A verespataki bányaprojekt kapcsán a parlamentben és azon kívül zajló vita immár eljutott abba a szakaszába, amikor sokan azt bizonygatják: bizony a cián jót tesz az egészségnek.
2013. szeptember 25., 11:582013. szeptember 25., 11:58
2013. szeptember 25., 12:082013. szeptember 25., 12:08
Petru Cîmpian, a településre tervezett színesfémbánya miatt második Verespatakként emlegetett Felsõcsertés polgármestere szerint a cián- és nehézfém-származékokat tartalmazó zagytározóból kihalászott halak fogyasztása jelentõsen hozzájárul a szexuális élet javításához. Hétfõi finnországi látogatása során Victor Ponta arról gyõzõdött meg, hogy az észak-európai országban teljesen biztonságos körülmények között folyik a cianidos aranybányászat, sõt szerinte csak a cián nevével van baj, nem a technológiával.
A román kormányfõt különösen finn kollégájának szavai nyugtatták meg. „Ásványkincs-lelõhelyeink többsége északon, Lappföldön található, ahol a természet nagyon érzékeny. Ráadásul ott lakik a Mikulás is, akit nem zavarhatunk, ezért hatékony, környezetbarát bányászatra van szükségünk” – jelentette ki Jyrki Katainen. Mármost nem biztos, hogy a finn modell alkalmazható és követendõ példa Románia számára. Elõször is a Verespatakra tervezett létesítmény közel 400 hektáros zagytározója, az itteni kitermelésnél használandó 200 ezer tonna cianid bármelyik európai bánya paraméterénél gigantikusabb. Másrészt Finnország sem nevezhetõ a környezet- és Mikulás-barát kitermelés õshazájának.
Tavaly novemberben 600 ezer köbméter savas, magas koncentrációban nikkelt, uránt és kadmiumot tartalmazó szennyezett víz került a természetbe, amikor átszakadt a lappföldi Talvivaara nikkelbányája tározójának gátja. Ez volt az ország történetének legnagyobb ökológiai katasztrófája. Márpedig ha nem elegendõ a nagybányai ciánszennyezés tanulsága, ennek a balesetnek is arra kell intenie minden romániai döntéshozót, hogy alaposan megkérdõjelezhetõk a verespataki beruházó által ígért mûszaki, környezetvédelmi garanciák. Éppen ezért jó lenne, ha a parlamenti különbizottság tagjai nem dõlnének be a ciánpropagandának, mielõtt elkészítik a bányaprojektrõl szóló jelentésüket. Ehhez nem kell más, mint a tényekre, a múltban történt haváriákra hagyatkozni. És nem hinni a cián afrodiziákumhatásáról szóló mesében.
Sportújságírók, szakírók, futballszurkolók körében jó ideig témát szolgáltat még a hétfőre virradóra befejeződött, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által közösen rendezett labdarúgó-világbajnokság.
Marosvásárhely, a Bolyaiak városa még mindig a legtöbb magyar lakosnak otthont nyújtó település Erdélyben.
Ott állunk a pékárus vagy a sarki bolt pultjánál, a szupermarket kasszájánál, kezünkben egy egyszerű fehér kenyérrel, a pénztárgép kijelzőjén pedig felvillan a kétjegyű szám: 10 lej, 12 lej, 15 lej...
Nyugdíjas halk suttogása a sarki patikában: „Kedveske, melyik az olcsóbb? Ezt a két gyógyszert most hagyjuk ki, majd jövő hónapban visszajövök értük.”
Donald Trump amerikai elnök iráni kalandja nem feltétlenül úgy alakult, ahogy azt a legderűlátóbb illetékesek remélték, ennek a hatásait pedig Európában, benne Erdélyben is érezzük – és várhatóan közép- és hosszú távon is érezni fogjuk.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Négy éve az arab labdarúgó-világbajnokságról, nyolc éve „az első afrikai aranyról”, a fekete kontinensen gyarmatosított egykori francia kolóniákon élők leszármazottai által Franciaország színeiben megnyert focivébéről írtam.
Egyre fullasztóbb a levegő az autóban, összeszorul a gyomor. Az sem segít, ha lehúzzuk az összes ablakot. A vezetés, a gépkocsifenntartás ugyanis egyre inkább luxussá válik: a nép autóját a drága parkolóban piszkíthatják kedvükre a madarak.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Valamikor régen a sör a szegény ember bora volt. Ma már lassan a középosztály pezsgője.
szóljon hozzá!