
Először történt meg a pozsonyi történelmi parlament épületében, hogy a szlovák egyházi vezetők a roma, a zsidó, a német és magyar közösség ellen elkövetett bűnökért kértek bocsánatot
Fotó: Wikipédia
Nagy meglepetéssel olvastam, hogy a pozsonyi történelmi parlament épületében tartott ökumenikus istentiszteleten nemrégiben több bocsánatkérés is elhangzott. Az egyházi vezetők Pozsonyban a szegregáció, a nacionalizmus, a rasszizmus és a menekültekkel való méltatlan bánásmód ellen foglaltak állást.
2025. december 11., 11:322025. december 11., 11:32
2025. december 11., 11:502025. december 11., 11:50
A hírek szerint Pozsonyban a résztvevők egy bevezető imádságot megelőzően hét kiemelt témában is közösen fohászkodtak megbocsátásért, Isten és az emberek kegyelmét kérve, az istentisztelet végét pedig közös imával és gyertyagyújtással zárták. A megjelent egyházi képviselők között a katolikus, református, evangélikus és görögkatolikus lelkipásztorok egyaránt képviseltették magukat.
Számomra az volt igazán meglepő, hogy az egyházi képviselők külön felhívták a figyelmet arra: az egyház nemcsak a második világháborúban vállalt szerepet a kisebbségellenes tevékenységekben, hanem jelenleg is. Sőt mi több, a szlovák egyházi vezetők be is ismerik a hibát. Bűnt – tenném én hozzá –, hiszen az ember az egyháztól éppen a megértést, a bocsánatot, a segítséget várja, nem az uszítást, a bűnrészességet stb. De hát ez már csak „szépséghiba” – teszem hozzá gyorsan. Mert maga az a tény, hogy a pozsonyi parlament épületében ilyesmi elhangzott, már önmagában csoda, vagy legalábbis annak egy része.
Eszembe jutott a nemrég felépített és nagy csinnadrattával felavatott bukaresti ortodox katedrális. Eszembe jutottak a marosvásárhelyi márciusi események, a görgényi falvak (főleg Hodák és Libánfalva) népe és az ortodox pópák közreműködése. De említhetném az AUR politikai diskurzusát, valamint George Simionék keresztjeit az Uz völgyében, és sok mást.
illetve a nemes keresztény–konzervatív eszmék felhasználását politikai célokra. A szóvivő szerint a hit és az egyház jelképeinek politikai célokra való felhasználása távol áll a kereszténység szellemiségétől. Bár deklaráltan nem neveztek meg egyetlen politikai pártot sem, politikai elemzők akkor úgy értelmezték, hogy az ortodox egyház el akart határolódni az AUR-tól és politikai szövetségeseitől. Mindez akkor történt, amikor az említett párt nagy meglepetésre bejutott a román parlamentbe, és ott jelentős erővé vált. Egyes elemzők ugyanis azt a nézetet vallották, hogy a szélsőségesen nacionalista alakulat a román hírszerzés és az ortodox egyház bizonyos csoportosulásainak közreműködésével szerzett mandátumokat a román törvényhozásban.
A mai egyházellenes világban, amikor az Európai Unióban a kereszténységet és annak hagyományos értékeit egyre inkább kétségbe vonják (vagy éppen gúnyt űznek belőlük), nagy hangsúly helyeződik az egyházak közötti szolidaritásra, a különböző felekezetek közötti megbékélésre, együttműködésre. Bár nyilván azzal is tisztában vagyok, hogy a pozsonyi történettől a mi társadalmunk még elég messze van.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Csíksomlyó nem pártiroda, nem szavazókör, nem politikai határátkelő. Aki oda magyarokat párthovatartozás szerint engedne be, az nem a nemzetet védi, hanem éppen azt darabolja fel, aminek az egységére hivatkozik.
,,Ez egy következmények nélküli ország, ahol mindent ellopnak” – mondogatta az utóbbi időben szomszédom magyarországi unokatestvére, akiről utólag kiderült, hogy jobban él, mint sokan közülünk Erdélyben.
Az e heti fejlemények ismét csak bizonyították, hogy nincs olyan súlyos válsághelyzet Romániában, amelyet a politikai osztály ne lenne képes tovább fokozni.
Pontosan egy héttel azután, hogy megvonta a politikai támogatást a Bolojan-kormánytól, felrobbantva a tíz hónappal ezelőtt összeállt koalíciót, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) folytatta politikai ámokfutását.
Mindössze két hét telt el azóta, hogy az egyik nemzetközi hitelminősítő a politikai instabilitás kockázatára – és annak kedvezőtlen mellékhatásaira – figyelmeztetett Romániával kapcsán, és a politikum tett róla, hogy ez önbeteljesítő jóslattá váljék.
Retteg az erdélyi szavazatoktól a magyarországi választók egy része. Teljesen alaptalanul – tenném hozzá gyorsan. Ha minden szavazatra jogosult személy elmenne és a Fideszre szavazna, akkor sem tudnánk jelentősen befolyásolni a választás végeredményét.
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
,,Biztosan nem lesz világháború?” – kérdezte tőlem hosszú évekkel ezelőtt a lányom. ,,Emlékszem, apa – mondta nekem a minap – azt válaszoltad, háború biztos nem lesz, legfennebb gazdasági, digitális háború.”
szóljon hozzá!