Bukarest nem Budapest

A fenti vélemény, a két szomszédos ország, a két főváros viszonyainak a teljesség igénye nélkül történt összehasonlítása alaposan rávilágít, milyen kihívásokkal kell szembenéznie Bukarest frissen megválasztott főpolgármesterének. Miközben a győztes kihirdetése óta a legtöbb elemző, megfigyelő azt találgatja, milyen hatást gyakorol a választási eredmény a nagypolitikára, a kormánykoalíció jövőjére, a belpolitikai erőviszonyokra, kevés szó esik arról, milyen nehéz feladat vár Ciprian Ciucura a hat kerületre osztott, a lakosságot sújtó gondokat évtizedek óta maga előtt görgető román fővárosban.

Megoldást kell találnia ugyanis egy olyan európai főváros alapvető problémáira, amely az agglomerációval együtt mintegy 3 millió lakossal rendelkezik, de ahol a közlekedés jelentős bosszúságot okoz a polgároknak, rendszeresek az üzemzavarok a fűtés- és melegvíz-szolgáltatás biztosítása terén és ahol jelentős számú épület kártyavárként omlana össze földrengés esetén. És úgy kell városmenedzsmentben, -fejlesztésben, -korszerűsítésben gondolkodni, hogy az egész országot sújtó pénzügyi válság miatt is égető a forráshiány, hiszen Bukarest 12 milliárd lejre rúgó évi költségvetésének 80 százaléka működésre – bérekre, szubvenciókra – folyik el, és nagyon kevés jut beruházásokra. Ez a nagy kérdés tehát, hogy az adott körülmények közepette képes lesz-e valóban európai metropolisszá fejlesztenie a számos tekintetben élhetetlen román fővárost az új főpolgármesternek, sikerül-e Ciucunak átmentenie valamennyit a teljes Bukarestbe a hatodik kerületben, városgazdaként megvalósított vívmányaiból.

Miközben a vasárnap regisztrált 32,7 százalékos részvétel a második legalacsonyabb az 1989-es rendszerváltás óta Bukarestben, a választói apátiához alaposan hozzájárult a tavaly novemberi államfőválasztás első fordulója eredményének érvénytelenítése. Az államcsínykísérlettel és fasiszta propagandával megvádolt Călin Georgescu a kampány során egyértelművé tette, hogy nem ismeri el a főpolgármester-választást, és egyetlen jelölt mögé sem sorakozott fel. Ennek is tulajdonítható, hogy az őt támogató szuverenista, szélsőjobb tábor mozgósítása a vártnál is gyengébb volt, a televíziós műsorvezetőként az elmúlt évben leplezetlenül Georgescunak kampányoló Anca Alexandrescunak pedig mentora elhatárolódása miatt nem sikerült átütő eredményt elérnie.

Ettől függetlenül jelzésértékű, és az AUR lendületének aggasztó töretlenségéről árulkodik, hogy függetlenként indult jelöltjének sikerült maga mögé utasítania két kormányzó alakulat, a Szociáldemokrata Párt (PSD), valamint a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) jelöltjét, miközben azért a román főváros még mindig elsősorban jobboldali választókerület maradt. Az időközi választás egyik legfontosabb tanulsága az, hogy újfent kidomborodott a George Simion és Călin Georgescu közötti ellentét, ami azzal a reménnyel kecsegtet, hogy a szélsőjobb tábor nem lesz képes kormányzó erővé dagadni.

Hiszen a leendő elöljáró Bolojan szoros szövetségese, aki az elmúlt időszakban mindvégig kiállt a miniszterelnök népszerűtlen megszorító intézkedései mellett. Ciucu győzelme nyomán Bolojan és a liberálisok nyeregben fogják érezni magukat a koalícióban, ami esetükben azért lényeges, mivel a miniszterelnököt és az alakulatot a koalíción belül is megannyi bírálat éri a több mint 9,3 százalékos költségvetési hiány lefaragását célzó adóemelések és költséglefaragások miatt. Bár Ciucu a választás estéjén leszögezte: tízéves távlatban, több mint két mandátumban gondolkodik a bukaresti városházán, és nem kíván indulni az államelnöki tisztségért, ez a majdani opció egyáltalán nem zárható ki. Elsősorban azért, mert Bukarest főpolgármestere a legnagyobb szavazói legitimitással rendelkező választott tisztségviselő Romániában az államfő után, a PNL első alelnöki tisztségét is betöltő Ciucu befolyása pedig hatványozottan megnő pártjában. Ha például nem négy év, hanem néhány hónap múlva rendeznének államfőválasztást, szinte borítékolható, hogy a liberálisok őt, nem pedig a megszorító intézkedések miatt népszerűtlen pártelnök-kormányfőt indítanák.

Daniel Băluță veresége várhatóan növeli a PSD azzal kapcsolatos frusztrációját, hogy támogatottsága mélyrepülést vett az elmúlt évben. A legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező alakulat az elmúlt hetekben nevetséges sportot űz abból, hogy a kormányből való kivonulással fenyegetőzik a népszerűtlen intézkedések miatt, miközben azért a koalícióban rábólint ezekre. Továbbra sem valószínű, hogy Sorin Grindeanu ellenzékbe vinné alakulatát, itt ugyanis számára nem teremne babér a rendkívül hangos AUR oldalán. A kormánybuktatás és az előre hozott választások pedig ugyancsak nem szolgálnák a szociáldemokraták érdekét, bármennyire is kacérkodna egyik-másik tábor a PSD-ben a Simionékkal való közös kormányzás gondolatával.

Nem vitás, hogy a bukaresti megmérettetés végkimenetele kudarcnak számít Nicușor Dan elnök szempontjából is, aki nyíltan támogatta a főpolgármesteri tisztségért zajló versenyben a végül csak a 4. helyen végzett Cătălin Drulát. A főpolgármesternek választott Ciucu viszonya kerületi polgármesterként egyáltalán nem volt felhőtlen elődjével, az államfővé választott Dan pedig – még ha nem is áll már módjában beleszólni a közigazgatás ügyeibe – borítékolhatóan elmondja majd a véleményét utódja munkájáról. Ez az ellentét azonban sokkal inkább az államfő és a kormánykoalíció közötti kapcsolatokat befolyásolja, itt is elsősorban az elnöknek a liberálisokhoz fűződő viszonyát. Tudjuk ugyanis, hogy Dan államelnökként kétszer ötéves mandátumban gondolkodik, ami azonban 2029-ben (vagy 2030-ban? Attól függ, mikor rendezik a következő elnökválasztást) elsősorban a PNL terveivel fog ütközni, és a jelenlegi állás szerint ebbe frissen felkent főpolgármesterként Ciucunak is beleszólása lehet majd.

Addig azonban még városgazdaként is alkotnia kell valami maradandót, például azzal, hogy felfelé ívelő pályára állítja a román fővárost. Mert bármennyire is hajlamosak világsztárok időnként összetéveszteni a két fővárost, Bukarest mégsem Budapest.