VEZÉRCIKK – Tulajdonképpen egész találékonyan vágta át az alkotmánybíróság azt a gordiuszi csomót, amit a büntető törvénykönyv (Btk.) hivatali visszaélést meghatározó cikkelye ellen benyújtott alkotmányossági óvások jelentettek.
2016. június 16., 20:122016. június 16., 20:12
Tény ugyanis, hogy a zömmel precíz definíciókkal operáló jogban meglehetősen tágan és kreatívan értelmezhető az a meghatározás, miszerint hivatali visszaélésnek az minősül, ha egy hivatalos személy „helytelenül\" látja el a feladatát. Ezért valóban szükséges volt az alkotmánybíróság részéről az a pontosítás, miszerint mindez úgy értelmezendő, hogy egy illetékes akkor követ el hivatali visszaélést, ha hivatali teendőinek ellátása közben bűncselekményt valósít meg.
Ez természetesen evidencia, azonban a jog területén egy homályos megfogalmazás mindig kapaszkodót jelenthet a bűncselekmények elkövetői számára. Mint ahogy az is evidencia, hogy bár az óvást benyújtó, korrupcióval gyanúsított érintettek – többek között Alina Bica, a szervezett bűnözés elleni ügyészség korábbi vezetője – titokban talán ebben reménykedtek, szóba sem kerülhetett a hivatali visszaélés dekriminalizálása.
Az ezzel kapcsolatos hisztériát Laura Codruţa Kövesi, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) főügyésze gerjesztette, aki bedobta a köztudatba annak a lehetőségét, hogy az alkotmánybíróság esetleg kivonhatja a bűncselekmények köréből a hivatali visszaélést azáltal, hogy alkotmányellenessé minősíti a vonatkozó cikkelyt. Holott azt még az abszurd döntések melegágyának számító Romániában is nehezen lehetett elképzelni, hogy az alkotmányosság legfőbb őrei ahhoz asszisztáljanak, hogy egyrészt megszűnjön az eljárás több ezer, hivatali visszaélés gyanúja miatt vizsgált érintett ellen, másrészt hogy kiszabaduljanak a börtönből az ezen bűncselekmény miatt jogerősen elítélt személyek.
A fősodratú román sajtó egy része által kritikátlanul átvett „érvelés\", és a folyamatosan gerjesztett hisztériakampány egyértelműen olyan nyomásgyakorlási kísérletként értelmezhető, amely révén a Nyugat által a „leghatékonyabb\" romániai közszolgaként aposztrofált, nemrég a francia Becsületrenddel is kitüntetett, és emiatt láthatóan magától egyre inkább elszálló Kövesi megpróbálta befolyásolni az alkotmánybírák döntését – nehogy munka nélkül maradjon.
Mert az is tény, hogy a DNA az utóbbi években – a rengeteg megalapozott vádemelés mellett – a Btk.-ban most pontosított, többféleképpen is értelmezhető gumiparagrafusa mentén sokszor indokolatlanul hurcolt meg embereket. Talán a főügyész növekvő arroganciájának is betudható egyébként, hogy a polgárok egy része már nem hisz annyira a DNA profizmusában, és simán újraválaszt a korrupcióellenes ügyészség által őrizetbe vett elöljárókat is.
Az alkotmánybírák mostani döntése remélhetőleg hozzájárul majd ahhoz, hogy a DNA pontosabban végezhesse a munkáját. Ez ugyanis elengedhetetlen a korrupcióellenes harc hitelessége és a közélet – legalább részleges – megtisztulása érdekében.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!