A Mester és Margarita a szatmári színházban. Bulgakov műve szuggesztív képet fest az 1920-30-as évek Szovjetuniójáról is
Fotó: Harag György Társulat/ Tibor Jäger
Szuggesztív erejű előadás készült Sardar Tagirovsky rendezésében Szatmárnémetiben, a Harag György Társulatnál: Mihail Bulgakov halhatatlan, A Mester és Margarita című művén alapuló, jól sikerült produkciót láthat a közönség. A szatmári színház miniévada keretében láttuk az előadást, amely a szatirikus, groteszk, a fantasztikum eszközeivel operáló műnek több mint három órás, szinte végig lendületes erejű színpadi változata. Tagirovskynak és a társulat harmonikusan együttműködő alkotócsapatának köszönhetően a közönség előtt felcsillan a mágikus, meghökkentő víziókat is felsorakoztató bulgakovi világ színházi „varázslata”.
2026. február 07., 19:532026. február 07., 19:53
Semmiképpen sem egyszerű vállalkozás színpadra „varázsolni” Mihail Bulgakov regény-remekművét, A Mester és Margaritát. A többrétegű, több szálon futó történetet – amely egyszerre szatíra, metafizikus-mágikus regény és mélyen morális parabola – csak részleteiben és bizonyos megközelítésben lehet „beköltöztetni” a színházba, a teljesség igényére való törekvéssel semmiképp. A mágikus, meghökkentő víziókat is felsorakoztató bulgakovi világot több ízben közelítették meg alkotók színpadi változatban: bemutatták és bemutatják magyar nyelvterületen több teátrumban, sőt, opera-musical változat is készült belőle Budapesten.
Jeruzsálemi történetszál, Pilátussal és Jesua alakjával, amely a lelkiismeret, a felelősség és a gyávaság örök kérdéseit vizsgálja
Fotó: Harag György Társulat/ Tibor Jäger
A regény 1966-ban látott napvilágot, ám azóta is töretlen a népszerűsége,
például a remekbe szabott, tíz részes, 2005-ös orosz sorozatra, amelyet a magyar tévénézők is láthattak, és amelynek sok képkockája a néző retinájába égett: Vlagyimir Bortko rendező munkája felejthetetlen, ahogyan Igor Kornyeljuk zenéje is.
A művet, amely „a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel fest szuggesztív képet az 1920-30-as évek Szovjetuniójáról, emellett az író személyes élettörténetét is belefűzve mutatja meg a történelem káoszában vergődő, hívő és hitetlen, nagyravágyó és tétován botladozó emberek örök dilemmáit”, mindenképpen izgalmas alkotói feladat lehet színpadra alkalmazni.
Berlioz, Woland és Hontalan Iván, a költő. Nagy Orbán, Rappert-Vencz Gábor, Szabó János Szilárd
Fotó: Harag György Társulat/ Tibor Jäger
Kozma András m.v. dramaturg, fordító munkája dicséretes: aki ismeri a regényt, annak az az érzése:
A színpadra állítás azért is lehet izgalmas feladat a rendező számára, mert hatalmas, tág tér nyílhat a fantasztikum felé hajló látványvilág megteremtésére, az egymásba fonódó történetszálak felfűzésére, és arra is, hogy nagy formátumú tükröt tartson a mindenkori ember lelke, szellemi, politikai, történelmi lényként való létezése elé.
Örvendetes, hogy a romániai magyar színházak kínálatában is feltűnt az utóbbi esztendőben Bulgakov halhatatlan művének színpadi feldolgozása: a szatmárnémeti Harag György Társulat Sardar Tagirovsky rendezésében szerepelteti műsorán. A májusban bemutatott előadást a színház január végi-február eleji miniévada keretében láthattuk, és ismét elismeréssel lehet nyugtázni:
– többek közt ennek köszönhető, hogy jól sikerült előadást láthat a közönség.
Margarita szerepében Sosovicza Anna, Azazello szerepében Keresztes Ágnes
Fotó: Harag György Társulat/ Tibor Jäger
Az előadást egyébként Bukarestben is láthatta már a közönség: zsúfolt ház előtt játszotta tavaly októberben a BukFeszt keretében a Bulandra Színházban a Harag György Társulat.
Sardar Tagirovsky (akivel korábbi interjúnk itt olvasható) nem először dolgozott együtt a szatmári társulattal: az elmúlt években nagy sikerrel vitte színpadra a Csongor és Tündét, 2024-ben megrendezte a Mizantróp, avagy a kirakat rendezés alatt című produkciót, Szőcs Géza drámája alapján pedig a Raszputyin című produkciót. A Csongor és Tünde című előadásról itt, a Raszputyinról itt írtunk.
Hontalan Iván (Szabó János Szilárd, balról) az elmegyógyintézetben
Fotó: Harag György Társulat/ Tibor Jäger
„Bulgakov műve sosem lett kész. Egy csonka kézirat formájában élte túl azokat az éveket, amelyek nem kegyelmeztek a szabad vélemények kifejezésének és vállalásának. Bulgakov műve eszményiségéből fakadóan képes volt tisztán megkérdőjelezni a Szovjet Birodalom és Sztálin létjogosultságát. Feltevődik a kérdés, hogy egy ilyen regény miért kíván színpadi adaptációt és rendezést... Erre aligha tudom a választ.
– idézi az előadás ismertetője a rendezőt. A Mester és Margaritát a „teljesség igényével” színpadra vinni megmosolyogtatóan naiv gondolat lenne, Sardar Tagirovsy pedig eleve úgy állt hozzá, hogy nem is vállalkozhat erre: a cél nem lehet ez.
Sosovicza Anna és Rappert-Vencz Stella
Fotó: Harag György Társulat/ Tibor Jäger
„Egy regényt lehetetlen teljes komplexitásában bemutatni. Mi sem vállalkozunk erre a feladatra. Arra viszont igen, hogy bemutassuk azt a kalandvágyat és végtelen erőt, ami az emberben képes téren és időn kívül létezni, ha figyel a jelekre és arra, hogy sosincs egyedül igazán” – nyilatkozza a rendező. Az előadás ekképpen igenis jól teljesít, hiszen
A Harag György Társulat és közönségének kapcsolata szeretetkapcsolat – talán eltűnt már lassan a többi erdélyi városból, de Szatmáron még létező a jelenség, hogy az emberek messziről felismerik a színészeket az utcán, nemcsak a magyarok, de a románok is.
Többrétegű, komplex gondolatvilágú történet
Talán nem árt felidézni A Mester és Margarita komplex, többrétegű történetét. Amint a színház ismertetője fogalmaz, „a regény egyik szála a sztálini Moszkva groteszk kritikája, ahol a hatalom, az anyagiasság és a szellemi kiüresedés lepleződik le a fantasztikum eszközeivel.
Az előadásban tág tér nyílik a fantasztikum felé hajló látványvilág megteremtésére
Fotó: Harag György Társulat/ Tibor Jäger
A Mester sorsa pedig az alkotó és az igazság viszonyát tematizálja egy elnyomó rendszerben, míg Margarita figurája a feltétlen szeretet és az önfeláldozás erejét jeleníti meg. Woland és kísérete a gonosz hagyományos fogalmát bontja le, hiszen jelenlétük inkább az igazságtétel és a rend helyreállításának eszköze. Irányzati szempontból a mű a mágikus realizmus előfutárának tekinthető, miközben erősen táplálkozik a szatíra, az allegória és a biblikus parafrázis hagyományából.
Bulgakov a haláláig dolgozott rajta (1940), folyamatosan javította, átírta, rétegezte a szöveget, viszont nem tudta lezárni úgy, hogy saját kezűleg végső változatként publikálja”.
Gál Ágnes, Bogár Barbara és Varga Sándor az előadásban
Fotó: Harag György Társulat/ Tibor Jäger
Mindenképp óriási feladat az alapvetően nem színpadra íródott művet színházi eszközökkel valamiképpen megjeleníteni: sok a helyszín, gyorsak a jelenetváltások és fontos, szinte fantasztikus filmbe illő, még mozgóképen is csak számítógépes megoldással érzékeltethető jelenetek, „varázslatok” – mint amilyen például Margarita repülése – szerepelnek a műben, amit a színpadi adaptáció sem hagyhat ki. Tagirovsky rendezése ötletgazdag, hatásos látványelemekben bővelkedik, a rendező a monumentális, három felvonásos előadás alatt –
A nézőnek az lehet az érzése, hogy az első és a harmadik felvonás erőteljesebb, lendületesebb, magával ragadóbb, mint a közbülső: a második felvonás kicsit mintha „fáradtabb” lenne. Az előadást indító, az ókori görög kart idéző jelenet – a motívum olykor vissza-visszatér – mindenképpen zseniális ötlet, és a megvalósítás is nagyszerűnek bizonyul – a remek színházi munka miatt is.
Ókori görög kart idéző jelenet a színpadon
Fotó: Harag György Társulat/ Tibor Jäger
Magas színvonalú színészi játék
A Harag György Társulattól immár megszokhatta a néző, hogy előadásaikban szinte mindig egységesen magas színvonalú színészi csapatmunkát hoznak létre. A Mester és Margarita esetében sincsen ez másként. Mindenképp kiemelendő
Keresztes Ágnes alakítása nagyszerűen, erős vonásokkal „rajzolja meg” a gnóm Azazellónak, Woland kísérőjének a körvonalait.
A Mester szerepében Frumen Gergő, Margarita szerepében Sosovicza Anna, Hontalan Iván szerepében Szabó János Szilárd
Fotó: Harag György Társulat/ Tibor Jäger
De Korovjov, Woland másik kísérője is nagyszerűen megalkotott figurává válik Rappert-Vencz Stella alakításában. Szintén kiemelendő a több szerepben is feltűnő Gál Ágnes alakítása, akárcsak a Margaritát alakító Sosovicza Annáé – a Harag György Társulat nyert azzal, hogy a társulathoz szegődött a magyarországi születésű, korábban Gyergyószentmiklóson játszó fiatal színésznő.
A bulgakovi mű olyan gazdag alapanyag, hogy bármilyen színházi megközelítés csak szálakat tud ebből a hatalmas kötegből kiemelni, a regény filozofikus mélységeit pedig teljes egészében nem lehet felmutatni színpadon. Sardar Tgirovsky rendezésének és a társulat összcsapata munkájának köszönhetően az előadás igényt tud támasztani a nézőben arra, hogy (újra) elővegye Bulgakov halhatatlan művét.
Woland, a fekete mágia professzora szerepében Rappert-Vencz Gábor (jobbról)
Fotó: Harag György Társulat/ Tibor Jäger
„A Mester és Margarita felhívás keringőre. Egy teszt arra vonatkozólag, hogy mennyire vagyunk önmagunk egy regény olvasása vagy írása, egy előadás nézése vagy megalkotása vagy akár az életünk felfedezése közben” – fogalmaz a rendező. A néző pedig az előadást megtekintve azt érezheti: igazán jól tette, hogy elfogadta a meghívást erre a „keringőre”.
Az előadásról, a szereposztásról, valamint a további műsorról részletek a színház honlapján találhatóak.
Az események egy része a sztálinista Moszkvában játszódik
Fotó: Harag György Társulat/ Tibor Jäger
A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Marosvásárhelyen és Kolozsváron is bemutatják hamarosan a Kossuth- és a Nemzet Művésze-díjjal kitüntetett ének- és mesemondó, Berecz András pályáját, szerteágazó életművét a teljesség igénye nélkül ismertető portréfilmet.
Fennállásának 76. évfordulóját ünnepli a Puck Bábszínház február 5-én, csütörtökön. A születésnap alkalmából ünnepi előadás-sorozattal készül a bábszínház román és magyar tagozata.
A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében ő az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása terén kifejtetett munka elismeréseként osztanak ki.
Szövés, fafaragás, kosárfonás, fazekasság, kovácsmesterség vagy éppen cipészet – egyre többen tekintik meg a Mesterségek nyomában című videósorozatot, amely hónapról hónapra rövidfilmekben mutatja be a lassan feledésbe merülő foglalkozások világát.
Vajda Gergely nemzetközileg is elismert karmester irányítja idéntől a kolozsvári filharmónia zene- és énekkarát. Terveiről, a klasszikus zenének a közönséggel való megszerettetéséről, a zenekar és az énekkar sajátos karakteréről beszélt a Krónikának.
A nagybányai festőiskola megalapításának 130. évfordulója alkalmából rendeznek a legendás művésztelep első száz évét bemutató kiállítást a román fővárosban, a Liszt Intézet bukaresti központjában – közölte a szervező intézmény.
A Securitate, vagyis a román kommunista titkosszolgálat rengeteg mindent kilopott azokból a csomagokból, amelyeket külföldön élők küldtek romániai ismerőseiknek.
Elhunyt Voith Ági Jászai Mari-díjas színésznő, rendező, érdemes és kiváló művész. A József Attila Színház örökös tagját 81 éves korában, szerdán érte a halál – tudatta a színház az MTI-vel.
Ádám Gyula grafikus, fotóművész Két világ emberei című fotókiállítását nyitják meg január 29-én, csütörtökön 18 órától a sepsiszentgyörgyi Lábasházban.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!