JEGYZET – Elcsitult a kampánycsörte az egyfordulós választás védőernyője alatt, aki nyert, az nyert, aki nem, nem. Mint a bújócska, gyerekjáték az egész.
2016. június 07., 20:012016. június 07., 20:01
Túl vagyunk rajta, kezdődhet a jótékony, négyéves csend. De vajon valóban kezdődhet-e?! Az elhamarkodott válasz az lehetne, hogy persze, hát hogyne, hiszen a pártok mélységesen átélték a választóik akaratát, ahol csak tudtak, ott fiatalítottak, lecserélték a régi arcokat, egészen friss, makulátlan, liliomlelkűek jöttek a levitézlőben lévő ordasok helyett.
A nagy fiatalítási buzgalomban olyan jelöltek is listára kerültek, akik talán épp a választás napján lettek csak nagykorúak, de sebaj, az ő tapasztalatlan tisztaságukat ellensúlyozhatja a néhány déli helységben listázott kilencven feletti öregúr közösségét segíteni óhajtó bölcsessége vagy hasonló korú matrónák mérhetetlen élettapasztalata. Nincs értelme az akadékoskodásnak, a választottak plusz-mínusz végletekbe nyúló korát csak össze kell adni, átlagot számolni, és a politika segítségére már oly sokszor készségesen siető statisztika ezúttal is megteszi, amit elvárnak tőle. Különben sincs értelme a születési adatok böngészésének, mivel épp a közelmúltban láttunk néhány szépreményű ifjút, akik a politikához talán még tejfelesszájúnak is számítottak, ám hamar kiderült, hogy dörzsöltebbek sok, minden hájjal megkent régi embernél.
Ezzel pedig máris helyben vagyunk, már ami az áhított négyéves csendet illeti. A hivatalos kampánynyitást ugyanis erősen megelőzte a különböző rendű és rangú választottak illegális ház- és telekvásárainak, befolyással való éléseinek, visszaéléseinek és üzérkedéseinek megszellőztetése, elmenve egészen a bilincscsörgetésig. Az a nagy kérdés, hogy nem álarcok-e a friss ábrázatok, s már bent ülve az áhított székben, nem dobják-e le a kényelmetlen maszkot, hogy szabadon, fesztelenül folytassák elődeik tevékenységét, vagy kezdjenek valami újabb, modernebb ügyködésbe?!
Akik kiválasztották őket, valószínűleg elmondták, hogy kb. három éven át tehetik, amit akarnak, de addig igyekezzenek valamit felmutatni, mert az újabb kampány majd úgyis megteszi helyettük. Igaz, nem értük, hanem ellenük. Tehát rajta, fiúk, uccu neki, frissen, fiatalosan, mert gyorsan elszáll a mandátum ideje! Füleljetek jól, figyeljetek a kopókra, mert szégyen volna az újabb kudarc!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!