorral demokratikusnak nevezett választások nyomán pozícióba került elnök ül a Kremlben. Mégpedig hogy az orosz magterület, a Moszkvát és Szentpétervárt övező régiók számára minél nagyobb védettséget biztosítson. Erre pedig továbbra is egyetlen eszközt lát alkalmasnak: azt, hogy az orosz befolyás minél távolabbra kiterjedjen ezen területektől, megakadályozandó, hogy a potenciális ellenség rövid idő alatt elérhessen az ország fővárosába.
Az orosz félelmek a napóleoni és a hitleri hadjáratokra alapozódnak, de
amely román területen a Kárpátok és a Prut között haladva biztosít szabad átjárást Dél-Európa irányából Oroszország felé – a moszkvai illetékesek legmélyebb bosszúságára. Ezért igyekeztek az elmúlt évszázadok során vagy közvetlenül uralmuk alá vonni az útvonal ellenőrzésére kiválóan alkalmas Moldovát, vagy elérni, hogy baráti kormány álljon az élén, és ezért fontos Moszkva számára, hogy Romániában se legyen hatalmon vele ellenséges államfő és kormány. Az elmúlt egy évben megrendezett választásokon azonban mindent bukott.
Mivel Oroszország politikája az, hogy határait vagy befolyási övezetét minél nyugatabbra tolva szavatolná a saját biztonságát, a nyugati álláspont ennek nyomán az, hogy a saját geopolitikai elképzeléseit agresszívan megvalósítani akaró Oroszország befolyási területe minél távolabb essen az EU és a NATO határaitól. Ezért van szüksége Moldovára, mint nyugati bástyára az orosz terjeszkedéssel szemben, és ezért szeretnék minél hamarabb betolni az EU-ba, holott kérdéses, hogy politikailag és gazdaságilag érett rá. Ráadásul
És akkor még ott van a már említett Transznisztria, amelyen keresztül Moszkva bármikor képes konfliktust generálni, ami tovább hátráltathatja az európai integrációt. Románia számára pedig Moldova mindig is kiemelt fontosságú volt, hiszen „kisebbik román országként” szokás rá hivatkozni, és a bukaresti elit köreiben kimondva-kimondatlanul továbbra is ott lappang a vágy, hogy Románia bekebelezze az országot, így növelve ezzel területét, még akkor is, ha a polgárok többsége ezt mindkét országban ellenzi.
Ami sikerrel is járt, így egyelőre Moldova kitart a nyugati és románbarát irányvonal mellett. Ugyanakkor abban biztosan lehetünk, hogy a következő években Moldova még inkább a Nyugat és Oroszország közötti geopolitikai vetélkedés kiemelt hadszíntere lesz.
És vele együtt Románia is.
Balogh Levente
Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.
Balogh Levente
Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.
Makkay József
Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.
Páva Adorján
Talán ezen már az asszonyt, gyereket néha-néha jól elnáspángoló, gyepáló, agyabugyáló, puháló, döhölő „tisztességes” erdélyi magyar emberek sem röhögnek egy jót a kocsmában: tizenöt késszúrás a közös kisgyermeket karjaiban tartó fiatalasszonynak.
Rostás Szabolcs
Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.
Balogh Levente
Felszállt hát végre a fehér füst a román kormánykoalíció legerősebb tagjában, a Szociáldemokrata Pártban (PSD), miután a múlt heti kongresszuson az összes harcba szálló Sorin Grindeanu közül Sorin Grindeanut választották pártelnökké.
Balogh Levente
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
szóljon hozzá!