Kétséges stabilitás

– igaz, a kabinet részben szakértői jellege némi kibúvót is nyújt a felelősség alól.

A párt csapdahelyzetbe manőverezte magát, hiszen nem hogy nem tudta elérni, hogy a korábbi koalíció az addigi miniszterelnök nélkül helyreálljon, hanem végül azzal szembesült: ha nem vállalja be, hogy az egyedüli politikai tényező legyen a kabinetben, akkor előre hozott választásokkal kell szembe néznie, amelyek nem kecsegtetik túl fényes eredménnyel.

Persze ne gondolja senki, hogy a PSD megszeppent, és mindent ráhagy majd a „civil” miniszterelnökre: mindent megtesz majd, hogy a kormány úgy táncoljon, ahogy a párt fütyül. Már csak azért is, mert kedvére kell tenni az ellenzékiben töltött időszak alatt az állami forrásoktól elszakított vidéki elöljáróknak és üzleti köröknek, és vissza kell hódítani a jórészt a szélsőjobboldali AUR-hoz átpártolt szavazókat.

A kibúvót az jelenti, hogy hiába adják ők a miniszterek többségét, a miniszterelnök nem a PSD soraiból került ki, így,

míg minden pozitív fejlemény „természetesen” a párt berkeiből származik majd.

Érdekes lesz látni, hogy Sorin Grindeanu pártelnök pozíciója mennyire lesz ingatag. Az ugyan a kezére játszik, hogy végül kormányra juttatta a pártot, és ha már nem ő kapta meg a miniszterelnöki tisztséget, legalább nem valamely párttársa került a kormányfői székbe, így a korábban tapasztalt ellentétek a miniszterelnök és pártbeli felettese fölött nem alakulhatnak ki – az más kérdés, hogy a párt egyik legbefolyásosabb embere, a belügyminiszteri székbe ültetett Marian Neacșu milyen ambíciókkal vette át mandátumát.

Abban mindenesetre biztosak lehetünk, hogy a PSD részéről

Mindeközben a Nemzeti Liberális Párt (PNL) számára most kényelmes pozíciót jelent, hogy arra a morális érvre hivatkozva választhatja az ellenzékbe vonulást, hogy a Blojan-kormányt megdöntő, és ezzel a teljes mértékben még a mostani kormánybeiktatással sem megoldott káoszt előidéző PSD-vel nem hajlandó többé együttműködni.

Ugyanakkor az Ilie Bolojan vezette alakulat számára a politikai túlélés reményével kecsegtető, szükséges lépésről van szó, hiszen a felmérések szerint az utóbbi hónapokban a párt támogatottsága zuhanórepülésbe kezdett, a polgárok a jelek szerint elsősorban a miniszterelnököt adó párton verték le a megszorítások miatti pénzügyi gondokat.

Igaz, ígéretet tett arra, hogy fél évig nem nyújt be bizalmatlansági indítványt a kormány ellen, de azért várhatóan mégis elégtételt vehet, hiszen kihasználatlanja, hogy a PSD-nek egyedüli politikai szereplőként kell kezelnie azon problémákat, amelyek jelentős részét maga idézte elő, és

Mindeközben a pártnak lesz ideje újraépíteni magát a kényelmesebb ellenzéki pozícióban, és eldönteni, hogy szorosabbra fűzi-e a kapcsolatot a magát szintén jobbközépnek valló, de a globalista irányvonalat képviselő Mentsétek meg Romániát Szövetséggel (USR), hogy közös erővel fussanak neki a következő választásoknak, vagy igyekszik megőrizni a saját arcélét.

• Különösen fontos kérdés, hogy a döntéseket Bolojan irányításával hozzák meg,
• vagy úgy döntenek, hogy a megújulás jegyében elmozdítják a lakosság zömének körében nem túl nagy népszerűségnek örvendő pártelnököt.

Az USR eközben még kényelmesebb helyzetben van, hiszen nem volt rá szükség az új kormány megszavazásához, így a PNL-lel szemben nem kell önmegtartóztatást fogadnia, és már az első pillanattól kezdve önfeledten ostorozhatja a PSD-s dominanciájú kormányt. Ugyanakkor kérdéses, mennyire feledteti majd az ellenzéki szerep a kormányzati döntésekben játszott felelősséget, és mennyire ég rá a pártokra a Bolojan-éra megszorításainak billoga.

A magyar szervezetről vagy annak vezető politikusairól szóló hírek alatti kommentárokat elolvasva még akkor is felmérhető, hogy jelentős az elégedetlenség a magyarok körében, ha elfogadjuk, hogy általában a hangos kisebbséghez tartozók vetik képernyőre véleményüket a kommentszekcióban, illetve azt, hogy az elégedetlenkedő hozzászólások egy részét mesterségesen generált álprofilok „követik el”.

Ezért ha a következő választáson is át akarja lépni az 5 százalékos parlamenti küszöböt, hogy ne az alternatív küszöb által bebiztosított „kegyelemkenyéren” kelljen tengődnie, az RMDSZ-nek újra ki kell találnia magát, és olyan programot kell felmutatnia, amely hiteles alternatívaként tünteti fel.

Ehhez

Kiemelten érdekes lesz például, milyen viták alakulnak majd ki a közigazgatási átszervezés kérdésében, hiszen a magyar közösség számára elfogadhatatlan, hogy azt esetleg úgy valósítsák meg, hogy csökkenjen a magyarok anyanyelv-használathoz való joga. Az RMDSZ ugyanakkor ellenzékbe szorulva lényegesen kisebb érdekérvényesítő potenciállal rendelkezik, és hiába van szó kisebbségi kormányról, az ellenzéki román pártok számára nemigen szempont, hogy a közigazgatási átalakítás ne érintse hátrányosan a magyarokat – sőt.

Mindezek fényében kérdéses, hogy milyen mértékben tudja majd a szövetség bevetni az eddig számos alkalommal használt magyarellenesség-kártyát. Külön balszerencse ugyanis, hogy a szélsőjobb előretörésének ellensúlyozására való hivatkozás éppen akkor ütközik a legnagyobb felháborodásba és fásultságba, amikor valóban a legnagyobb annak a veszélye, hogy az AUR túlnyeri magát, és akár kormányzati tényezővé is válhat, főleg akkor, ha a jelenlegi kormány is csak a botrányok terén tud majd „eredményeket” szállítani.

Az ok: miközben az emberek tudatában vannak a kisebbségi jogokat és létet fenyegető kockázatoknak, eljutottak oda, hogy nem hagyják szó nélkül, ha a magát a magyar érdekképviselet letéteményesének nevező szervezet nem tartja be a választási ígéreteit – még akkor is, ha azok betartása nem csupán rajta múlt, hanem a román pártokon is. Elvégre az RMDSZ kormányzati szereplésével legitimált minden olyan intézkedést, amely kedvezőtlenül érintette az embereket.

Most mindenesetre az a helyzet, hogy a teljes jogkörű kormány hivatalba lépésével legalább az akadályok egy része elhárult a szükséges lépések megtétele elől.

Ha minden jól megy, a kabinetnek fél éve lesz arra, hogy folytassa a gazdaság konszolidálását, a költségvetési hiány lefaragását, fellépjen az infláció ellen, és közben megpróbáljon további adóemelések nélkül forrásokat találni a szociális ellátás fejlesztésére, a nyugdíjak és a közalkalmazotti bérek emelésére

Vagyis ott tartunk, hogy az alapvető problémák továbbra is fennállnak, a politikai konfliktust pedig csak jegelték, hiszen nem stabil többséggel rendelkező kormány áll az ország élén, hanem egy olyan, hibrid képződmény, amely ki van téve a mindenkori, akár konjunkturálisan változó parlamenti többség, illetve a pillanatnyi érdekei szerint bármikor belső ellenzékesdit játszani hajlamos PSD kényének-kedvének.

Ez pedig még akkor sem vetít előre sok jót, ha Niculescu hiteles arcként a legjobb szándékkal vállalta el a kormány irányítását.