A Tisza, az RMDSZ, erdélyi magyarok és a Csillagok háborúja

Ami igazán üdvözlendő, hiszen az itteni közösség sem homogén, másrészt egyértelmű, hogy az országgyűlési választások, de főképp természetesen annak eredménye okán teljesen új viszonyok alakultak ki. (Mondjuk a kapcsolatfelvétel során nem árt vigyázni többek között azokkal a „rendszerkritikusokkal”, akik lázasan igyekeznek mindentől is függetlennek beállítani magukat, vagy például akik szerint egy magyarverés nem etnikai indíttatású…) Itt kell megjegyezni például azt is, hogy miközben tudjuk: az anyaországban most politikailag „sok a dolog”, és tizenhat év elteltével ellenzékbe kerülni megvisel egy pártot, a Fidesz errefelé korábban sokat megfordult politikusai közül – Tusványost leszámítva – roppant kevesen látogattak Erdélybe az elmúlt fél évben, ha más nem, érzékeltetni, hogy az alakulat számára ugyanúgy fontosak most is az itteni magyarok.

Építeni próbálja kapcsolatait Erdélyben a Tisza

Nyilvánvaló, hogy a budapesti kormányváltás a magyar–magyar kapcsolatok újragondolásának szükségességét is eredményezte. Az ellenzékbe került Fidesz szerepe a nemzetpolitikában is háttérbe szorult, míg a hatalomra jutott Tisza Párt igyekszik kiépíteni a kapcsolatait a határon túli magyar közösségekkel. A folyamat azonban nem egyszerű. A Magyar Péter kormányfő vezette alakulat külhoni beágyazottsága nem mondható jelentősnek, másrészt a külhoni magyarok számottevő része Orbán Viktorral és a Fidesszel rokonszenvez, ami az áprilisi választáson is megmutatkozott (a külhoni levélszavazatok 87 százalékát a Fidesz, míg 10 százalékát a Tisza Párt kapta). A Tisza nehezen tudja „megemészteni”, hogy az RMDSZ nyíltan támogatta a választáson Orbán Viktort és pártját, eközben azzal is kénytelen szembesülni, hogy híveinek jelentős tábora részben emiatt, részben az elmúlt másfél évtizedben kapott támogatásoknak betudhatóan nem szívleli a határon túli magyarokat.

Ezzel magyarázható, hogy miközben az anyaországi diskurzus hónapok óta átvilágításról, kivizsgálásról, elszámoltatásról, vagyonvisszaszerzésről szól (megspékelve az „út a börtönbe” pályaív megrajzolásával), Tarr Zoltán kihangsúlyozta, hogy a támogatásokkal kapcsolatban a külhoni magyarokkal szemben sem lehet a kollektív bűnösség elvét alkalmazni. És ha rendeltetésszerűen használták fel az eddigi támogatásokat, az eddigi kedvezményezettek továbbra is számíthatnak Magyarország segítségére, mint ahogy természetesen azok is, akiknek eddig nem juttattak támogatást.

Tiszta lappal az erdélyi magyarokkal?

Mindezek nagyon fontos megállapítások, hiszen egyesek teljes egészében megvonnák a magyar állami támogatást a külhoni magyaroktól, mégpedig azzal a felkiáltással, hogy az adóforintokat „az utolsó fillérig ellopták”, és amúgy is „megvásárolta” a szavazatukat a Fidesz. Ami természetesen ugyanúgy igaztalan vád a határon túli magyarokkal szemben, mint amikor az erdélyi magyaroknak a közösségi oldalakon gyűlölködve megnyilvánuló része egyszerűen azért állítja be nemzetellenesnek a Tisza Pártot, mert leváltotta a Fideszt a választáson.

A miniszter szerint miközben a legendás mozi alapjában az előzmények, az eredeti trilógia előzményeinek feldolgozására épül, a Tisza-kormány valójában a jövőbe tekintve akar „hollywoodi kasszasikert” megvalósítani. Magyarul: nem a múltban vájkálva képzeli el a külhoni magyarokkal való kapcsolat kiépítését sem, hanem inkább tiszta lappal kíván indulni.

Persze ez a folyamat sem könnyű, hiszen – megmaradva a Star Wars-hasonlatnál – a Tisza vezetői, hívei, illetve az erdélyi magyarok számottevő hányadának szemében más-más figurák töltik be a gonosz (Sith-lovagok) és a jó (Jedik) szerepét. Márpedig ennek az alapállásnak az összefésülése új forgatókönyveket igényel.

Budapesti elvárások, kényes helyzetben az RMDSZ

A szövetség vezetői a magyar közösség számára juttatott támogatások folytatásának fontosságát ajánlották Tarr Zoltán figyelmébe, eközben a miniszter a megbeszéléseken elég egyértelműen értésre adta az anyaországi kormányzó alakulat elvárását: az RMDSZ-nek valamiképpen viszonyulnia kell az áprilisi választási eredményhez. Például úgy, hogy megindokolja, miért tartott ki tizenhat éven keresztül a Fidesz mellett, ugyanakkor – és ezt már inkább a saját hívei előtt – megmagyarázza, hogy eközben milyen okokból szenvedett vereséget Orbán Viktor pártja, miért történt hatalomváltás Magyarországon. Ami egy politikai alakulat számára meglehetősen kényes feladat, főleg az RMDSZ esetében, hiszen szavazótáborának jelentős része még mindig Orbánnal és alakulatával szimpatizál.

A Tisza és az RMDSZ közeledésének tehát ez jelenti a legfőbb akadályát. Az viszont nem elhanyagolható kiindulópont, hogy a Magyar Péter miniszterelnök vezette kormánypárt – legalábbis az elhangzottak szerint – nem akarja elkövetni a Fidesz hibáját, így nem kíván „saját kézzel” váltást, irány- és személyi változást kicsikarni az RMDSZ háza táján, hanem ezt rábízza az erdélyi magyarokra. És a jelenlegi politikai hegemónia bebetonozódása sincs ínyére, de nem kíván távirányítással létrehozni politikai alternatívát az RMDSZ-szel szemben.

Elengedhetetlen tehát, hogy a Tisza és az RMDSZ vezetői félretegyék kölcsönös sérelmeiket. A magyar–magyar kapcsolatok nem szűkíthetők le a támogatáspolitika erősen vitatottá vált kérdésére, az anyaország mindenkori kormányának és a külhoni magyar közösségek képviseleteinek nemzetpolitikai szempontok alapján kell keresniük az együttműködés minden lehetséges formáját.

Ehhez azonban fontos, hogy a közösen írandó film műfaja ne sci-fi vagy háborús dráma legyen.