
Aulich Sándornak mintegy hatvan beosztottja volt a Securitate háromszéki részlegén
Fotó: Gazda Árpád
Aulich Sándor 1973 és 1984 között volt a kommunista titkosszolgálat Kovászna megyei parancsnoka. A Securitate kötelékében betöltött tisztségéből a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul-szobor melletti robbantás után mentették fel. Aulich Lajos aradi vértanú testvérének az ükunokája háromrészes interjúban mesélte el a Krónikának élete történetét.
2026. február 20., 19:132026. február 20., 19:13
2026. február 20., 19:212026. február 20., 19:21
– Nem akart hazajönni Szentgyörgyre, de hívta a volt osztálytársa, Nagy Ferdinánd...
– Hívott, de én tartózkodtam, mert tudtam, hogy mindenkinek vannak ilyen-olyan ügyei. Arra gondoltam, hogyha majd eljönnek hozzám panaszkodni, nehéz helyzetbe kerülök. Aztán a pozitív befolyásolást kezdtem itt is alkalmazni. Felkerestem papokat, orvosokat, olyanokat, akiknek korábban követési dossziét nyitott a Securitate. Én elmentem személyesen hozzájuk. Kovásznán például elmentem Benedek Gézához, Fábián Ernőhöz. Nekik DUI-juk (dosar de urmărire informativă – követési dossziéjuk) volt. A megfigyelés első szintje a dosar de verificare (ellenőrzési dosszié) volt, a második a DSI (dosar de supraveghere informativă – megfigyelési dosszié) volt. A DUI, a követési dosszié volt a legkeményebb. Utána jött volna a vádemelés és az ítélet. De nem igen jutottak az ügyek a törvényszékre.
– Milyen volt a mozgástere a Securitate Kovászna megyei parancsnokának?
– Voltak fent Bukarestben olyan gyűléseink, ahol mind a Belügyminisztérium Kovászna megyei felügyelőségének a főfelügyelőjét, mind a Milícia megyei főnökét, mind pedig engem berendeltek. Olyankor mondták, hogy együtt kell működnünk. De amikor csak a mieink voltak külön felrendelve, akkor azt mondták, hogy a főfelügyelőnek nincsen dolga a Securitatéval, neki csak adminisztratív feladatai vannak az épülettel, a fizetésekkel kapcsolatban. Amikor nekik volt külön gyűlésük, akkor nekik mondták, hogy vigyázzatok, és ne feledjétek, hogy ti is szekusok voltatok. A legtöbb főfelügyelő és rendőrfőnök is szekus volt korábban.

Aulich Sándor 1973 és 1984 között volt a Kovászna megyei Securitate parancsnoka. Tisztségéből a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul-szobor melletti robbantás után mentették fel.
– Amikor a mozgástérre kérdezek rá, nemcsak a belügyön belüli kompetenciákra gondolok. A párt megyei első titkára például adott utasításokat önöknek, vagy éppen önök kaptak utasítást fentről, hogy figyeljék a párt megyei első titkárát is?
– Éppen az első titkárt nem figyeltük. De mondták, hogy azért figyeljünk oda a párttagokra is.
– Elvileg csak a párt engedélyével volt szabad párttagokat megfigyelni.
– Igen. Jött is olykor olyan jelentés, hogy valaki ezt meg ezt mondta, és előfordult, hogy olyan párttagról volt szó, akinek még tisztsége is volt pártvonalon. Muszáj volt az első titkárt értesíteni, és engedélyt kérni, hogy a párttagot megfigyelhessük. Ha valaki be akart szervezni egy párttagot besúgónak, ahhoz is kellett a párt első titkárának a beleegyezése.
– A közember azt tudta a Securitatéról, hogy akik ott vannak, azok a rendszer kiváltságosai. Nekik mindenük megvan, ők mindenhez hozzájutnak.
– Amikor hazajöttem, akkor hallottam, hogy ez így van. Bukarestben nem nagyon kellett ilyen dolgokkal foglalkozni, mert ott volt egy ellátóközpont csak nekünk, a belügyeseknek.
Sepsiszentgyörgyi utcakép a hetvenes években
Fotó: Fortepan/Tildy Istvánné
– A másik dolog, amit mindenki tudott, hogy a Securitatétól tartani kell, félni kell tőle.
– Voltak gyűlések, amelyeken részt vettek a községek vezetői, és feldolgoztam, hogy van egy ilyen félelem, hogy a Securitate üldözi az embereket. Elmondtam, hogy ilyesmiről nincsen szó, és ha a körzetetekben olyan embert láttok, aki üldöztetve van, jöjjetek személyesen hozzám. Valóban volt olyan, akihez hozzávertek a tisztjeim.
– Egy esetről én is tudok: Zsuffa Zoltán tanár Kovásznán.
– Igen, jól ismertem őt addig is. Tudtam, hogy a Ludovika magyar katonai akadémiát végezte el, és ez hatalmas bűn volt. Engem éppen felhívtak Bukarestbe valamilyen megbeszélésre. Ezt az alkalmat használták ki a beosztottaim, és a Hancheș főfelügyelő oltalma alatt hozzá mertek verni az emberekhez. Jöttem haza, és hallottam, hogy mi történt.
Kirándulni voltunk orvos barátokkal Előpatak felé a négyes kilométerkőnél, és ott jön valaki, hogy tudom-e, hogy ekkor és ekkor mi történt? És kezdte mondani, hogy hozzávertek Kocsis fogorvoshoz, Zsuffa Zoltánhoz, valamelyik paphoz. Mondtam, nem jön, hogy higgyem. Ő pedig állította, hogy ez így volt. Távollétemben Székely Zoltánt is behívták és figyelmeztették. Amikor ezt megtudtam, kezdtem hívogatni a tisztjeimet. Ők persze tagadták. Engem hazudtoltok meg? Végül beismerték, de azzal védekeztek, hogy jelentették a főfelügyelőnek. Ti teljesen hülyék vagytok? Ki mondta nektek, hogy ő a főnökötök? Az egyes igazgatóság főnöke, Ștefan Cerghizan volt a legvadabb. Egyszer hív Ioan Hancheș főfelügyelő, hogy menjek hozzá, mert meg kell beszélnünk valamit. Hát, ott van nála ez a Cerghizan. Jelen, főfelügyelő elvtárs! Kiderült, hogy Cerghizan azzal vádolt meg, hogy különbséget teszek a magyar és román tisztjeim között, és a románoknak nem adok prémiumot. Mondom: semmi sem igaz abból, amit mond, és ön pontosan tudja, hogy én nem teszek különbséget a beosztottaim között etnikai alapon. Ha pedig van ideje őt meghallgatni, akkor én elmentem. Amúgy csak néhány magyar volt a beosztottaim között.
– Milyen állománya volt ebben az időszakban a Kovászna megyei Securitaténak? Hányan voltak?
– Kevesen. Ötven-hatvan beosztottam lehetett. Nem volt hatvan sem.
Nicolae Ceaușescu Kovászna megyében veszi szemügyre a krumplitermést 1981-ben
Fotó: Bortnyik György/Székely Nemzeti Múzeum
– A Securitate erejét a beszervezett besúgók nagy száma adta. Ők hányan voltak?
– Ezt nem tudom megmondani. Voltak olyan önkéntesek is, akik maguk jelentkeztek, hogy valami rosszat mondjanak valakiről. Kiábrándultam az ilyen emberekből, akik ajánlkoztak. Mondtam: nincs szükségem ilyesmire. A magyarokkal mindig magyarul beszéltem.
– Sokakat úgy szerveztek be, hogy megzsarolták őket.
– Hát nem szabadott volna engedni megzsarolni magukat. Nem tudom, mivel zsarolhatták, tisztségekkel, állással? Nem tudom. Beszéltünk erről is, és feldolgoztam, hogy ne tegyenek ilyesmit.
– Tehát ön arra utasította a beosztottjait, hogy ne zsaroljanak senkit?
– Annál is inkább, mert látták, hogy valakinek DUI-ja, követési dossziéja van, és én, a főnökük meglátogatom az illetőt. Látogattam például a vargyasi papot. Zsuffa Zoltánnál is voltam, Fábián Ernőnél pedig többször is. Ernőhöz mindig jött az a Németh Zsolt, aki később a magyarországi külügyminisztérium államtitkára lett.
„Iulian Vlad tábornok azt jelentette rólam, hogy nem vagyok elég következetes az osztályellenség követésében”
Fotó: Gazda Árpád
– Zsuffa Zoltánnal kapcsolatban olvastam egy újságcikkben, hogy ön vitte vissza az elkobozott könyveit.
– Igen, igen. Egy csomó könyvet ott találtam a Securitate épületében. Mondom, mi van ezekkel? Elhoztuk. Kérdem, miért hoztátok el? Mi bajotok volt velük? Én azonnal visszavittem Zsuffának, de nem tetszett ez nekik, és feljelentettek Bukarestben. Eljött Iulian Vlad tábornok, a Securitate későbbi parancsnoka, és kérdezte, hogy mit csináltok ti itten? Nézd, bepanaszoltak, hogy könyveket vittél vissza. Mondtam: tábornok elvtárs, így és így történtek a dolgok. Én el voltam menve, és a távollétemben mit csináltak. De hát hogy merik ezt tenni? Milyen főnök vagy te itten? Persze, mikor Hancheșsel beszélt, akkor neki adott igazat. Végül vele együtt mentünk el Zsuffához.
– Kivel?
– Iulian Vlad tábornokkal. Hívtam, hogy jöjjön, és ismerje meg magát a tanár, aki magyar katonatiszt akart lenni, de nem lett. Elmentünk hozzá ketten, és Zsuffa elmondta, hogy jöttek, elvitték, stb. Minden évben készült véleményezés minden Securitate-tisztről. Vlad visszament, és a következő véleményezésbe azt írta, hogy nem vagyok elég következetes az osztályellenség követésében. Ezért valami szankciót is kaptam. Aki pedig a fő bűnös volt, aki megverte az embereket, azt nem szankcionálták. Voltak bizony ilyesmik.
– Ki volt ebben az időszakban a fő célpontja a Kovászna megyei Securitaténak? Ki volt a legmegfigyeltebb ember Kovászna megyében?
– Ezek a DUI-sok voltak. Kovásznán Fábián Ernőnek, Benedek Gézának, Szurkos Istvánnak volt követési dossziéja.
Koszorúzás a román katona sepsiszentgyörgyi szobránál
Fotó: Bortnyik György/Székely Nemzeti Múzeum
– Kik voltak Szentgyörgyön a legmegfigyeltebbek? Tudom, hogy a romániai Securitate történetében Márton Áron volt a legmegfigyeltebb ember, neki 77 ezer oldalas a dossziéja. Ki volt a Kovászna megyei „Márton Áron”?
– Nem volt ilyen nagyon megfigyelt személy. A színészek közül tán Visky Árpád volt a legmegfigyeltebb, de neki is Marosvásárhelyről jött a dossziéja, azért kellett tovább üldözni. Amikor megtudtam, hogy miről van szó, behívattam, és beszéltem vele. Mondtam neki: Visky úr, vigyázzon egy kicsit a szájára. Miért kell kitennie magát? Mondta, hogy ha egy kicsit többet iszik, akkor... Mondom, ne igyék többet. Álljon meg, amikor nagy a szája. Ne csináljon ilyent. Miért csinálja? De ő csak folytatta. Hogy a végén az legyen belőle, hogy elítélik a Milícia vonalán felforgató és csendháborítóként.
– Ő valóban öngyilkos lett 1986-ban, vagy „megöngyilkolták”?
– Ez már az én parancsnokságom után történt. Voltak hírek arról, hogy Cerghizan vitte el. Ekkor már nyugdíjas voltam. Meglehet, hogy megcsinálták... Sajnálom szegényt, de ő is hibás volt, hogy nem tudta befogni a száját. A legtöbb ember, akivel elbeszélgettem, megértette, hogy mit akarok, és csendben maradt. Legalább nem hangoztatta a gondolatait.
– Összeírtam pár dolgot, ami ebben az időszakban történt: Király Károly tiltakozó levele 1977-ben.
– Király nem volt már Kovászna megyében az én időmben. Ő fent volt Bukarestben, jó beosztásban. Utána pedig igazgató lett különböző gyáraknál Marosvásárhelyen és Déva környékén is valahol. Ő évente kétszer, háromszor is jött Szentgyörgyre és Hancheș főfelügyelővel együtt mentek ki egy vadászlakba. Ott napokon át együtt vadásztak, illogattak és beszélgettek.
Sepsiszentgyörgyi felvonulás augusztus 23-án 1970-ben
Fotó: Bortnyik György/Székely Nemzeti Múzeum
– Én Ioan Hancheș főfelügyelőt a nyolcvanas évek elején láttam egyszer Kovásznán, azt hiszem, koszorúzott december elsején a román katona vajnafalvi szobránál. Kinézésre az Osztrák-Magyar Monachia tisztjének tűnt a pödrött bajszával, a kerek cvikkerével. Meglepett a kinézete.
– Igen, a kinézete is olyan volt, meg a beszéde is. Jól beszélt és jól énekelt magyarul. Nagyon szimpatikus tudott lenni, és nagyon tudott színészkedni. Kolozsváron színésztársaságban kezdte a szekusságot, utána Besztercének volt a Securitate-főnöke, onnan került Háromszékre 68-ban, a megyésítéskor. Akkor Fazakas János elvette a Szent Anna tavat tőlünk, Kovászna megyétől, és átadta Hargitának, mert ő hargitai volt. Akkor vették el a hétfalusi csángókat is Kovászna megyétől, és adták Bodzát helyette. Nagy hülyeségek voltak.
– Ekkor zajlott egy elrománosítási program is. Voltak a zárt városok, ahová a magyarokat nem engedték beköltözni, a románokat meg telepítették, zajlott az iskolák elrománosítása. Ön ebben a korban ott volt a vezető elitben. Hogyan érzékelte mindezt? Jöttek önhöz panaszkodni?
– Jöttek, jöttek. Elmondtak nekem mindent.
„Mondtam Visky Árpád színésznek: Visky úr, vigyázzon egy kicsit a szájára”
Fotó: Gazda Árpád
– Nem tartottak öntől?
– Nem. Barátságban voltam sokakkal. Legalábbis úgy éreztem. Kártyáztunk. Esténként gyakran együtt voltunk. Volt pár család, akivel szinte hetente találkoztunk. Főleg orvosok. Magyarul daloltunk, minden. Tudták, hogyne tudták volna, hogy hol dolgozom.
– A tisztség egy cseppet sem szigetelte el önt az emberektől?
– Nem. Nem. Nem tartottak tőlem egyáltalán. Annyira egy éneket fújtunk, hogy nem is gondoltak erre. Egy orvos barátom mondta, mikor jöttünk el Magyarországra, hogy Sanyi, ne menjetek, maradjatok itt. Mit kerestek ti Magyarországon? Neki két fiát kimenekítettük részben az én segítségemmel. Az útlevelek osztása ez egy másik történet. Mind a két fia kint volt. Én kértem a kitelepedésemet 2001-ben, és nem telik bele 2-3 év, hát jönnek ők is a fiaik után.
– De ne szaladjunk ennyire előre. A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején afféle hadművelet indult a magyar oktatás ellen. Egyre kevesebb magyar osztályt hagytak jóvá. Én akkor voltam diák, és Kovásznán még az osztályunk is el volt osztva, fele román, fele magyar tagozat. Egyre kevesebb magyar és egyre több román hely volt az iskolában. A román tagozaton is sokan magyarok voltak. Ekkor jelent meg az Ellenpontok szamizdat. Fábián Ernő is írt az Ellenpontokban. Ezeket önöknek kellett felgöngyölíteni? Ismerős ez a téma? Kolozsváron megjelent szamizdat volt, 1982-ben bukott le. Szőcs Géza volt az egyik vezére.
– Hallottam Szőcs Gézáról, és más kolozsváriakról. Ők le-lejártak színházi előadásokra Sepsiszentgyörgyre.
Gyárak Kézdivásárhelyen. Aulich Sándornak az is feladata volt, hogy ne legyenek szabotázsakciók az ipari létesítményekben
Fotó: Fortepan/Sütő András örökösei
– 1982-ben Ceaușescu bejelentette, hogy Románia visszafizeti a tartozásokat. Ekkor kezdődött tulajdonképpen a nagy élelmiszerhiány. Emlékszem olyan esetekre, hogy valakinél találtak tíz kiló cukrot a padláson, és ezért meghurcolták az illetőt.
– Borzasztó dolgok történtek akkor. Hát főnökként nekem mindenem meg kellett volna legyen, de nem volt meg. A feleségemnek volt egy lécfalvi származású barátnője, Esztike, aki az első ilyen nagyobb szentgyörgyi üzletnek lett a főnöke. Titokban tőle kapott csokoládét.
– Önöknek is pult alól kellett beszerezniük dolgokat?
– Igen-igen-igen.
– Nem voltak külön csatornáik, üzleteik erre?
– A megyében nem. Kézdivásárhelyen volt egy szalámigyár. Megismertem az igazgatót, és mondta, hogy ha szükségem van valamire, szóljak. Hát nem lett szükségem, vagy ha lett is, akkor telefonáltam, és küldtem a sofőrt. A sofőr kihasználta ezt, és olyanokhoz is ment, ahová nem küldtem. Az igazgató aztán bevallotta. Szégyellte mondani azonnal, de mondta, hogy jött a sofőröm, és kért az én nevemben ezt meg azt. Kérdőre vontam Dicut. Ő pedig elismerte és bocsánatot kért. Ha ezt tetted, nem lehetsz a sofőröm. Keress magadnak más munkát. Kidobtam.
Mondtam az igazgatóknak is, hogy ha szükségem van valamire, én személyesen szólok. Ne higgyenek a beosztottjaimnak, ha a nevemben kérnek ezt-azt, és én nem szóltam előtte.
– Mondok egy nevet: Roland Vasilievici. Ismeri?
– Nem.
– Temesvári szekus ezredes volt.
– Temes szinte az egyedüli megye, ahol nem jártam, míg a minisztériumban dolgoztam. Szinte minden megyébe mentem, de Temesváron nem voltak veszélyes gyárak. Legtöbb ilyen Hunyad megyében és Brassóban volt.
– A kilencvenes évek elején készítettem egy interjút ezzel a Roland Vaslilievici ezredessel, és ő azt nyilatkozta, hogy létezett egy húszéves terv a kisebbségek intézményes megsemmisítésére, és ez akkor kezdődött 1984-ben a rádiók, tévék megszüntetésével, aztán jött, hogy a településneveket nem lehetett magyarul leírni, aztán az iskolák elsorvasztása. Hallott erről a tervről?
– Nem tudtam róla.
– Kérdeztem annak idején Vasilievici ezredest, hogy ki tudott erről. Ő pedig azt mondta, hogy a Securitate megyei parancsnokai biztosan tudtak róla.
– Én ezt nem hallottam. '84 szeptemberéig én voltam a Securitate főnöke Kovászna megyében. Addig nem volt ilyen.
Aulich Sándor 1973 és 1984 között volt a Kovászna megyei Securitate parancsnoka. Tisztségéből a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul-szobor melletti robbantás után mentették fel.
Románia és Moldova esetleges egyesülése fájdalmas téma a moldovai társadalom számára, az itteni lakosság túlnyomó többsége ellenzi a Romániával való uniót – szögezte le a Krónikának adott interjúban Sergei Manastyrly gagauz politológus.
Sergei Manastyrly, a chișinăui Balkan-Centre Elemzési, Kutatási és Prognózis Központ vezetője részletes interjút adott a Krónikának a Gagauz Autonóm Területi Egység három évtizedes történetéről, a régió gazdasági és politikai helyzetéről.
Végső szakaszába érkezett a dél-amerikai államok és az Európai Unió közötti, nagy nemzetközi sajtóvisszhangot kapott Mercosur szabadkereskedelmi egyezmény megkötése. Winkler Gyula EP-képviselővel jártuk körül a témát.
Milyen az, amikor egy írót egy film kapcsán kérdeznek a legtöbbször, mi a történelmi regény szerepe, miért döntött amellett, hogy a Hunyadi-korszakról ír regénysorozatot? – többek között ezekre a kérdésekre válaszolt Bán Mór író Tusványoson.
A romániai államelnök-választás első fordulója előtt a Krónika volt az egyetlen romániai magyar lap, amely interjút készített Nicușor Dannal.
Nicușor Dan független államfőjelölt a Becsületes Románia című választási programjával az ország közigazgatási átszervezésére törekszik. A Krónikának nyilatkozó bukaresti főpolgármester a román–magyar kapcsolatok javításáról is kifejtette véleményét.
A kalotaszentkirályi Felszeg Gyöngye Néptánccsoport legfontosabb kihívásként azt tűzte ki célul, hogy bevonja a fiatalokat a hagyományok átélésébe, és arra ösztönzi őket, hogy a szívükön viseljék az ügyet. Néptáncaival a Felszeg Gyöngye bejárta Európát.
Tanulságos gondolatokat igyekszenek átadni dalszövegeik által a kolozsvári Karaván együttes tagjai, akik közös válaszukban ünnepi koncertjeikről, új lemezükről, jövő évi terveikről beszéltek az Erdélyi Naplónak.
Advent első vasárnapja jelenti a karácsonyi ünnepkör, és egyben az egyházi év kezdetét. Az ünnepre való készülődés, a lelki nyugalom megtalálásának időszaka ez. Erről beszélgetünk Bukovinszky Csáki Tünde marosvásárhelyi református lelkipásztorral.
szóljon hozzá!