Vajda Gergely karmester arra szerződött, hogy jó koncerteket hozzanak létre Kolozsváron

Kolozsváron világosan érzékelhető az erős zenei tradíció, amely a hangszeres muzsikusok technikai, hangi és zenei adottságaiban egyaránt megnyilvánul. Ennek a zenekarnak saját, jól felismerhető hangzása van. Az én feladatom az, hogy ezt az értéket a helyén kezelve, ugyanakkor tudatosan törekedve arra, megpróbáljam az együttest bevezetni a tágabb európai zenei piacra. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a már eddig is magas minőséget képviselő szólisták, énekművészek vagy karmesterek meghívását folytatni avagy bővíteni kell, hanem azt is, hogy reményeim szerint maga a zenekar is eljut majd a világ ismert koncerthelyszíneire, ahol megmutathatja, mi mindent tud.

Mivel franciául meglehetősen jól beszélek, bízom benne, hogy ez segítséget jelent majd abban, hogy a románt minél előbb, legalább a zenei próbákhoz szükséges szinten használni tudjam.

Ami a kulturálisan sokszínű közeget illeti, abban kifejezetten otthonosan érzem magam. Az Egyesült Államokban eltöltött több mint húsz év tapasztalatával a hátam mögött, illetve a francia Ars Nova együttes állandó vendégeként – immár közel hat éve – nyugodtan mondhatom, hogy a klasszikus és a kortárs zene természetes nemzetköziségét minden részletében élvezem.

– Bemutatkozásakor úgy fogalmazott, nem hisz a rutinszerű muzsikálásban. Mit jelent ez pontosan a vezető karmesteri munkában? Milyen elképzelésekkel, tervekkel lát hozzá a filharmónia programjainak kialakításához és a zenekar művészi irányításához?

– Gustav Mahler (cseh–osztrák zeneszerző, karmester – szerk. megj.) híres mondása, miszerint „Tradition ist Schlamperei” – amelynek talán „a megszokás lustaság” a legpontosabb magyar megfelelője – műfajtól és szereptől függetlenül minden zenészre érvényes. Az átgondoltság és a világos művészi irány nélküli rutinértelmezést a közönség nagyon gyorsan megérzi, különösen egy olyan kiművelt hallgatóság, mint a kolozsvári.

A bevált megoldásokkal természetesen nincs semmi probléma, amennyiben azok tudatos és intelligens alkalmazásával sikerül – például Mahler kottába rögzített elképzeléseit – egy koncerten valóban élővé tenni. Ehhez kitartó munkára, folyamatos figyelemre és nem utolsósorban ihletettségre van szükség, és ebben a munkában egy karmester, különösen egy vezetőkarmester, meghatározó szerepet tud betölteni.

Számomra egy teljes évad műsorának összeállítása éppoly izgalmas feladat, mint egy-egy koncert levezénylése: összetett, szép és inspiráló munka.

Számomra az ideális közönség az, amely nyitott füllel, elmével és szívvel ül be a koncertterembe, és még ha vannak is előzetes elvárásai, hajlandó jó értelemben meglepődni. Az én zenei univerzumomban kiválóan megfér egymás mellett John Williams, Richard Wagner vagy az idén százéves, lugosi születésű Kurtág György zenéje; és meggyőződésem, hogy minőségi muzsikálással, valamint tudatos, intelligens programszerkesztéssel ezt a lelkesedést a közönség felé is közvetíteni tudom.

– Többször hangsúlyozta, hogy a vezető karmester szerepe nemcsak művészi, hanem közösségépítő feladat is. Mit jelent ez konkrétan a kolozsvári filharmónia zenekara és közönsége esetében? Hogyan tervezi bevonni a fiatal közönséget, és erősíteni az intézmény jelenlétét a város kulturális életében?

– Tapasztalataim szerint – és nem kizárólag a filharmónia termeiben – a kolozsvári fiatal közönség nyitott és kulturálisan aktív. Nem véletlen, hogy az úgynevezett klasszikus zene évszázadok óta „köszöni, jól van”, és újra meg újra képes megteremteni a saját közönségét. A nemrég elhunyt orosz–amerikai zenetudós, Richard Taruskin megfogalmazásával élve: a klasszikus zene ugyanazt tudja, mint a popzene – és még annál is többet.

Meggyőződésem, hogy egy nyitott, őszinte és közvetlen Filharmónia – vagyis egy olyan zenészközösség és intézmény, amely élvezetes, érthető és hiteles módon mutatja meg a „klasszikus zene” vagy magyar kifejezéssel élve „komolyzene” keretei közé szorított muzsika értékeit – sikeres tud lenni, és nem csak az ötven év feletti közönség számára.

Természetesen távlati célok és elképzelések nélkül elindulni sem lehet, és ezekből nincs is hiány. Azt azonban, hogy mindez végül milyen formát ölt, csak közösen, a vezetőséggel és a muzsikusokkal együtt tudjuk meghatározni, majd a mindennapi munkában megvalósítani. Alapvetően arra szerződtem, hogy jó koncerteket hozzunk létre. Meggyőződésem, hogy okos menedzseléssel és kitartó munkával ezekből a jó koncertekből épülhet fel a jövő – ha szabad ilyen nagy szavakat használnom.

– Végül személyesebb kérdés: külföldi, Magyarországról érkező művészként hogyan érzékeli Kolozsvár zenei és tágabb értelemben vett kulturális életét? Milyennek látja a várost ebből a külső, ugyanakkor közeli perspektívából?

– Számomra inspirálóan új közeg Kolozsvár a maga sokarcú kulturális örökségével: a magyar és román tradíciók együttélésével, a város arculatán nyomot hagyó Osztrák–Magyar Monarchia építészetével, valamint a magyarországitól és az amerikaitól is alapvetően eltérő vallási tájképpel. Karácsony környékén fejeztem be Cserna Szabó András Kolozsvár alatt az ég című novelláskötetét, és most a valós életben is felismerni vélem a könyvből előtűnő rendkívül sokszínű és izgalmas várost. Személyesebb kérdésre személyesebb válasz: voltam már Budapesten és Szombathelyen magyar, voltam Portlandben és Huntsville-ben magyar–amerikai, most pedig Kolozsváron tanulom a létezést.

korábban írtuk

Először lett magyar előadóművész a kolozsvári filharmónia vezető karmestere, Vajda Gergely nem „rutinszerű muzsikálást” ígér

Új korszak kezdődik a kolozsvári hangversenyéletben: január 1-jétől Vajda Gergely vette át a Transilvania Filharmónia zenei irányítását.