
Tanárok bukaresti tüntetése: betelt a pohár az újabb megszorításokkal
Fotó: Alex Micsik/Agerpres
A pedagógusok elégedetlensége kapcsán sok a pró és kontra vélemény. Aki nem lát bele az oktatás folyamatába, az nem érti, miért panaszkodnak annyit a tanárok és tanítók, és mi kifogásolnivaló van abban, ha egy pedagógus hetente nem tizennyolc, hanem húsz órát tanít. Érdemes azonban megnézni az érem másik oldalát is, amit közösségi oldalán jól összefoglalt Toth Szilárd történész, egyetemi docens, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Történeti Intézetének oktatója.
2025. szeptember 09., 11:112025. szeptember 09., 11:11
2025. szeptember 09., 14:252025. szeptember 09., 14:25
Ha ezt olvassátok, tartsatok egy perc néma csendet, és mormoljatok el egy imát azért a kb. 15 000 tanárért, akik ma nem folytathatják hivatásukat, mert állás nélkül maradtak… Nem munka nélkül maradtak, hanem elvesztették hivatásuk gyakorlásának lehetőségét. Mert a tanári pálya a legtöbbjüknek nemcsak munka, hanem hivatás. Aki nem tanított legalább 1-2 évet, fel sem tudja fogni, mivel jár mindez…
24–32 fős osztályokban, ahol van olimpikon, ADHD-s, újgazdag és minimálbéres félárva gyereke is, folyamatosan fenntartani az érdeklődést, a figyelmet, eredményeket, fejlődést elérni velük, nemcsak „letudni” az órákat… És
Én tanítottam általános és középiskolában, több mint 150 I-es fokozati vizsgabizottság tagjaként ugyanannyi történelemtanár és tanítónő több mint 600 óráját láttam, és mondhatom, hogy nagyon sok jó tanár volt köztük; akadt pár kevésbé kiemelkedő, de a legtöbb nagyon jó és elhivatott volt.
Minden hátráltató körülmény ellenére becsületesen végezték a munkájukat. És mielőtt a trollok elkezdenék írni, hogy nem nagy dolog heti 18–20 órát dolgozni, megjegyzem: az óratartás csak a jéghegy csúcsa (felkészülés az órára, didaktikai eszközök beszerzése, elkészítése, továbbképzők, mert a tudomány és az oktatási módszerek is fejlődnek, dolgozatok javítása, „papírgyártás” – mert ez az ország papíron mindig jobban néz ki, mint a valóságban – stb.) több időt (és ideget) vesz el egy tanár életéből, mint amennyit heti 5×8=40 órában köteles lenne adni belőle. És
Azok, akik nem álmodoztak jól fizetett állásról valamely multinacionális cégnél, hanem tudatosan választották ezt a pályát, hogy nevelhessék a következő generációkat. És sokuknak számomra arcuk van: diákjaim voltak, nagyon jó diákjaim, egyesek doktoranduszaim, másokat csak úgy véletlenül ismerek, mert tanították valamelyik fiamat, és nagyon jól végezték a munkájukat. Ezért is írom ezt a bejegyzést, mert „vétkesek közt cinkos, aki néma”!
Ezt nem lehet szó nélkül hagyni, mert embertársaink életéről, sorsáról, gyermekeink jövőjéről van szó. Azok közül, akik huszonévesen egy ilyen pofont kaptak a tanügy(miniszter)től, hányan fognak jövőre versenyvizsgázni, hogy esetleg egy hasonló pofonba belefussanak? Mert több tízezer tanár már áprilisban beiratkozott versenyvizsgára (amikor „x” számú állás volt meghirdetve minden szakterületen), májusban megtartották vizsgatanításaikat, júliusban versenyvizsgáztak (életem legnehezebb vizsgája volt 1999-ben az a 4 órás versenyvizsga), hogy azután megtudják: az „x” számú állásból maradt egy nagy semmi.
Valójában a tanügy finanszírozása a GNP 2%-áról 1,8%-ra csökken, miközben az oktatási törvény (1/2011) 8. szakaszát soha nem tartották be, amely előírja, hogy az oktatásra a GNP 6%-át kell fordítani. Érdemes megnézni, arányaiban mennyire alulfinanszírozott a közoktatás: a legutóbbi, 2022-es Eurostat-adat szerint a romániai tanügyi rendszer finanszírozása mindössze 2,8% körül mozgott.
A „szerencséseknek”, akik benn maradtak a rendszerben, azoknak nemcsak a heti óraszámát növelték meg (szerintem ez a kisebbik baj, bár láttuk, hogy milyen következményei lettek), hanem az osztálylétszámokat is.
Eddig is 24–26 gyerek volt a hivatalos osztálylétszám, de mivel mindenki az „elitiskolákba” igyekszik járatni a gyerekeit, gyakoriak voltak a 30–31 fős osztályok. Most szabad út nyílt a 34–35 fős osztályok felé…
Mindez az állami oktatás minőségének rovására.
Hamarosan egyre nagyobb lesz az igény a magániskolák iránt (már akik megengedhetik maguknak – és ezzel még nagyobb lesz egyes társadalmi kategóriák lemaradása).
Kíváncsi vagyok, hogy a sok adminisztratív munkájuk mellett mennyire lelkesen és milyen jó minőségben tudják majd ezeket megtartani. Hamarosan oda fogunk jutni, hogy lasszóval sem lehet majd igazgatót fogni. A romániai oktatás rengeteg sebből vérzett eddig is, de ez a „reform” olyan számára, mint amikor XIII. Lajos francia királyának orvosa gyomorrákra napi kétszeri sós oldatos gyomormosást rendelt el.
Toth Szilárd
A szerző egyetemi egyetemi docens, Magyar Történeti Intézet, BBTE
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.korábban írtuk

Káoszország tanügyi megszorításai
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!