Az unió „megpuccsolta” Görögországot

Az internetet ellepték a #ThisIsCoup (Ez egy puccs!) címkével ellátott bejegyzések, amelyek Barcelonából indultak el. Tegnap a legtöbbet használt címkék lettek Görögország, Franciaország, Németország és Nagy-Britannia online platformjain, és még Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász is „népszerűsítette” az álláspontot. Szerinte amit Görögországgal művelnek, „már nem egyszerűen kíméletlenség, hanem bosszúállás, a nemzeti szuverenitás teljes lerombolása”.

Pogátsa Zoltán közgazdász tragédiaként értékelte a görög megállapodást. „Ha egy ország a GDP-je negyedét letétbe helyezi egy luxemburgi alapba, amiről nem is ő dönt, ez valami elképesztő dolog” – mondta a Hír TV-nek a Magyar Tudományos Akadémia kutatója. Szerinte elég közel áll mindez ahhoz, hogy az eurózóna elitje egy puccsot hajtott végre egy tagállammal szemben. Pogátsa Zoltán úgy véli, ezek recessziót erősítő intézkedések, durva megszorítások, amelyek társadalmi, szociális problémákat idézhetnek elő. Puccsként kezeli az egyezséget a görög kormánypárt, a Sziriza spanyol testvérpártja, a megszorításokat ugyancsak vehemensen ellenző, radikális baloldali Podemos helyettes vezetője is. Pablo Echenique szerint a pénzügyi puccs eredményeként Görögország a nemzetközi hitelezők protektorátusává vált.

Privatizációs véráldozatok

„Sajnálom, de nincs az az isten, hogy elhagyd a szobát!” Állítólag ezekkel a szavakkal zárta rá Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke maratoni, tizennégy óra tárgyalás után az ajtót Alexisz Ciprasz görög kormányfőre és Angela Merkel német kancellárra. Ilyen körülmények között állapodott meg Athén a nemzetközi hitelezőkkel, az egyezség azonban igencsak pürrhoszi, nem valószínű, hogy bárki is nyer vele. A görögöknek kemény véráldozatokat kell ugyanis hozniuk a harmadik, ezúttal 82–86 milliárdos mentőcsomagért cserébe. Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök szerint nem lesz semmiféle görög euróövezeti kilépő, ám a csomag fedezetéül 50 milliárd eurónyi görög állami vagyon szolgál majd.

Egyes információk szerint az összeg egy luxemburgi alap irányítása alá kerül, ám Athén szerint épp ezt sikerült megakadályozniuk. Biztos, hogy az állami vállalatokat, tulajdonrészeket privatizálják, de arról lapzártakor még ölre menő egyezkedések folytak, hogy milyen cégekről is lehet szó. Többen a kisebbségi görög állami tulajdonban lévő áramszolgáltatót (PPC), telekommunikációs szolgáltatók állami tulajdonrészeit, illetve görög kikötőket, köztük a kulcsfontosságú pireuszit tartják esélyesnek a magánosításra. Utóbbi privatizációs tenderét épp a jelenlegi Sziriza kormány és jobboldali, nacionalista koalíciós partnere, az Anel hatalomra kerülésekor állították le.

Az 50 milliárd felét egyébként a katasztrofális helyzetben lévő bankok feltőkésítésére kell fordítani. Athén emellett azonnali 10 milliárd eurót kap a válságkezelésre létrehozott Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) Alapból is. A görög miniszterelnök a megállapodásban emellett vállalta az áfarendszer átalakítását is, amely gyakorlatilag adóemelést jelent. A korábbi várakozások szerint az éttermeknél 13-ról 23-ra, míg a szállodák esetében 6,5-ről 13 százalékra emelkedhet az adókulcs, és az üdülőszigetek is elveszíthetik áfakezdvezményeiket. Azt is hangsúlyozták, hogy Görögország semmiképp sem számíthat adósságcsökkentésre, illetve -jóváírásra, ám a visszafizetéseket átstrukturálják és megkönnyítik, ha Athén tartja vállalásait. A hitelezők azt is kikötötték: fel kell állítani egy politikától teljes mértékben független statisztikai hivatalt is. A döntés mögött az állhat, hogy a jelenlegi helyzetet a görög kormányok államháztartási adatainak kozmetikázása okozta.

Új versailles-i diktátum

A gyakorlatilag konkrét eredményt el nem érő, a népszavazás után a posztjáról a voksolás másnapján lemondó Janisz Varufakisz volt pénzügyminiszter egyszerűen új versaille-i diktátumnak nevezte a megállapodást. Ferenc pápa is megszólalt az ügyben, szerinte az előző görög kormányok felelősek a kialakult helyzetért, és hozzátette: nem érti, egy ország miért nem jelenthet csődöt, ha nagy multinacionális cégek ezt minden további nélkül megtehetik.

A megegyezés után Alexisz Ciprasz Athénba hazatérve győzködni kezdte saját kormányát. A sok kis frakcióból álló Szirizában ugyanis sokan jelezték, nem hajlandók támogatni ilyen, tulajdonképpen megszorításokra épülő csomagot. A párt balszárnyának tagjait pedig már a privatizáció szó hallatán is kirázza a hideg, több miniszter nemegyszer fejezte ki tiltakozását bármiféle magánosítás miatt. Az elemzők szerint ilyen típusú megállapodás esetén szakadni fog a Sziriza. Panosz Szkurletisz munkaügyi miniszter a nemrég újraindított köztévében azonnal jelezte is, a megszorítások egyet jelentenek az előre hozott választásokkal, méghozzá idén. Görög lapinformációk szerint Ciprasz a parlamenti voksolás előtt akár menesztheti azokat a szirizás minisztereket, parlamenti képviselőket, akik nem akarják megszavazni a brüsszeli alkut. A brit The Daily Telegraph is arról írt, hogy a megállapodás legalább két részre szakíthatja a nagyobbik kormánypártot, a Görög Balszárny elnevezésű frakció ugyanis nem fogja támogatni a vállalásokat. Hasonló gondolatot fogalmazott meg Szteliosz Kologlu, aki szerint elvesztették a csatát. A Sziriza európai parlamenti képviselője úgy véli, az euró már nem az, mint amire az 1990-es években gondoltak, előbb-utóbb más uniós tagállamok is Görögország sorsára jutnak. Az egyik legnagyobb szakszervezeti szövetség egynapos sztrájkot és tüntetést hirdetett, akkorra, amikor a parlament véglegesítené a hitelezők és Görögország megállapodását.

Gyámság és összeomlás között

Némi túlzással épp megszűnőben tehát egy ország, ami azért meglehetősen ritka esemény. Egy görög kormánytisztviselő szerint azonban a négyoldalú javaslatnak vannak megoldatlan pontjai azokkal a gazdasági reformokkal kapcsolatban, amelyeket Athénnak végre kell hajtania a mentőcsomagért cserébe. „Két nagy ügy még nyitott: a Nemzetközi Valutaalap szerepe és a luxemburgi 50 milliárd eurós alap” – mondta a neve elhallgatását kérő tisztviselő.

Az eurózóna tagországai ragaszkodnak ahhoz, hogy az IMF is álljon ott minden további esetleges görög mentőcsomag mögött, valamint hogy Görögország állítson össze egy listát, amelyen legfeljebb 50 milliárd euró értékben privatizálható állami vagyontárgyak szerepelnek. „A többi rendben van, ha nem is nagyon. Pisztollyal a a fejénél bárki azt mondaná, hogy rendben van” – mondta a görög forrás, amelyre az AFP hírügynökség tudósítója hivatkozott. A The Guardian pedig arról számolt be, hogy a csúcson a görög kormányfőt két lehetőséggel szembesítették: a gyors reformok végrehajtásával gyakorlatilag uniós gyámság alá helyezi országát, vagy kilép az eurózónából, és szembenéz a pénzügyi rendszer összeomlásával.

Görögország tehát nagy valószínűséggel gyámság alá kerül. Az IMF illetékesei nélkül nem hozhatnak majd fontosabb döntéseket, miközben évekig vagy akár évtizedekig ott lóg majd a fejük fölött a rémkép, hogy bármikor elveszíthetnek 50 milliárd eurónyi nemzeti vagyont. S ezek bizony nem egy szuverén állam ismérvei.

Üres tekintetek előtt
Végig kemény akart lenni Görögország hitelezőivel szemben, de minisztertársai ebben nem követték – jelentette ki a New Statesman című brit hetilap legfrissebb számában megjelent interjúban Jánisz Varufakisz, aki tíz napja mondott le a görög pénzügyminiszteri posztról. Az eurózóna többi pénzügyminiszterének azt vetette a szemére, hogy „üres tekintetekkel” találta magát szembe, bármilyen gazdasági érvvel jött elő. „Ennyi erővel a svéd himnuszt is énekelhettem volna, akkor is ugyanaz a válasz érkezik” – fogalmazott Varufakisz a tizennyolc minisztertársával öt hónapon át húzódó, feszült tárgyalásokról. „Nem volt valódi vita, nem látszottak a bosszúság jelei sem, inkább olyan volt, mintha senki sem szólt volna egy szót sem” – mondta. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszterről a volt görög miniszter azt mondta, „teljes mértékben” uralta az eurózóna pénzügyminisztereit. „Olyan volt, mint egy összehangolt zenekar, ahol ő a karmester” – jegyezte meg. Egyedül Michel Sapin francia pénzügyminiszter fejtett ki időnként a német irányvonaltól eltérő álláspontot, de a végén ő is elfogadta azt. Az Eurócsoporton belüli vezetőkről is kíméletlenül fogalmazott Varufakisz, mint mondta: „meghatározó emberek néznek a szemedbe, és azt mondják, igazad van abban, amit mondasz, de így is úgy is összeroppantunk.” Az IMF-fel kapcsolatban is úgy fogalmazott, hogy sokan voltak személyes szinten együttérzők, de csupán zárt ajtók mögött. A volt pénzügyminiszter azt mondta, három lépésből álló tervet terjesztett Ciprasz elé: euróban denominált készpénzt helyettesítő fizetési ígérvények, úgynevezett IOU-k kibocsátását, a 2012-ben az EKB által lejegyzett görög államkötvények egy részének leírását és a görög központi bank feletti kormányzati ellenőrzés bevezetését javasolta. Nem tudta azonban meggyőzni Cipraszt a tervezetről, így inkább a lemondást választotta, áll az interjúban. A közgazdász azt mondta, örül, hogy már nem része a kormánynak. „Nem kell tovább élnem ezzel a hektikus és teljesen embertelen időbeosztással. Öt hónapon keresztül napi két órát aludtam” – mondta Varufakisz. Amiatt is megkönnyebbült, mondta, mert nem kell tovább elviselnie a hihetetlen nyomást, hogy egy olyan álláspontot képviseljen, amelyet nehezen tart védhetőnek.