Aki a törékeny örökkévalóságról hoz hírt – Krasznahorkai László Kossuth-díjas író díszdoktori címet kapott Kolozsváron

„Amióta a kolozsvári bölcsészkaron dolgozom, többször is felmerült, hogy tiszteletbeli doktori vagy egyetemi tanári címet javasoljunk olyan kiemelkedő magyar (vagy magyar származású) íróknak, irodalomtudósoknak, akik valamiként példaképek számunkra. Nagyon örülök, hogy amióta a bölcsészkar tudományos ügyekért felelős dékánhelyettese és a magyar tagozat vezetője vagyok, a magyar közösség második ilyen javaslata ér révbe, s Dávid Gyula tavalyi tiszteletbeli egyetemi tanári címe után a kar egyhangúlag támogatta, hogy a kortárs magyar irodalom egyik legizgalmasabb és legfontosabb szerzőjének, Krasznahorkai Lászlónak adjon a kolozsvári egyetem tiszteletbeli doktori címet” – fogalmazott korábban T. Szabó Levente, a bölcsészkar tudományos ügyekért felelős dékánhelyettese és a magyar tagozat vezetője.

Krasznahorkai László igazi világpolgár, aki több országban élt és járt, többek közt az Egyesült Államokban, Japánban is, de szülővárosa, a magyarországi Gyula is éppúgy megjelenik életművében, mint az egyetemes kérdések” – fogalmazott Soós Anna. Hozzátette, ily módon az író élete és művészete a kolozsvári egyetem tradíciót és egyetemességet egyaránt szem előtt tartó törekvéseihez kapcsolható: bár vidéki felsőoktatási intézmény, igyekszik a szó szoros értelmében véve egyetemes, „univerzitas” lenni, amely három nyelven – románul, magyarul és németül – oktatva arra törekszik, hogy a világon bárhol érvényes tudást hozzon létre és adjon tovább.

Selyem Zsuzsa, a bölcsészkar docense laudációjában rámutatott, a Krasznahorkai-életmű rendkívül értékes, az író regényei a törékeny örökkévalóságot hordozzák. „Traditio et excellentia – ez a BBTE jelmondata. Az életműben a hagyomány feltárja megismerhetetlenségét, gazdagságát, ami az univerzális szépség keresésével találkozik, molekulárisan felbontja az egyetemes mintázatokat, az emberi és állati szenvedés mintázatait” – fogalmazott Selyem Zsuzsa.

Mondataiban helyet kap a magasztos, a féktelen, mondatai vadak, zeneiek, monumentálisak. A mondatok nem egyszerűsítik le a világot, a szöveg mögött másik szöveg rejlik” – fogalmazott.

Kifejtette, Krasznahorkai szövegalkotási módja Pieter Brueghel filozofikus festői módszeréhez hasonlítható: a szövegekből az bomlik ki, hogy a természet hatalmas, a benne élő lények, emberek, állatók, aprók. Selyem Zsuzsa kiemelte az írónak a valóság iránti szenvedélyét, együttműködését a kortárs képzőművészettel és filmművészettel. „Krasznahorkai egyik korai írásában olvasható, hogy csak az történik meg, ami megfogalmazódik. Regényei a törékeny örökkévalóságról hoznak hírt” – mondta a docens.

Krasznahorkai százas könyvlistája

A díjazott megtisztelőnek nevezte az elismerést, majd előrebocsátotta, beszédében „személyes ügyről” fog vallani, olyasmiről, amiről nem gondolta, hogy nagyközönség elé tárja. Személyes hangú irodalmi vallomásában felsorolta, melyik volt a világ- és magyar irodalom száz olyan alkotása, ami hatással volt rá. A felsorolásban egyes műveknél elidőzött egy-egy személyes élmény, meglátás vagy kritikai megjegyzés erejéig.

„Sosem szerettem a Faustot, mégis óriási hatással volt rám. Ezt a könyvet mindig szerettem volna elfelejteni, sosem sikerült” – mondta például Goethe művéről. József Attiláról szólva úgy fogalmazott, tőle tanulta meg, hogy szavainknak külön-külön és együtt is tétje van, Berzsenyit pedig „darabosan érzékeny, melankolikus szörnyetegnek” nevezte, és azt is elárulta, Kafka és Hajnóczy Péter műveinek olvasása nélkül nem lett volna belőle író.

– emlékezett az író.

Krasznahorkai László 1954-ben született Gyulán. Első regénye, az 1985 óta rengeteg kiadást megért Sátántangó azonnali elismerést aratott, és megfilmesítette rendező barátja, Tarr Béla, aki azóta szinte kizárólag az ő könyveiből, illetve forgatókönyveiből készítette filmjeit. Műveit elismeréssel fogadták a kritikusok az Egyesült Államoktól Japánig.

Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait, W. G. Sebald pedig így írt róla: „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja.” 1993-ban elnyerte Németországban az év legjobb könyvének járó díjat, a Bestenliste-Preis-t Az ellenállás melankóliája című regényéért.