Balázs Imre József: nem meglepő a Nobel-díj, Krasznahorkai a nagyvilág felé megnyíló lokális történetek szerzője

Krasznahorkai első, 1985-ben megjelent, Sátántangó című regénye volt talán az első nagy áttörés, amely hozzákapcsolódott a magyar próza egyfajta megújításához. Én úgy látom, hogy a Bodor Ádám prózájához elég közel áll a Sátántangó – tehát vannak még jelentős magyar írók, akik hasonló világokat jelenítenek meg” – fogalmazott Balázs Imre József. Kiemelte,

Tarr Béla és Krasznahorkai László több ikonikus filmet is közösen jegyeznek – Krasznahorkai íróként, Tarr pedig rendezőként dolgozott. Együttműködésük a magyar és a nemzetközi filmművészet egyik legfontosabb alkotópárosává tette őket. Közös munkáik: a Kárhozat (1988), a Sátántangó (1994), amelyet világ filmművészetének egyik mesterműveként tartanak számon, a Werckmeister harmóniák (2000) és A londoni férfi (2007).

Későbbi regényei, művei olyan szempontból érdekesek, hogy apokaliptikus világok, erős kultúrkritikai vonulatok jelennek meg bennük” – mondta az irodalomtörténész.

Feltettük a kérdést Balázs Imrének, hogy Krasznahorkai olyan fiktív világokat teremt-e, amelyek a világ bármely más pontján értelmezhetőek.

korábban írtuk

Aki a törékeny örökkévalóságról hoz hírt – Krasznahorkai László Kossuth-díjas író díszdoktori címet kapott Kolozsváron

Krasznahorkai László nemzetközileg elismert, Kossuth-díjas írónak tiszteletbeli doktori (doctor honoris causa) címet adományozott kedden ünnepélyes keretek közt a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem a Bölcsészettudományi Kar javaslatára. Krasznahorkai a kar első magyar dísztoktora.

Ahogy az életmű haladt előre, gyakorivá vált, hogy Krasznahorkai szerte a nagyvilág sok pontjára helyezte el a történéseket. Amikor Selyem Zsuzsa irodalomtörténésszel és az egyetemi hallgatókkal a kolozsvári bölcsészkaron beszélgettünk az íróval, akkor a Seiobo járt odalent, valamint az Állatvanbent című művei kapcsán beszélt erről, hogy a nagyvilág különböző helyszíneiről villant fel történéseket” – mondta az irodalomtörténész.

Krasznahorkai László 2010. október 14-én a Korunk Akadémia meghívására látogatott el a kincses városba: a BBTE bölcsészkarának Eminescu termében olvasott fel, beszélgetőtársai Balázs Imre József és Selyem Zsuzsa voltak.

A bölcsészkar javaslatára tüntették ki 2019-ben Krasznahorkai Lászlót a Honoris Causa díszdoktori címmel. Balázs Imre felelevenítette, hogy

Később Tamás Dénes írt esszéket, tanulmányokat is az életműről. Fontos, hogy a Nobel-díjas író egyáltalán nem ismeretlen az erdélyi olvasók számára” – mondta az irodalomtörténész. Hozzátette, a BBTE egyébként nagyon rangos írókat tüntetett ki: például az idén elhunyt Mario Vargas Llosát 2010-ben, ebbe a vonulatba illeszkedik a Krasznahorkai díszdoktori címe is.

„Amikor díszdoktori címre javasoltuk az írót,

– emelte ki Balázs Imre József.

Megkérdeztük még tőle, hogy mivel valamiképp rokonítja Krasznahorkai műveinek világát a Bodor Ádám prózája által teremtett világhoz, vajon abban hasonlítanak-e, hogy egyfajta, a valós környezettől elemelkedő, bárhová behelyezhető fiktív világokról van szó.

„Így is meg lehet közelíteni, de közben meg azt is tudjuk, hogy a Bodor Ádám prózájában kibontakozó világnak is megvannak a fontos valós kiindulópontjai. Krasznahorkai és Bodor Ádám is valahogy úgy tudják megírni az akár lokális történeteket is, hogy megnyíljanak azok a nagyvilág felé” – fogalmazott Balázs Imre József. Hozzátette, ő maga személyesen nagyon örül Krasznahorkai díjának, ami már a második Nobel, amit magyar író kap.

„A rangos elismerés nagy hatással bír a teljes magyar irodalom befogadására nemzetközi szinten” – mondta Balázs Imre József.