JEGYZET – A múlt hétvégi önkormányzati választások után egyértelművé vált, hogy Romániában teljesen fölösleges kampányolni.
2016. június 11., 21:172016. június 11., 21:17
Értelmetlen drága pénzeket kidobni a sajtóhirdetésekre meg a mindenféle kampánykoncertekre, amelyekre drága pénzért hívják el a másod vagy harmadosztályú sztárokat. Elég, ha a jelöltek egyszerűen lecsukatják magukat.
Itt van példának Cătălin Cherecheş, Nagybánya polgármestere, aki úgy nyert újabb mandátumot, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) által ellene indított bűnvádi eljárás miatt már hetekkel ezelőtt vizsgálati fogságba helyezték, így aztán a kampányolási lehetőségei igencsak beszűkültek. Hiszen hogy is nézne már ki, ha csak azért, mert valaki jelölt, a beszélőre egy egész várost beengednének, hogy ott korteskedjen a tisztelt gyanúsított jelölt? De Cherecheşnek nem is volt szüksége arra, hogy ilyen, logisztikailag nem, vagy csak nehezen kivitelezhetető performanszhoz folyamodjék. A város polgárai úgy is elsöprő többséggel, a voksok több mint 70 százalékával választották újra, hogy a kampányban alig szólt hozzájuk, ráadásul objektív okokból polgármesteri teendőit sem láthatta el az utóbbi időben.
Vagyis a polgárok a lehető legteljesebb mértékben tiszteletben tartották az ártatlanság vélelmét, mondván: ők ismerik igazán a saját elöljárójukat, és amíg nem igazolódnak be a vádak, miszerint az önkormányzat által támogatott labdarúgóklub költségvetéséből rendszeresen visszakért bizonyos összegeket saját zsebre, addig nem tekinthető bűnösnek. Meg egyébként is, van olyan, hogy az ember néha megszorul, és mégiscsak inkább egy jóravaló emberhez kerüljenek azok a pénzek, mint a gyakran semmilyen értékelhető teljesítményt nem nyújtó focistákhoz, nem? Ha meg elítélik, legfeljebb kiteszik a börtön kapuja fölé a „Polgármesteri hivatal” táblát is. Érdemes tehát elgondolkodni az eseten. Már csak azért is, mert magyar részről is vannak olyan elöljárók, akiket az ellenük zajló bűnvádi eljárás ellenére is újraválasztottak.
Úgyhogy azt tudjuk javasolni mindazoknak a politikusoknak, akik most kudarcot vallottak, hogy gyorsan hozzanak össze maguknak egy korrupciós dossziét. Más módszer lassan már nemigen mutatkozik arra, hogy visszaszerezzék a választók bizalmát.
Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.
Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.
Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.
Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.
A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.
Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.
szóljon hozzá!