• Vélemény

Ismét lepedőnyi dokumentumot tett közzé és bocsájtott közvitára a tanügyminisztérium. A diákok jogait és kötelezettségeit felsoroló, túlbonyolított tervezet rengeteg pontban, alpontban taglalja mindazt, ami eddig is érvényes volt az iskolában. 

Üllő és kalapács között érezheti magát ebben az időszakban a bukaresti technokrata kormány. Miközben a jelek szerint Nagy-Britanniának az Európai Unióból való esetleges kilépését a kelet-közép-európai államokhoz hasonlóan Románia is megsínylené

A másik az, aki mindig kéznél van. Akire mindig mindent rá lehet kenni, hibáztatni, okolni lehet bármiért. Aki a legjobb ürügy arra, ha nem végezzük el a saját dolgainkat. 

A fene gondolta volna, hogy egyszer a nagy nemzetközi sportszövetségek, az Európai Unió és az MTVA jóvoltából tapasztalom meg, milyen lehetett az élet 1989 előtt.

Tulajdonképpen egész találékonyan vágta át az alkotmánybíróság azt a gordiuszi csomót, amit a Btk. hivatali visszaélést meghatározó cikkelye ellen benyújtott alkotmányossági óvások jelentettek.

Nem hiszem el, nem hiszem el... Bizonyára kedden este rengetegen mormogták ezt a mondatot fejüket fogva, örömkönnyek közepette.

Furcsa dolgok történnek úgy két-három hónapja. Divatnak mondanám, bár ezzel csak magamat nyugtatom. 

A Krónika tisztelt olvasója számára szokatlan helyen jelentkezünk vezércikkel, még akkor is, ha jelen írás nem felel meg teljesen a műfaj követelményeinek.

Harminc év. Ennyi idő telt el azóta, hogy nemzetközi labdarúgótornán utoljára fölcsendült a magyar Himnusz, hogy utoljára lehetett a piros-fehér-zöld mezes válogatottnak szurkolni.

Elégedetten dörzsölik a markukat az európai szórakozóhelyek tulajdonosai, hiszen a labdarúgó-Európa-bajnokság megkezdődésével jelentősen feldobják a forgalmat a sportág rajongói.

JEGYZET – A jelek szerint visszacseppentünk a fenékig tejfel cseberbe, dúl a jólét, a határ már megint a csillagos ég. 

A múlt hétvégi önkormányzati választások után egyértelművé vált, hogy Romániában teljesen fölösleges kampányolni. 

Bár az önkormányzati választásokat követően mindhárom magyar párt igyekezett győztesként beállítani magát, a helyzet az, hogy valójában egyikük sem nyert.

Egyre elégedetlenebb a fiatal generáció amiatt, hogy az egészségügy és a tanügy fontos területeit is zavaros ügyletek, átláthatatlanság és széles körű korrupció jellemzi.

Példamutató magyar győzelmet, megerősödést is elkönyvelhettünk a vasárnapi önkormányzati választásokon – elsősorban ezekből kellene levonni a megfelelő következtetéseket.

Elcsitult a kampánycsörte az egyfordulós választás védőernyője alatt, aki nyert, az nyert, aki nem, nem. Mint a bújócska, gyerekjáték az egész.

Két lényeges következtetés vonható le a választások eredményei alapján: a szavazópolgárok többségét az apátia, a korrupcióellenes küzdelmet pedig az urnák elé járulók gyűrték le. 

„Három színt ismerek a világon” – ezzel a mélyenszántó gondolattal kezdődött a román himnusz a kommunizmus idején, aki pedig 1989 előtt legalább óvodáskorú volt, emlékszik rá, hiszen nem kezdődhetett el nap ennek eléneklése nélkül.