
A gagauz autonóm régió fővárosa, Comrat
Fotó: Makkay József
Románia és Moldova esetleges egyesülése fájdalmas téma a moldovai társadalom számára, az itteni lakosság túlnyomó többsége ellenzi a Romániával való uniót – szögezte le a Krónikának adott interjúban Sergei Manastyrly, a chișinăui Balkan-Centre Elemzési, Kutatási és Prognózis Központ vezetője. A gagauz elemző lapunknak kifejtette azt is, milyen okok miatt akadtak el a Székelyföld és az autonóm Gagauzia közötti kapcsolatok kiépítését célzó törekvések.
2026. február 17., 08:012026. február 17., 08:01
2026. február 17., 08:432026. február 17., 08:43
– Ön az egykori gagauziai bașkan (kormányzó), Mihail Formuzal szóvivőjeként tevékenykedett. Hogyan emlékszik vissza arra az időszakra? Milyen volt a gagauz politika tíz-tizenöt évvel ezelőtt?
– Viharos időszak volt, amelyet Moldovában a Kommunista Párt bukása és az Európai Integrációért Szövetség hatalomra kerülése jelzett. A gagauz vezetés aktív párbeszédet folytatott az újonnan hatalomra került politikusokkal. A tárgyalt témák között szerepelt a hatáskörök elhatárolása Gagauzia és a köztársasági központ között, valamint beruházások, projektek és európai uniós támogatások bevonása Gagauziába, továbbá egy új párbeszédformátum kialakítása Comrat és Chișinău között. Korábban, a Kommunista Párt és Vladimir Voronin elnök mandátuma idején a gagauz autonómia meglehetősen formális maradt.
Később, amikor az ellenzéki Mihail Formuzal megnyerte a gagauziai kormányzó-választást, az autonómia és a központ közötti kapcsolatok rendkívül feszültté és problémássá váltak. A köztársasági központban bekövetkezett hatalomváltás reményt ébresztett arra, hogy az új, fiatal és ambiciózus moldovai politikusokkal kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszédet lehet kiépíteni. Sajnos az Európai Integrációért Szövetség meglehetősen gyorsan intrikákba, korrupciós botrányokba, a „milliárdos lopás” sötét történetébe és egymás elleni kompromittáló anyagok nyilvánosságra hozatalába süllyedt. Később a hatalom a Moldovai Köztársaságban gyakorlatilag egyetlen ember, Vlad Plahotniuc kezébe került, aki a gagauz kérdéshez kifejezetten „utilitarista” módon közelített. Például ahelyett, hogy részt vett volna a választásokon, inkább megvesztegette a Gagauzia Népi Gyűlésébe megválasztott képviselőket, majd saját pártja tagjainak nyilvánította őket. Ez hatékony, sőt látványos megoldás volt, de semmit sem oldott meg a gagauz–moldovai kapcsolatok problémáiból.

Sergei Manastyrly, a chișinăui Balkan-Centre Elemzési, Kutatási és Prognózis Központ vezetője részletes interjút adott a Krónikának a Gagauz Autonóm Területi Egység három évtizedes történetéről, a régió gazdasági és politikai helyzetéről.
– Tavaly börtönbüntetésre ítélték Gagauzia bașkanját, Evghenia Guțult, helyét jelenleg Ilia Uzun tölti be ideiglenes vezetőként. A gagauzok részéről olyan vádak hangzottak el, hogy Chișinău eltávolított egy számára kellemetlen kormányzót. Mi az Ön véleménye erről?
– A Guțul-ügy sajátossága abban áll, hogy az ellene felhozott vádakat – amelyek alapján börtönbe került – Chișinău sokkal korábban is megfogalmazhatta volna, de ezt nem tette meg. Ugyanezekre a vádakra hivatkozva a moldovai hatóságok megakadályozhatták volna, hogy részt vegyen a 2023-as bașkanválasztáson. Érvényteleníthették volna a győzelmét is, ha a Központi Választási Bizottság és a bíróság elé bizonyítékokat terjesztenek a szabálytalanságokról. Úgy tűnik azonban, hogy abban az időben Chișinău számára előnyös és kényelmes volt egy olyan kormányzó, mint Evghenia Guțul. Vagy létezett valamiféle, a nyilvánosság előtt ismeretlen megállapodás. Mindezt később a moldovai hatóságok arra használták fel, hogy megakadályozzák Gagauzia bașkanjának részvételét a kormányüléseken, amelyeken a törvény szerint joga lenne jelen lenni. Általában véve a PAS-kormány az Evghenia Guțul körüli helyzetet felhasználva demonstratív „büntetést” rótt egy egész régióra – a Gagauz Autonómiára – és az egész gagauz nére. Ez megdöbbentő eljárás. Valószínű, hogy a bűnösségét alátámasztó bizonyítékok konkrétak, azonban csak a vak nem látja, hogy a Recean–Sandu-féle adminisztráció politikai célokra manipulálta a nyomozást és a bírósági eljárást.
Ugyanakkor a Népi Gyűlés – Gagauzia parlamentje – elnökét, Dmitri Constantinovot is börtönbüntetésre ítélték, ő pedig elhagyta az országot. A gagauz hatóságok azon kísérleteit pedig, hogy új törvényhozási választásokat írjanak ki, Chișinău bíróságokon keresztül blokkolja. Így Gagauziában az autonóm hatalom valamennyi ágának mesterséges bénultsága alakult ki, a központi kormány képviselőinek teljes ellenőrzése alatt. Nem szükséges külön rámutatni, kinek áll mindez nyilvánvalóan érdekében.
Mihail Formuzal volt gagauz baskan a 2010-es évek első felében
Fotó: Makkay József
– Miként látja a Moldovai Köztársaság és Románia esetleges egyesülésének lehetőségét, amelyet nemrég Maia Sandu államfő felvetett? Milyen következményekkel járhatna egy ilyen forgatókönyv az autonómia működésére nézve?
– Valóban, az utóbbi időben meglehetősen gyakran hangzanak el kijelentések a Moldovai Köztársaság és Románia esetleges egyesüléséről. Ez gyakorlatilag Moldova szuverenitásának, függetlenségének és autonómiájának feladását jelentené, és az ország Románia egy vagy több megyéjévé alakulna. Ami aggodalmat és félelmet kelt, az az, hogy ezek az egyesülésről szóló kijelentések nem harmadrangú politikusoktól vagy utcai tüntetőktől származnak. Az egyesülésről, és következésképpen Moldova felszámolásáról a moldovai elnök, a miniszterelnök, a parlamenti képviselők és a kormányzó PAS párt miniszterei pozitív értelemben beszélnek. Ugyanazok az emberek, akik lábbal tiporják a moldovai szuverenitást, harmadik féltől – például Oroszországtól vagy Törökországtól – annak tiszteletben tartását kérik. Ez a különös geopolitikai skizofrénia a moldovai románok részéről.
A moldovai románok kisebbséget képeznek, míg a lakosság többségét etnikai szempontból a moldovaiak alkotják. Ezen kívül az országban élnek ukránok, akik valószínűleg egyesülni szeretnének Ukrajnával; oroszok, akiknek ebben az esetben joguk van Oroszországgal való egyesülésért kampányolni. Mi a helyzet a Dnyeszter-menti szakadár köztársaság (Transznisztria – szerk. megj.) lakóival, akik 2006-ban a saját, el nem ismert népszavazásukon Oroszországhoz való csatlakozásra szavaztak? Mi a helyzet Gagauzia lakóival, akik 2014-es népszavazásukon a saját függetlenségük mellett döntöttek, ha Moldova egyesülne Romániával? Az országban több ezer zsidó is él, akik közül sokak számára a Romániához való csatlakozás problémája egy nem is olyan távoli múlt véres traumáját idézi fel.
Sergei Manastyrly gagauz politológus szerint folyamatos a gagauz autonómia leépítése
Fotó: Facebook/Sergei Manastyrly
Az egyesülésről szóló viták fájdalmas témát jelentenek a moldovai társadalom számára. Nem véletlen, hogy mindig akkor kerülnek elő, amikor a moldovai hatóságoknak el kell terelniük a közvélemény figyelmét súlyos problémákról. Például az Ukrajnából származó háborús zsákmányfegyverek illegális szállítása Moldova területén keresztül Romániába és az Európai Unióba, vagy a közüzemi díjak hirtelen emelkedése, amely közfelháborodást váltott ki. Ezért a kérdés soha nem jut el egy valódi népszavazásig – minden felmérés szerint a moldovai lakosság túlnyomó többsége ellenzi a Romániával való egyesülést. De talán Maia Sandu felhívására az Európában élő moldovai–román diaszpóra rá szavazna?
Láttunk számításokat arról, hogy mennyit kellene a román költségvetésből költeni Moldova infrastruktúrájának, állami szektorának és szociális rendszerének a román normákhoz igazítására az egyesülés esetén. Több száz milliárd euróról beszélünk. Talán félbillióról, vagy akár egy teljes billió euróról. Vajon a román állampolgárok valóban elég gazdagok ahhoz, hogy ezt a pénzt egy szűk, önző csoport kielégítésére költsék?
A jelenlegi helyzetben csak egyetlen egyesülési forgatókönyv tűnik reálisnak. Tegyük fel: ha az orosz csapatok Odessza felé hatolnának, a moldovai hatóságok Bukaresttől kérhetnék, hogy vezessenek csapatokat Moldova területére „a biztonság szavatolása” és a gagauziai és más régióbeli elégedetlenségek leverése érdekében. Ebben az esetben az egyesülés valahogy magától megtörténne, a lakossággal való konzultáció és egyértelműen eleve elveszített népszavazás, és a Dnyeszter menti terület nélkül.
A gagauz egyetem főépülete Comratban
Fotó: Makkay József
Egyes becslések szerint Románia akár 50 ezer katonát, 8 ezer rendőrt és csendőrt, valamint 3 ezer mentőt/tűzoltót is mozgósíthatna a „Moldova tényleges megszállására” irányuló művelethez. Mi történne ezután? A gagauziai és más régióbeli ellenzéki vezetők kijelentenék, hogy kilépnek Moldova kereteiből, vagy orosz csapatok segítségét hívnák. Ezt követően harcok kezdődnének Moldova területén, és figyelembe véve az ukrajnai veszteségek jelenlegi ütemét, a román csapatokat körülbelül egy vagy másfél hét alatt „törölnék” – talán még gyorsabban. Az orosz nukleáris támadástól való félelem miatt a NATO nem avatkozna be. Sok vér, pusztítás, halottak, fájdalom és könnyek lennének. Milliók vándorolnának Moldovából, Ukrajnából és Románia határmenti megyéiből. Vajon Bukarestnek valóban szüksége van mindezekre?
– Az elmúlt évtizedekben több kísérlet is történt a Székelyföld és Gagauzia közötti kapcsolatok kiépítésére. Hol és milyen okok miatt akadtak el ezek a törekvések?
– Mindenekelőtt szeretném kifejezni tiszteletemet és hálámat magyar testvéreink felé, akik mindig támogatták a Székelyföld és Gagauzia közötti kapcsolatok kiépítésére irányuló kezdeményezéseket. Ezek helyes törekvések, amelyek mind a gagauzok, mind a magyarok érdekeit szolgálnák.
Sajnos mind Kisinyovban, mind Bukarestben még mindig léteznek eléggé befolyásos erők, amelyek félnek a gagauzok és a magyarok túlzott autonómiájától.
Amíg ezen erők befolyását nem sikerül leküzdeni, lehetetlen beszélni az állami központok jóváhagyásáról, amely nélkül lehetetlen teljes és többoldalú együttműködést kialakítani, még regionális szinten is.
A Győzelem íve Chișinăuban, háttérben Moldova Köztársaság parlamentje
Fotó: Makkay József
Sergei Manastyrly, a chișinăui Balkan-Centre Elemzési, Kutatási és Prognózis Központ vezetője részletes interjút adott a Krónikának a Gagauz Autonóm Területi Egység három évtizedes történetéről, a régió gazdasági és politikai helyzetéről.
Végső szakaszába érkezett a dél-amerikai államok és az Európai Unió közötti, nagy nemzetközi sajtóvisszhangot kapott Mercosur szabadkereskedelmi egyezmény megkötése. Winkler Gyula EP-képviselővel jártuk körül a témát.
Milyen az, amikor egy írót egy film kapcsán kérdeznek a legtöbbször, mi a történelmi regény szerepe, miért döntött amellett, hogy a Hunyadi-korszakról ír regénysorozatot? – többek között ezekre a kérdésekre válaszolt Bán Mór író Tusványoson.
A romániai államelnök-választás első fordulója előtt a Krónika volt az egyetlen romániai magyar lap, amely interjút készített Nicușor Dannal.
Nicușor Dan független államfőjelölt a Becsületes Románia című választási programjával az ország közigazgatási átszervezésére törekszik. A Krónikának nyilatkozó bukaresti főpolgármester a román–magyar kapcsolatok javításáról is kifejtette véleményét.
A kalotaszentkirályi Felszeg Gyöngye Néptánccsoport legfontosabb kihívásként azt tűzte ki célul, hogy bevonja a fiatalokat a hagyományok átélésébe, és arra ösztönzi őket, hogy a szívükön viseljék az ügyet. Néptáncaival a Felszeg Gyöngye bejárta Európát.
Tanulságos gondolatokat igyekszenek átadni dalszövegeik által a kolozsvári Karaván együttes tagjai, akik közös válaszukban ünnepi koncertjeikről, új lemezükről, jövő évi terveikről beszéltek az Erdélyi Naplónak.
Advent első vasárnapja jelenti a karácsonyi ünnepkör, és egyben az egyházi év kezdetét. Az ünnepre való készülődés, a lelki nyugalom megtalálásának időszaka ez. Erről beszélgetünk Bukovinszky Csáki Tünde marosvásárhelyi református lelkipásztorral.
Gőzerővel dolgozik az első nagylemezén a szászrégeni DreamFlow zenekar, amely november közepén megnyerte az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezete (EMKISZ) által szervezett Legszebb Erdélyi Magyar Dal (LEMD) pályázat fődíját.
Közel nyolcvan tagot számlál, négy csoportra osztva működik a bálványosváraljai Árvalányhaj Néptánccsoport, amely idén ünnepli megalakulásának 26. évfordulóját. Hunyadi Tünde projektfelelős a kezdetekről, legfőbb céljaikról beszélt az Erdélyi Naplónak.
szóljon hozzá!