Tizenötezer tanár áldozata: mit üzen az oktatási reform Romániában?

Én tanítottam általános és középiskolában, több mint 150 I-es fokozati vizsgabizottság tagjaként ugyanannyi történelemtanár és tanítónő több mint 600 óráját láttam, és mondhatom, hogy nagyon sok jó tanár volt köztük; akadt pár kevésbé kiemelkedő, de a legtöbb nagyon jó és elhivatott volt.

Kegyelemdöfés a pályakezdő tanároknak

Minden hátráltató körülmény ellenére becsületesen végezték a munkájukat. És mielőtt a trollok elkezdenék írni, hogy nem nagy dolog heti 18–20 órát dolgozni, megjegyzem: az óratartás csak a jéghegy csúcsa (felkészülés az órára, didaktikai eszközök beszerzése, elkészítése, továbbképzők, mert a tudomány és az oktatási módszerek is fejlődnek, dolgozatok javítása, „papírgyártás” – mert ez az ország papíron mindig jobban néz ki, mint a valóságban – stb.) több időt (és ideget) vesz el egy tanár életéből, mint amennyit heti 5×8=40 órában köteles lenne adni belőle. És

Azok, akik nem álmodoztak jól fizetett állásról valamely multinacionális cégnél, hanem tudatosan választották ezt a pályát, hogy nevelhessék a következő generációkat. És sokuknak számomra arcuk van: diákjaim voltak, nagyon jó diákjaim, egyesek doktoranduszaim, másokat csak úgy véletlenül ismerek, mert tanították valamelyik fiamat, és nagyon jól végezték a munkájukat. Ezért is írom ezt a bejegyzést, mert „vétkesek közt cinkos, aki néma”!

Ezt nem lehet szó nélkül hagyni, mert embertársaink életéről, sorsáról, gyermekeink jövőjéről van szó. Azok közül, akik huszonévesen egy ilyen pofont kaptak a tanügy(miniszter)től, hányan fognak jövőre versenyvizsgázni, hogy esetleg egy hasonló pofonba belefussanak? Mert több tízezer tanár már áprilisban beiratkozott versenyvizsgára (amikor „x” számú állás volt meghirdetve minden szakterületen), májusban megtartották vizsgatanításaikat, júliusban versenyvizsgáztak (életem legnehezebb vizsgája volt 1999-ben az a 4 órás versenyvizsga), hogy azután megtudják: az „x” számú állásból maradt egy nagy semmi.

Spóroltak 0,2 százalékot. Megérte?

Valójában a tanügy finanszírozása a GNP 2%-áról 1,8%-ra csökken, miközben az oktatási törvény (1/2011) 8. szakaszát soha nem tartották be, amely előírja, hogy az oktatásra a GNP 6%-át kell fordítani. Érdemes megnézni, arányaiban mennyire alulfinanszírozott a közoktatás: a legutóbbi, 2022-es Eurostat-adat szerint a romániai tanügyi rendszer finanszírozása mindössze 2,8% körül mozgott.

• A „szerencséseknek”, akik benn maradtak a rendszerben, azoknak nemcsak a heti óraszámát növelték meg (szerintem ez a kisebbik baj, bár láttuk, hogy milyen következményei lettek), hanem az osztálylétszámokat is.

• Eddig is 24–26 gyerek volt a hivatalos osztálylétszám, de mivel mindenki az „elitiskolákba” igyekszik járatni a gyerekeit, gyakoriak voltak a 30–31 fős osztályok. Most szabad út nyílt a 34–35 fős osztályok felé…

• Mindez az állami oktatás minőségének rovására.

Hamarosan egyre nagyobb lesz az igény a magániskolák iránt (már akik megengedhetik maguknak – és ezzel még nagyobb lesz egyes társadalmi kategóriák lemaradása).

Kíváncsi vagyok, hogy a sok adminisztratív munkájuk mellett mennyire lelkesen és milyen jó minőségben tudják majd ezeket megtartani. Hamarosan oda fogunk jutni, hogy lasszóval sem lehet majd igazgatót fogni. A romániai oktatás rengeteg sebből vérzett eddig is, de ez a „reform” olyan számára, mint amikor XIII. Lajos francia királyának orvosa gyomorrákra napi kétszeri sós oldatos gyomormosást rendelt el.

Toth Szilárd

A szerző egyetemi egyetemi docens, Magyar Történeti Intézet, BBTE

korábban írtuk

Káoszország tanügyi megszorításai

A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.