Rostás Szabolcs
2026. november 16., 18:212026. november 16., 18:21
Két magyarlakta régió, két ország választási eredményét nehéz összevetni, hiszen sajátos és némileg eltérő helyzetekről van szó. Mégis fontos üzenettel bírnak az erdélyi magyarság, de mindenekelőtt az RMDSZ számára a Szerbiában, illetve a délvidéki magyar közösségben nemrég lezajlott megmérettetések, az azok alapján levonható tanulságok.
Két hét leforgása alatt kétszer is urnák elé járultak a magyarok Szerbiában, és az eredmény meglehetősen felemás. A Vucsics-rendszer bukását és az egyetemisták győzelmét eredményező októberi előre hozott parlamenti választáson a Vajdasági Magyar Szövetség – nevezhetjük „délvidéki RMDSZ”-nek – két mandátumot szerzett a belgrádi parlamentben, ami az eddigi hat képviselői helyhez képest jelentős visszaesés. Mindezt részben megmagyarázza, hogy az alakulat most közel feleannyi, 35 ezer szavazatot kapott, mint a 2023-as törvényhozási megmérettetésen, amikor 64 ezren voksoltak a VMSZ-re.
Hiszen miközben a szerbiai magyarság kulturális autonómiáját biztosító, 35 fős országos kisebbségi önkormányzatban eddig kizárólag a VMSZ tagjai ültek, teret nyert egy új politikai erő is, amely a belső megmérettetésen megszerzett 10-12 mandátumot. A mindössze néhány hónapja létrejött Vajdasági Magyar Újrakezdésről (VMÚ) van szó, amely nemcsak véget vetett a VMSZ egyeduralmának, hanem számottevő ellenzékként politikai alternatívát képes felmutatni a VMSZ-szel szemben.
Mindazonáltal nem csupán a vajdasági magyar politika átrendeződése szembetűnő, hanem magának a közösségnek az apátiája, a politikától való elfordulása. A magyar nemzeti tanácsi választás külön névjegyzékében szereplő 108 974 választópolgár közül 39 ezren vettek részt a kisebbségi önkormányzati megmérettetésen, ami 39 százalékos részvételi arányt jelent. Mindebből kiviláglik, hogy a külön magyar választói névjegyzékben szereplők több mint 60 százaléka nem tartotta fontosnak részt venni annak a Magyar Nemzeti Tanácsnak a tisztújításában, amelynek tevékenysége kiterjed többek között a magyar nyelvű oktatás előmozdítására, az oktatási és kulturális intézmények alapítói jogainak gyakorlására, a magyar tájékoztatás fejlesztésére, az anyanyelv hivatalos használatának támogatására.
Bár a délvidéki és az erdélyi magyarság helyzete, politikai környezete – mint azt már az elején megállapítottuk – nem teljesen egyforma, a folyamatok mégsem különböznek teljesen. A romániai magyar közösség első számú politikai szervezetével, a parlamenti képviselettel rendelkező RMDSZ-szel szembeni elégedetlenség az online térben és a „terepen”, a fizikai valóságban egyaránt jól kitapintható, így nem kétséges, hogy a szövetség megérett a változásra és a megújulásra.
Az alakulatnak szembe kell néznie azzal, hogy megítélésének rengeteget ártott a kormányzati pozícióban eltöltött elmúlt két év, mindenekelőtt a lakosság életszínvonalának csökkenését eredményező politikai-gazdasági krízis. Ha Romániát most gazdasági fellendülés és pénzügyi stabilitás, no és persze alacsony infláció jellemezné, az RMDSZ-re nem csapódott volna vissza bumerángként a 2024-es választási szuperévben meghirdetett, „Többet a polgárnak, kevesebbet az államnak” kampányszlogen. Csakhogy bekövetkezett, amit elemzők már korábban megjósoltak, beütött a Ciolacu-kormányok túlköltekezése okozta krach, amire válaszként érkeztek a Bolojan-kabinet által foganatosított adóemelések és megszorítások, a drágulási spirál. Mindebből pedig a polgár annyit érzett, érez, hogy neki egyre kevesebb jut.
A helyi adóknak és illetékeknek az év elején foganatosított emelését övező botrány közepette az alakulat vezetői és önkormányzati tisztségviselői csak akkor rukkoltak elő konkrét javaslattal a kormányban, amikor már égett a ház, a Székelyföldön egymást érték a tüntetések. Viszont a Hargita megyei hulladékkezelés, a szemétszállítás terén teljesen előkészítetlenül bevezetni tervezett új rendszer azt bizonyítja, hogy az RMDSZ-nek nem sikerült tanulnia az adóemelés során elkövetett hibákból, legyen szó (politikai) menedzsmentről és kommunikácóról.
Eközben a szövetség hagyja, hogy ráégjen az az abszurdba hajló vád, miszerint „együtt szavaz”, „együttműködik”, „összejátszik” a parlamentben a szélsőségesen nacionalista AUR-ral, amit kritikusai (az arcukat és nevüket felválló polgároktól a névtelen trollokig) rendszeresen a fejére olvasnak azóta, hogy szeptemberben megszavazta a szélsőjobb alakulat számára is tisztségeket hozó új házbizottságot. Azt viszont nem kommunikálta kellőképpen, hogy miért volt fontos a háznagyi tisztség megőrzése ennek bevállalásához, például miért nem vonult ki az ülésről, mint a liberálisok vagy az USR.
És hasonlóképpen adós az RMDSZ egy kiadós magyarázattal a nagyváradi premontrei apát kilakoltatása kapcsán is, hiszen a közvélemény azt látta, hogy miközben a restitúciós kérdésekre fokozottan érzékeny szövetség ingerküszöbét nem éri el a botrányos ügy, a Mi Hazánk elnöke ott volt a tüntetők között. Persze a kibeszéletlen ügyek sora még folytatható, többek között ide tartozik a magyarországi választási eredmény, a kormányváltás, a Fideszhez fűződő évtizedes, illetve a Tiszával való amolyan semmilyen kapcsolat kérdése is, amelyek kapcsán az RMDSZ feltűnő módon nem szívesen száll vitába, de még csak reagálni sem kíván a különböző véleményekre, holott jobban tenné, ha bátran szembenézne a vitás kérdésekkel, a szőnyeg alá söprésük senkinek sem jó.
Nyilvánvaló ugyanis, hogy a szövetség jelentős mértékben elveszítette a kontaktust a bázisával, a közösséggel, jó ideje nem fordít kellő figyelmet az emberek véleményére, elvárásaira, igényeire. Ez az attitűd analóg a társadalom különböző kategóriáira is: az egyetemi szféra, az értelmiség, különböző szakterületek képviselői vallják, hogy az RMDSZ nem kíváncsi a véleményükre, legfeljebb akkor, ha már nagy a baj, nincs párbeszéd, eszmecsere a politikai érdekképviselet és a társadalmi elit között. És ennek a politikai csőlátásnak, „begubózásnak” meg is vannak az intő jelei: a legfrissebb országos közvélemény-kutatás visszaigazolja a belső felméréseket, miszerint a szövetség támogatottsága az 5 százalékos parlamenti küszöb alatt mozog. Vagyis elég messze vagyunk a 2024. decemberi törvényhozási választásokon tapasztalt kegyelmi állapottól, amikor az RMDSZ közel 600 ezer szavazatot kapott, ami az elmúlt két évtized legjobb eredményének számít.
Ha már a vajdasági példából indultunk ki, azt is meg kell jegyeznünk, hogy a VMSZ-szel ellentétben az RMDSZ-nek igazából most még nem kell markáns magyar politikai konkurenciával felvennie a versenyt, senki sem állíthatja azonban, hogy ez a helyzet nem változik a jövőben. Még úgy is, hogy sem az MPP-nek és az EMNP-nek, sem a két pártból létrejött EMSZ-nek sem sikerült reális alternatívává kinőnie magát erdélyi/országos viszonylatban. Az RMDSZ számára jelen pillanatban önmaga a legnagyobb ellenfele, és ezt a hátrányt úgy tudja a maga javára fordítani,
Ugyanakkor az RMDSZ másik nagy adóssága egy olyan közösségi jövőkép felvázolása, aminek hiánya alapvetően hozzájárul a romániai magyarok elkeseredéséhez, apátiájához, a közügyektől való elfordulásához. Ilyen hívószó volt egykor az autonómiaküzdelem, az önrendelkezés ügye, ami azonban évekkel ezelőtt lekerült a napirendről.
Hasonló jövőkép lehetne most annak felvázolása, hogy milyen eszközökkel maradhat meg szülőföldjén az erdélyi magyarság, hogyan akadályozható meg az elvándorlás. A külföldre távozott erdélyiek hazacsalogatása is nemes feladat, ennél azonban sokkal fontosabbnak tűnik olyan érveket, megoldásokat felmutatni az erdélyi magyaroknak, amelyek arról győzik meg őket, hogy érdemes itthon maradni.
Balogh Levente
A biztonság nem magától értetődő és nem is adják ingyen: ezzel szembesül most Románia, amely a jelek szerint ha nem is boldogan, de készségesen hajlandó „védelmi pénzt” fizetni azért, hogy nyugodtan alhasson az orosz medve közelségében.
Makkay József
A felvidéki magyarság megtapasztalta, milyen következményekkel járhat, ha a közigazgatási határokat a nemzetiségi viszonyok figyelmen kívül hagyásával rajzolják át. Romániában most a felvidékinél is nagyobb veszély körvonalazódik.
Balogh Levente
Nincs mit szépíteni: az amerikai választópolgárok alaposan beintettek Donald Trump elnöknek a második mandátuma első majd' két évében mutatott, acélosnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető teljesítményért.
Balogh Levente
A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) rekordgyorsasággal találta meg, milyen, az ország polgárainak jóléte szempontjából fontos témában rontson neki az újonnan beiktatott Niculescu–PSD-kormánynak. És ez mi más is lehetne, mint egy jó kis magyar ügy?
Páva Adorján
Bukarestben újra elővették a vonalzókat és az Excel-táblázatokat, hogy átrajzolják Románia közigazgatási térképét. A magyar érdekképviselet a dán modellel példálózik és helyi népszavazásokat vet fel.
Balogh Levente
Luca Niculescu kormányának megalakulása nyomán jelenleg annyi jelenthető ki pozitívumként, hogy az ország élén végre teljes jogkörű kormány áll – ám a politikai bizonytalanság ettől még nem lett sokkal kisebb.
Rostás Szabolcs
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
szóljon hozzá!