Hirdetés

Kevés országnak osztanak lapot

Magyarország és Románia pár év eltéréssel ugyan, de ugyanahhoz a nyugati szövetségi rendszerhez csatlakozott, amelynek egyik nagy pillére az Európai Unió, másik a katonai együttműködést megvalósító NATO. Ebben a keretben geopolitikai játszmáik erősen szűkösek.

2016. szeptember 28., 15:122016. szeptember 28., 15:12

2016. szeptember 29., 12:382016. szeptember 29., 12:38


Hegedűs Tamás

A két szövetségben – A NATO-ban és az Európai Unióban – az európai tagállamok köre nagyjából át is fedi egymást. A nagy különbséget az Amerikai Egyesült Államok jelenti, amely a NATO-nak domináns hatalma, az EU-n viszont értelemszerűen kívül van. (Szintén ehhez a körhöz tartozik középhatalomként Törökország, illetve a Brexit után az Egyesült Királyság is.) Tekintve azonban az EU vezető országainak erős kötődését Washingtonhoz, ez a különbség a gyakorlatban nem jelentkezik látványosan a követett politikákban. Ezért amikor a következőkben „a Nyugatról” beszélek, azon a NATO és az EU által meghatározott szövetségek rendszerét értem.

Fontos kérdés, hogy amikor Oroszország és a Nyugat konfliktusáról beszélünk, akkor utóbbi alatt melyik entitást értjük. Ha a mély tartalmát és mozgatórugóit nézzük, akkor valójában a régi keletű orosz–amerikai geopolitikai játszma újabb szakaszáról van szó. Ez alapján Oroszország és a NATO konfliktusáról beszélhetnénk, mivel az Egyesült Államok csak az Észak-Atlanti Szövetségnek a tagja. És valóban, a konfliktus egyik fontos szintje a katonai szembenállás. Ez ugyan nem fajult el sehol közvetlen összeütközésig, de fenyegető lépések, provokációk már bőven előfordultak mindkét részről, ahogy a hadgyakorlatok is egyre demonstratívabban irányulnak egymás ellen. A konfliktus egy másik szintje ugyanakkor gazdasági, ahol az oroszellenes embargós intézkedéseket az Európai Unió vezette be. Az átfedések jól tetten érhetők voltak az ukrajnai konfliktusban is. Míg a kijevi „euromajdanos” hatalomátvétel elsődleges támogatója az amerikai politika és annak „civil” hátországa volt, addig a rendezési folyamatban már Angela Merkel német kancellár játszott döntő szerepet. (A látszat kedvéért fegyverhordozóként magával cipelve Francois Hollande francia elnököt is.) Merkel ekkor tette talán leglátványosabban nyilvánvalóvá, hogy ki az EU valódi vezetője – az unió hivatalos képviselőinek ebben a játszmában szinte lapot sem osztottak. A frontok a felszínen tehát erősen keverednek, jelentős részben fedik egymást.

Az orosz–amerikai szembenállás geopolitikai alapja

Az Egyesült Államok a 20. században átvette Nagy-Britanniából az óceánokat uraló világhatalom szerepét. Hadiflottája egyedüli szereplőként uralja a világtengereket, és ha kell, bármikor, bárhol be tud avatkozni érdekei védelmében. E tekintetben még komolyan vehető riválisa, kihívója sincs. Mivel a világkereskedelemnek még ma is 95 százaléka a tengereken zajlik, ez egyben globális gazdasági hatalmának is az egyik fő biztosítéka. Tekintve a kereskedelmi és hadiflottaépítés csillagászati költségeit és időigényét, valamint a földrajzi adottságok korlátait (a tengeri hatalomhoz hosszú és nyílt tengerpart kell, szabad kijáratokkal) még a távoli horizonton sem látszik olyan hatalom, amely kihívást, alternatívát jelenthetne az amerikai tengeri uralommal szemben. Egyetlen kivétellel. Ha a játszma maga tevődik át másik színtérre – mégpedig a kontinentálisra. Ha Oroszország, Kína, Németország, Törökország és Irán szorosra fűzné a gazdasági együttműködést, kiépítve az ehhez szükséges infrastruktúrát is, akkor a világkereskedelem egy jelentős részét tudnák eltéríteni a tengeri útvonalakról. Ez még mindig csak a kisebb részt jelentené, de Amerikának már az is jelentős veszteség lenne, ha a tengeri kereskedelem részesedése 15–20 százalékkal szorulna vissza a kontintentális javára. Nemcsak anyagilag, hanem biztonságilag is: a tengeri útvonalakkal ellentétben ezeket nem tudná katonailag ellenőrizni. Nem véletlen, hogy a világ második legnagyobb gazdaságává erősödött Kína gőzerővel készíti elő az „Új Selyemút” projekteket, amelyekkel nagysebességű, nagy teljesítményű vasúti és közúti hálózatokkal kötné össze országát Eurázsia többi részével, Európát is beleértve.

Amíg ez csak kínai ambíció, addig a versengés is csak a két vezető gazdasági hatalom között zajlik. Eurázsiai méretű kihívássá akkor válik, ha Oroszország és Németország is bekapcsolódik, egymással együttműködve. George Friedman, a Stratfor alapítója nem véletlen nyilatkozott úgy egy rendezvényen, keresetlen őszinteséggel: az amerikai külpolitikát Európában egyetlen kérdés érdekli igazán. Az, hogy ne jöjjön létre orosz–német együttműködés.

Az újra felfedezett Intermarium

Mi lehet ennek a célnak a megvalósítási eszköze? Egyrészt jól jön a közvetlen összeugrasztás, ami az ukrajnai konfliktus gerjesztésével meg is valósult. Másrészt amerikai geostratégák felmelegítették Piłsudski marsall két világháború közötti In­termarium-koncepcióját. A függetlenségét visszanyerő Lengyelország legendás vezetőjének ambíciózus terve az volt, hogy létrehoz egy szövetséges övezetet Közép-Európában a Baltikumtól a Fekete-tengerig, ami egyben Szovjet-Oroszországot is elszigetelte volna Európa nyugati felétől. Ebben a koncepcióban a kulcsszerepet – Lengyelország mellett – Romániának szánta. A román állam a húszas évekre geopolitikai kulcspozícióba került: „kikerekedett” formája katonailag jól védhetővé tette, Fekete-tengeri jelenléte pedig döntő jelentőségű volt bármilyen szovjetellenes törekvéshez. Ráadásul Moldova és Besszarábia miatt folyamatos területi vitája volt a Szovjetunióval, így bőven meg volt az érdekeltsége is az Intermariumban. Ami végül nem valósult meg, sőt, a II. világháború után az egész térség szovjet uralom alá került. Az amerikai feltartóztatási politika éppen ekkor, a hidegháború idején kapcsolt magasabb fokozatba, arra törekedve, hogy minden irányból vele szövetséges államokkal vegye körül a szovjet befolyási övezetet. A rendszerváltások után ez a törekvés első ránézésre okafogyottá vált, a geopolitikai érdekellentétek azonban jóval mélyebbnek bizonyultak, mint az akkor már meghaladott ideológiaiak. Ráadásul Oroszország bekerítésére a NATO és az EU bővítése is kiváló alkalmat, egyben eszközt jelentett. A párhuzamos bővítés – láss csodát – éppen azokra az országokra terjedt ki, amelyek Pilsudski Intermarium-terveiben is benne voltak. És mivel rendszerek jönnek-mennek, de a térkép ugyanaz marad, ismét csak Lengyelország és Románia lett ennek a politikának a két legfontosabb pillére. (Jól jelzi ezt, hogy az ukrajnai konfliktus kirobbanásakor Obama elnök azonnal Varsóba, Biden alelnök pedig Bukarestbe repült.) Magyarországnak ugyanakkor e tekintetben – közös határ híján, Oroszországtól jókora távolságban – marginális jelentősége van. Romániával ellentétben Magyarországnak olyan potenciális konfliktusa sincs Oroszországgal, mint Moldova önállósága vagy esetleges Romániához csatlakozása. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy Oroszországnak akár a NATO, akár az EU szintjén megvalósuló konfliktusában a magyar kormány rendre megengedőbb, kompromisszumkészebb politikát képviselhet, míg Bukarest nem kíván kiesni az amerikai kulcsszövetséges szerepéből, vállalva akár erődemonstrációkat is, leginkább a Fekete-tengeri NATO-hadgyakorlatok során.

Ezeket a különbségeket ugyanakkor hiba lenne túlértékelni. Mindkét országot kötik a szövetségesi keretek, a mozgástér csak ezen belül értelmezhető. Ez pedig ilyen nagyságrendű geopolitikai játszmákban erőst szűk. Az eltérő célok elérésére törekvés leginkább a háttérdiplomáciában, a szövetségesi rendszeren belüli érdekérvényesítésben valósulhat meg.

A szerző geopolitikai szakértő

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. február 15., vasárnap

Erdélyiség és egyetemesség egészséges összhangja: Balázs Ferenc életművét állítja a ma embere elé az unitárius egyház

Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.

Erdélyiség és egyetemesség egészséges összhangja: Balázs Ferenc életművét állítja a ma embere elé az unitárius egyház
Hirdetés
2026. február 14., szombat

A szegények hangszeréből hungarikum: újra hódít a citera Erdélyben

Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.

A szegények hangszeréből hungarikum: újra hódít a citera Erdélyben
2026. február 09., hétfő

Szolgálat a rácsok mögött: reményt visz a szamosújvári börtönbe Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor

A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.

Szolgálat a rácsok mögött: reményt visz a szamosújvári börtönbe Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor
2026. február 08., vasárnap

Egyház és közélet határán: Kolumbán Vilmos József erdélyi püspök a reformátusság kihívásairól itthon és a nagyvilágban

„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.

Egyház és közélet határán: Kolumbán Vilmos József erdélyi püspök a reformátusság kihívásairól itthon és a nagyvilágban
Hirdetés
2026. február 05., csütörtök

Nemzete és szülőföldje szeretete köszön vissza a munkáiban – Brittich Erzsébet, Simonyifalva sokoldalú művésze

Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.

Nemzete és szülőföldje szeretete köszön vissza a munkáiban – Brittich Erzsébet, Simonyifalva sokoldalú művésze
2026. február 03., kedd

Melegfronti hatásokkal érkezik az enyhébb, csapadékos időjárás

A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.

Melegfronti hatásokkal érkezik az enyhébb, csapadékos időjárás
2026. február 03., kedd

Miért az RMDSZ-t szorongatja leginkább az adóprés a kormánypártok közül?

Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.

Miért az RMDSZ-t szorongatja leginkább az adóprés a kormánypártok közül?
Hirdetés
2026. február 02., hétfő

Gyermekkorunk ízvilága elevenedett meg a házi készítésű hústermékek és pálinkák tordaszentlászlói ünnepén

Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.

Gyermekkorunk ízvilága elevenedett meg a házi készítésű hústermékek és pálinkák tordaszentlászlói ünnepén
2026. január 31., szombat

Lelki gazdagodás a reformáció bölcsőjében: erdélyi lelkipásztor Genfben

A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac

Lelki gazdagodás a reformáció bölcsőjében: erdélyi lelkipásztor Genfben
2026. január 30., péntek

A hiány képei: Apáczai Csere János a kortárs művészet tükrében

Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am

A hiány képei: Apáczai Csere János a kortárs művészet tükrében
Hirdetés
Hirdetés