Harsányi Attila idén januárban, a Magyar Kultúra Napjához kötődő rendezvényen vehette át az aradi Kölcsey Egyesület 2025-ös évre megítélt Kölcsey-díját
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében Harsányi Attila színművész az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása, fejlesztése terén kifejtetett tevékenység elismeréseként osztanak ki évente. A miskolci születésű Jászai-, Kaszás Attila- és Príma-díjas művész a Miskolci Nemzeti Színház társulati tagja, de 2008, vagyis az alapítás évétől együttműködik az Aradi Kamaraszínházzal is. Több korszakos produkció, monodráma fűződik a nevéhez, melyekkel számos magyarországi, romániai és nemzetközi díjat nyert a szakmai fesztiválokon. Emberileg és szakmailag is újjászületett Aradon – mondta Harsányi Attila a Krónikának a Kölcsey-díj hétfő esti átvételekor.
2026. február 01., 15:002026. február 01., 15:00
– Milyen érzés itt, ezen a színpadon, amely annyi próbafolyamat és előadás helyszíne volt, díjazottként állni? – tettük fel a kérdést Harsányi Attila számára az Aradi Kamaraszínház székhelyét is jelentő Bábszínházban tartott ünnepségen.
– Az ember nehezen talál szavakat. Amikor 2008-ban felhívott Ernő (Tapasztó Ernő, a kamaraszínház alapító-igazgatója, rendezője – szerk. megj.), hogy – akkor Szegeden voltam, azt hiszem – ugorják már ide át, mert van egy előadás, amit látott tőlünk, és azt állítsuk színpadra, nem gondoltam, hogy tizennyolc év múlva itt fogok állni, arról nyilatkozva, hogy a Kölcsey Egyesület Kölcsey-díját ebben az évben nekem adják azért a tizennyolc évért, amit itt végigcsináltunk Ernővel, Fekete Rékával, a műszaki munkatársakkal, Ghițával, Ionicával, Horicával. Olyan, mint egy karácsony ajándék.
Két nagyon fontos város van az életemben, az egyik Arad, a másik Miskolc – a sorrend tulajdonképpen lényegtelen. Úgy jövök ide, mint egy másik családhoz, akármennyire pátoszosan is hangzik ez. Most éppen Ernőéktől jövök, ahol másfél órán keresztül egy kanapén a két gyerekkel játszottam, a harmadik pedig bent volt, mert altatta az édesanyja. Ismerem ezt a várost, rengeteget fejlődött. Amikor először ide botorkáltunk Szegedről, akkor még nem így nézett ki. Azóta hihetetlen sok pénzt fektettek az épületekbe, az utakba. Ez egy csoda hely!
– Bő tíz éve, 2015-ben megkapta az önkormányzattól az úgynevezett Kiváló polgár-oklevelet, most pedig a legrégebbi, legpatinásabb magyar civil szervezet elismerését vehette át. Milyen érzések fűződnek ehhez?
– Nem itt születtem, hanem egy másik országban, de minket azért sok minden összeköt, a nyelvtől kezdve a közös történelem, a magyarság. Hogy a határt hol húzták meg, az egy másik történelmi esemény eredménye. De én itt lettem valami, vagyis valaki.
Nagyon sokat köszönhetek ennek a városnak, természetesen elsősorban az Aradi Kamaraszínháznak. Az, hogy most már ekkora figyelmet szentelnek nekünk, a munkásságunknak, s nemcsak itt, hanem egész Romániában és Magyarországon, az valami elképesztő dolog.
Épp azon gondolkoztam, hogy tizennyolc éve állok ezen a színpadon, s hogy itt mi izzadságcsepp hullott le, mennyi szenvedély gyűlt fel... Az, ami minket összetartott, vagy ami miatt én itt állhatok, az csakis a makacsságunk, a vakmerőségünk, a kérlelhetetlenségünk, a könyörtelenségünk eredménye. Hogy mi itt akarunk valamit csinálni, egy színházi formát akarunk létrehozni, ami azt hiszem, hogy valamelyest sikerült is. Nemcsak a díjak igazolják ezt, hanem az, hogy nagyon komolyan vesznek minket most már ebben a szakmában, akármilyen fesztiválra megyünk.
Harsányi Attila színművész, a Miskolci Nemzeti Színház és az Aradi Kamaraszínház tagja, illetve Kurunczi Ferenc informatikai mérnök, amatőr fotós, az aradi magyar épített örökség megörökítője, a közösségi élet képes krónikása vehette át az elismerést.
Szoktam otthon viccelődni, hogy ha egyszer meghalok, akkor mindenképpen ide is hozzanak egy kicsit a hamvaimból, és szórják szét azok a helyeken, ahol a legtöbbet megfordultunk Ernővel. Elvonási tüneteim vannak, ha több hónapon keresztül nem jöhetek ide.
– A Miskolci Nemzeti Színház jelenti a kőszínházi szerepeket, a „nagyszínpadot”. Ehhez képest az Aradi Kamaraszínház a kísérletezés terepe?
– Nyilván óriási a különbség. Ott, ugye, ki van írva egy szereposztás, abba neked nincs beleszólásod: hogy mit játszol, mi a rendezői koncepció, mi a jelmez, a díszlet. Ez így is van rendjén egy kőszínházban, mert fejetlenség és anarchia lenne abból, ha minden színész beleszólna, hogy mit játsszon vagy milyen ruhát vegyem fel.
Ezt mind Rékával, a művészeti titkárral és Ernővel meg a többi munkatárssal találjuk ki: a fényektől kezdve a hangosításon keresztül mindent. Szerintem ez a legnagyobb boldogság egy alkotó ember életében, hogy van egy ilyen „gyerekkori homokozója”, ahol gyakorlatilag úgy játszik, ahogy jónak gondolja. Ez óriási nagy szabadságot ad.
Fesztiválszereplésekre készül az Aradi Kamaraszínház, amelynek legújabb, frissen bemutatott monodrámájáról, Kean című különleges előadásról Tapasztó Ernő és Harsányi Attila beszélt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Későn debütált, mégis néhány év alatt a kortárs svéd irodalom egyik legismertebb szerzője lett. A Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Karin Smirnoff írásról, Svédország átalakulásáról és könyvei kelet-európai sikerének lehetséges okairól beszélt.
Vallasek Júlia kolozsvári műfordítót jutalmazta Dsida Jenő-díjjal a Romániai Írók Szövetsége Jane Austen műveinek, valamint Doina Gecse-Borgovan Rătăciri deliberate/Haza: úton című könyvének magyarra való átültetéséért.
Négy napon keresztül várja a kortárs irodalom szerelmeseit a Bánffy-palota udvarán megnyitott, 15. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét. A megnyitó keretében átadták a Kolozsvár Büszkesége díjakat.
Átadták Országos Színházi Találkozó (OSZT) díjait vasárnap Debrecenben: a szakmai zsűri 12 kategóriában, a MASZK-SzíDoSz színészzsűri pedig 4 csoportban hirdetett győzteseket vasárnap.
Holtai Gábor Itt érzem magam otthon című filmje nyerte el a jubileumi, 25. alkalommal megrendezett kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) közönségdíját a szombat este megtartott díjátadón.
Színes programkínálattal várják a látogatókat a szombaton tartandó Múzeumok éjszakáján a székelyföldi múzeumok: a tárlatvezetések és egyéb, a kiállításokhoz köthető események mellett gyermek- és szórakoztató programok is lesznek.
Újabb kötetét mutatják be B. Kovács András sepsiszentgyörgyi írónak Kolozsváron.
Holtai Gábor első nagyjátékfilmje, az Itt érzem magam otthon is versenyez a 25. TIFF fődíjáért. A hatalom és az alkalmazkodás természetét vizsgáló pszichológiai thrillert hétfő este vetítették a Győzelem moziban a rendező jelenlétében.
Beválogatták az június 15–21. közötti magyar Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába az Aradi Kamaraszínház fesztiváldíjas monodrámáját, a Keant. Közös gyergyószentmiklósi–sepsiszentgyörgyi koprodukciót is látható.
Egy csaknem eltűnt építészeti világ és a helyiek féltve őrzött emlékei kaptak új otthont a Szilágy megyei Kárásztelken, ahol nemrég felavatták a tájházat. Az épület nemcsak a múlt tárgyi örökségét mutatja be, hanem közösségi térként is szolgál majd.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!