2016. október 12., 20:552016. október 12., 20:55
Mi minden ki nem derül – kerekedik el a közönség szeme, amikor Földes László Hobo életéről mesél. Vele együtt keltünk útra a János Zsigmond Unitárius Kollégium dísztermében, hogy bejárjuk zenés kálváriájának mind a 14 stációját.
Hobo mesél.
Túl a hetvenedik életévén, akár egy bölcs nagyapa (valószínűleg ettől a mondattól Földes László rendesen kiakadna, hiszen sem bölcsnek, sem öregnek nem tartja magát, és utóbbit nehéz is ráfogni), végigvezeti hallgatóságát korokon, rendszereken, rendszerváltozáson, mozgalmakon, határokon. Versek, vallomások, történetek hangzanak el, és sok kis áldás a nagy szerelemből, ami nem más, mint a rock’n roll és blues.
Hetven év percekbe sűrítve.
Hobo mesél.
Például az élet „apróságairól”: apja megtagadásáról, az iskolás évekről (amikor Rákosi Mátyás kénytelen volt szó szerint felnézni a hórihorgas 10 éves Földes Lacikára, aki akkor még csak a Hobokukk becenevet viselte), első gyermeke haláláról. Mesél a csavargásokról, nőkről, zenekarokról, örömökről és csalódásokról. Az önmeghasonulásról. Hite kereséséről, megtalálásáról és elvesztéséről. Találkozásairól és búcsúzásairól.
Hetven év egy estén elmesélve.
„Itt, a színházban bevallhatok mindent, úgysem hiszi senki egy szavamat sem. Hogy utána könnyebb lesz? A fenét. A tapstól lesz könnyebb, hogy össze-vissza hazudhatok és megtapsolnak. Vagy igazat mondhatok? Nem hiszik el, de nem is kell, a lényeg az, hogy tapsoljanak… Ezért jó a színház. Itt minden lehetek, akár még önmagam is, úgysem hiszik el” – kezdi előadását Hobo.
„Úton lenni jó” – mondja két és fél óra elteltével. Tizenegy év alatt több mint tíz előadást hozott el az unitárius kollégiumba, és bár mindegyik más volt, ugyanazzal a hittel, tűzzel, szeretettel adta elő őket – ettől pedig Rákositól kissé eltérő módon nézünk fel Földes László Hobóra mi, hozzá képest röghöz ragadt emberek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!