
Először történt meg a pozsonyi történelmi parlament épületében, hogy a szlovák egyházi vezetők a roma, a zsidó, a német és magyar közösség ellen elkövetett bűnökért kértek bocsánatot
Fotó: Wikipédia
Nagy meglepetéssel olvastam, hogy a pozsonyi történelmi parlament épületében tartott ökumenikus istentiszteleten nemrégiben több bocsánatkérés is elhangzott. Az egyházi vezetők Pozsonyban a szegregáció, a nacionalizmus, a rasszizmus és a menekültekkel való méltatlan bánásmód ellen foglaltak állást.
2025. december 11., 11:322025. december 11., 11:32
2025. december 11., 11:502025. december 11., 11:50
A hírek szerint Pozsonyban a résztvevők egy bevezető imádságot megelőzően hét kiemelt témában is közösen fohászkodtak megbocsátásért, Isten és az emberek kegyelmét kérve, az istentisztelet végét pedig közös imával és gyertyagyújtással zárták. A megjelent egyházi képviselők között a katolikus, református, evangélikus és görögkatolikus lelkipásztorok egyaránt képviseltették magukat.
Számomra az volt igazán meglepő, hogy az egyházi képviselők külön felhívták a figyelmet arra: az egyház nemcsak a második világháborúban vállalt szerepet a kisebbségellenes tevékenységekben, hanem jelenleg is. Sőt mi több, a szlovák egyházi vezetők be is ismerik a hibát. Bűnt – tenném én hozzá –, hiszen az ember az egyháztól éppen a megértést, a bocsánatot, a segítséget várja, nem az uszítást, a bűnrészességet stb. De hát ez már csak „szépséghiba” – teszem hozzá gyorsan. Mert maga az a tény, hogy a pozsonyi parlament épületében ilyesmi elhangzott, már önmagában csoda, vagy legalábbis annak egy része.
Eszembe jutott a nemrég felépített és nagy csinnadrattával felavatott bukaresti ortodox katedrális. Eszembe jutottak a marosvásárhelyi márciusi események, a görgényi falvak (főleg Hodák és Libánfalva) népe és az ortodox pópák közreműködése. De említhetném az AUR politikai diskurzusát, valamint George Simionék keresztjeit az Uz völgyében, és sok mást.
illetve a nemes keresztény–konzervatív eszmék felhasználását politikai célokra. A szóvivő szerint a hit és az egyház jelképeinek politikai célokra való felhasználása távol áll a kereszténység szellemiségétől. Bár deklaráltan nem neveztek meg egyetlen politikai pártot sem, politikai elemzők akkor úgy értelmezték, hogy az ortodox egyház el akart határolódni az AUR-tól és politikai szövetségeseitől. Mindez akkor történt, amikor az említett párt nagy meglepetésre bejutott a román parlamentbe, és ott jelentős erővé vált. Egyes elemzők ugyanis azt a nézetet vallották, hogy a szélsőségesen nacionalista alakulat a román hírszerzés és az ortodox egyház bizonyos csoportosulásainak közreműködésével szerzett mandátumokat a román törvényhozásban.
A mai egyházellenes világban, amikor az Európai Unióban a kereszténységet és annak hagyományos értékeit egyre inkább kétségbe vonják (vagy éppen gúnyt űznek belőlük), nagy hangsúly helyeződik az egyházak közötti szolidaritásra, a különböző felekezetek közötti megbékélésre, együttműködésre. Bár nyilván azzal is tisztában vagyok, hogy a pozsonyi történettől a mi társadalmunk még elég messze van.
Elsősorban a román főváros lakosainak szánt, erőteljesen ironikus hangvételű szösszenetben érzékeltette a Bukarest és Budapest közötti különbségeket pár nappal ezelőtt egy félig román, félig magyar aradi értelmiségi.
Drága advent, köszöntünk… – énekeljük, amikor a gyertyák lángja fellobban a templomokban és az otthonokban. A remény ideje ez – nem az olcsó optimizmusé, hanem a mélyből fakadó, Istenre figyelő reménységé.
A román állami intézmények működésébe mintha eleve bele lenne kódolva a dilettantizmus és a hibás döntések sorozata, amely időről időre hatalmas károkat okoz, miközben a felelősök elszámoltatása elmarad.
Miért tűnik hamisnak ez az egész felhajtás az új Védelmi Stratégia körül, amelynek középpontjában a korrupcióellenes harc újraindítása áll? Ezt veszi górcső alá Cornel Nistorescu publicisztikája.
Talán ezen már az asszonyt, gyereket néha-néha jól elnáspángoló, gyepáló, agyabugyáló, puháló, döhölő „tisztességes” erdélyi magyar emberek sem röhögnek egy jót a kocsmában: tizenöt késszúrás a közös kisgyermeket karjaiban tartó fiatalasszonynak.
Felszállt hát végre a fehér füst a román kormánykoalíció legerősebb tagjában, a Szociáldemokrata Pártban (PSD), miután a múlt heti kongresszuson az összes harcba szálló Sorin Grindeanu közül Sorin Grindeanut választották pártelnökké.
Az ideológiai újraértelmezés, amelyet a Szociáldemokrata Párt (PSD) kongresszusán bemutatott – ahol a hangsúly az általános fegyverszünetre esett – egy átfogó stratégia része: a párt újrapozicionálása démonizálható ellenség megalkotásával, s ezá
A Román Ortodox Egyház múlt héten átadott bukaresti Nemzeti Katedrálisában a fasiszta legionárius mozgalom ismert költőjének, Radu Gyrnak a versét énekelte az egyház gyerekkórusa. A hírre a román sajtó is felkapta a fejét.
Attól a pillanattól kezdve, hogy Sorin Grindeanu egy „munkacsoport” létrehozását javasolta az igazságügyi nyugdíjtörvény ügyében, nyilvánvalóvá vált, hogy a PSD irányt váltott. Cornel Nistorescu vezércikke a Cotidianul.ro bukaresti portálon.
Bő három hónappal az elektromos energia árának liberalizálása után a lakosság továbbra is nagy villanyszámlákat kap. Az ágazati, illetve a fogyasztói érdekek, de a politikai kommunikáció és a piaci valóság között is nagyon nagy a távolság.
szóljon hozzá!