Hirdetés

Így lesz közönségből közösség. Színpad és katedra között Miklós Gyurival (INTERJÚ)

Miklós Gyuri

Miklós Gyuri számára a vallásoktatás és a zene csend és zaj egyensúlya

Fotó: Facebook/Miklós Gyuri

Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nem csak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele folytatott beszélgetésünk során hitről, zenéről, küldetésről vall, továbbá arról is, hogy miként válhat a dal közösségformáló és missziós eszközzé.

Somogyi Botond

2025. december 26., 08:552025. december 26., 08:55

2025. december 26., 09:132025. december 26., 09:13

– Ha Miklós Gyuri neve kerül szóba Kolozsváron, elsősorban mindenki a zenészre gondol. De kevesen tudják, hogy te vallástanár vagy. Hol tanítasz, milyen iskolákban fordultál meg?

– Jelenleg a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájában tanítok fél normával, miután decembertől szüneteltetem a Báthory István Elméleti Líceumban levő másik felet. Az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban, valamint a Horea Általános Iskolában is tanítottam, ott kezdtem a tanárkodást 1996-ban.

Hirdetés

– Hogyan szerezted a zenei tudásodat?

– Annak idején nem igazán voltak oktatóanyagok: az ember elment egy tanárhoz vagy autodidakta módon tanult hangszeren. Bár voltam pár órán, nagyrészt autodidakta módon tanultam, ahogy az 1990-es évek elején sokan. Fül a kazettofonon, újra és újra visszatekerve a tanulmányozandó dalt, ameddig összeállt.

– Mennyire lehet összeegyeztetni e két tevékenységet, a vallásoktatást a „fergeteges bulikkal”?

– Csend és zaj egyensúlya. E kérdés valóban sokszor elhangzott már. És természetesnek is találom, hogy az ember fejében nem áll össze egyből, ha ismeri egyik tevékenységem, s hirtelen hall a másikról – nehezen összeegyeztethetőnek tartja. Pedig alapvetően mindkét dolog lelki természetű. Mert

Idézet
a zene is akkor lesz nagybetűs zene, ha belülről jön. Ugyanúgy Jézus örömhírének az átadása is akkor hiteles, ha belülről, meggyőződésből, alapvető életszemléletből fakad.

Egyébként hétközben is „tépem” a húrokat, amikor vallásórán énekelünk a gyermekekkel. A zenélések, fellépések előtt is elcsendesedek pár pillanatra, hogy érezzem „megérkezettnek” magam, hogy teljes test-lélek harmóniában tudjam végezni – akár vallásóráról, akár koncertről van szó. Mosolyt, jókedvet, hitet, barátságot, szeretetet és reményt adni – ezzel tudnám megfogalmazni a küldetésem, és ezek minden tevékenységemben jelen vannak.

– Milyen koncerteken szoktál fellépni, mit szeretsz a legjobban?

– Legkissebb buliktól a legnagyobb bulikig mindenhol megfordulok, és persze a gyermekműsorok. Van egyéni előadásom is, szórakoztatni is járok egyedül, párban dobossal vagy teljes zenekarral. A Gitárest produkció nagy teret enged e variálhatóságnak. Néhány alkalommal – igaz, ismerősnek vagy barátnak – lagzin is felléptünk.

– Egyesek a zenét missziós eszköznek tartják. Te miként tekintesz rá?

– Mindenképp annak tekintem! És itt nemcsak a kimondott vallásos vagy dicsőítő dalokra gondolok, hanem minden olyan dalra, amely értéket közvetít. A közös dalolás során a közönségből közösség lesz.

Idézet
Minden, ami egy kicsit is pozitív irányba mozgatja az embereket, missziós eszköz lehet. A pozitív alatt pedig az alapvető emberi és keresztény értékeket értem.

– Volt-e arra példa, hogy a zenész Miklós Gyuri miatt valaki(k) közelebb került(ek) Istenhez, templomhoz?

– Igen, volt. Többször kaptam visszajelzést. A legmeghatóbb egy régi tanítványom története, aki régóta él Hollandiában. Amúgy egyik nem titkolt célom is ez. A kereszténység nem egy önmagába forduló, rózsafüzért morzsolgató, rítusokban létező vallás, a kereszténység ugyanis élet, sőt, ÉLET! A mindennapi, a „tesszük a dolgunkat”-tól el egészen a „szórakozunk” részhez is. Nem egy zárt térben, közösségben kell csak kereszténynek maradni, hanem a mindennapi életben, az egyszerű hétköznapokon. Mert az élet nagy része ebből áll: egyszerű hétköznapok és egyszerű kis cselekedetek. Ha ezekben sikerül kereszténynek lenned, akkor az valóban lehet példa mások számára is.

– Milyen típusú zenét szeretsz játszani, énekelni? És milyent hallgatsz otthon szabadidődben?

– Mindenféle zenét szeretek játszani, szívemhez legközelebb azonban a blues áll, mint műfaj. És természetesen azok a dicsőítő dalok, amelyekben lelkem megtalálja az utat a Mindenhatóhoz. Otthon kevésbé van időm zenét hallgatni, de sokszor megy a háttérben meditációs zene (szigorúan 432 Hz-es), ez pozitív töltetet tud adni. Konkrétan zenét hallgatni leginkább autózás közben szoktam, többnyire bluest, nagy kedvencem

  • Joe Bonamassa.
  • Vagy Hobo, Horváth Charlie, Tátrai. Ők régóta kísérnek hosszú utaimon.

– Van-e kedvenc dalod?

– Nincs, egyetlen dalt nem tudnék kiemelni. Sok kedvenc dalom van, minden olyan dal, amelynek van mondanivalója és azt a hangok, dallamok meg tudják tartani, netán feljebb emelni.

Miklós Gyuri Galéria

A zenész kedvenc hangszereivel

Fotó: Facebook/Miklós Gyuri

– A Kolozsvári Magyar Napok alkalmával a Fő téri nagyszínpadon is koncerteztél. Milyen érzés volt látni, hogy többen voltak, mint egyes „befutott”, „névvel” rendelkező együttesek koncertjén?

– Hát az eszméletlen érzés volt! Ennyi ember előtt egyszerre még nem léptünk fel a Gitárest nevű produkciónkkal. Fantasztikus, ugyanakkor felemelő érzés volt. Főleg, hogy nagyon jó közönség vett körül. Bekapcsolódtak és megszületett az a bizonyos „együtt-érzés”. Közel húszezer emberrel daloltunk együtt! Sokan mondták, akik a tér különböző pontjain álltak, hogy még leghátul is bekapcsolódtak, énekeltek, ünnepeltek velünk, mert valahogy a magukénak érezték mindezt. A Gitárest műfaja éppen ez: ahogy annak idején a tábortűz mellett, úgy akár többezres tömegben is ugyanazt az együvé tartozást megteremteni. Azzal viszont egy pillanatig nem foglalkoztam, hogy itt most többen vannak, mint ennél vagy annál. Soha nem hasonlítottam magunkat senkihez, a viszonyítási pontunk mi magunk vagyunk és a közönség. Ha létrejön az összhang, az tökéletes! Ott pedig összejött. Az egész fellépés magával ragadott, egy pillanatig nem kellett gondolkoznom azon, mit mondjak vagy mit tegyek. Folyt az egész, és ez felemelő tud lenni.

– Milyen helyekre jutottál el eddig Erdélyben?

– Sok helyen, helységben zenéltünk az évek folyamán, akár fesztiválokon, akár más rendezvényen. Nagyon szeretek olyan szórványhelyekre menni, ahol nem mindennapos a fellépés vagy előadás.

– Hogyan született a Mókázó együttes, kiknek szól? Hol léptek fel?

Idézet
Tanárként dalolok a gyermekekkel, szinte napi „rutin”, hogy gyermekdalokat is énekelünk. Ennek vált „intézményesült” formájává a Mókázó együttes, amellyel interaktív, zenés gyermekműsort tartunk. Illetve akár egyedül is járok gyermekműsort tartani.

– Mikulás környékén külön programotok volt. Miről szólt?

– Szerencsés találkozás volt Kádár Zoltán Jánossal (Krampusz), vele készítettem egy közös műsort Hol lakik a Mikulás? címmel, ezzel járogattunk sok helyre. A Hol lakik a Mikulás? egy általunk írt mese, amely során a főhős, Országút Olivér a Mikulást különféle helyeken keresi. Természetesen ez is interaktív, játékokkal és dalokkal fűszerezve. A végére pedig kiderül, nem is annyira kint, mint inkább bent, a szívünkben kell őt keresni... Zoltánnal hamar egymásra találtunk, folytatjuk is a közös projektet, hamarosan készülünk is farsangra.

– Készülsz-e, készültök-e valamivel karácsonyra?

– Különösebben nem, karácsony a csendes és meghitt, otthoni, bekuckózós időszak, amelynek során feltöltődnek az „elemek”, január közepétől pedig minden újraindul.

– Az ember életében léteznek nehéz pillanatok, időszakok is. Te hogyan tudod ezeket kezelni: zenével, hittel, humorral? Vagy valami mással?

– Az élet szereti próbára tenni az embereket, nyilván magam sem vagyok ez alól kivétel. Igen, első a hit, ez átvezet az ilyen időkön. Az a tudat, hogy ezen most valami miatt át kell menni, majd később a tanulsága beépülhet az életünkbe. Hiszen attól vagyunk azok, akik vagyunk, hogy az életünk történéseit – jót, rosszat – integráljuk, és ebből lesz az egész. Tudom, hogy az Úr senkit nem hagy megkísértetni erején felül, és a legnehezebb pillanatokban is ott van velünk – ez nemcsak elmélet, ez nálam már mindennapi tapasztalat. Ugyanakkor a zene, amikor leülök és az érzéseimet eljátszom egy gitárszólóban, egy harmónia-sorban, az tükrözi az állapotomat. Ez is le tud venni azokból a terhekből, amelyek a lélekben felgyűlnek és nyomasztanak.

– Azt utóbbi időben fiaddal, Marcival is többször zenéltél együtt. Milyen érzés egy édesapának a fiával a színpadon lennie?

Idézet
A fiam Kolozsváron él, ide jár egyetemre. De már 4-5 évesen is ott állt velem például az EMI-tábor színpadán, és nyaranta, amikor itthon volt, eljött pár fellépésre.

Azt hiszem, kevés akkora öröm és boldogság van, amikor látod, érzed, hallod a gyermekedet magad mellett énekelni. Ráadásul nagyrészt azokat a dalokat, amelyeken én is felnőttem – vagy felnőve ismertem meg –, és amelyekről úgy tartom, hozzájárulnak az én alakításomhoz is. Remélem, még hosszú közös színpadi utunk lesz.

Miklós Gyuri Galéria

Miklós Gyuri: ,,mindenféle zenét szeretek játszani, szívemhez legközelebb azonban a blues áll, mint műfaj"

Fotó: Facebook/Miklós Gyuri

– A keresztyénséget egyre inkább kifigurázzák, lenézik vagy akár üldözik is – immár Európában is. Hogyan jutott ide a társadalom szerinted? Érdemes-e vállalnunk a keresztyénségünket?

– Amikor egy társadalom fejlődéséből kiveszik a keresztény gyökereket, pontosabban elvágják tőle, sajnos ez az eredmény. Egy dekadens, Istentől távolságot tartó világ épül fel. Amúgy sokszor látom, hogy magukat ateistának tartók figurázzák ki a kereszténységet, Isten-hitet, vagyis valami olyasmivel foglalkoznak, ami szerintük nem létezik. Érdekes, hogy ebbe mégis időt s energiát fektetnek.

Ugyanakkor megvan a mi hibánk is, vagyis az egyházé. Lassan és körülményesen tudta követni a 20. századi változásokat. Pontosabban nem is tudta, mert mire elkezdett foglalkozni egyik felmerülő dologgal, problémával, már rég másik kettővel előrébb volt a világ. Mind a rugalmasság hiánya, mint az intézményes mivolta miatti lassú mozgás szerepet játszik ebben. Legalábbis szerintem. De ha elnézem, milyen manapság a világ állapota, nem tudom, ha lehetett volna valamit is tenni.

Idézet
Úgy vélem, nekünk, keresztényeknek az a dolgunk, hogy e besötétülő világban fenntartsuk Krisztus világosságát,

az ő fényével világítsunk rá minden visszásságra, minden olyanra, ami rosszabb hellyé teszi Földünket. Éljünk olyan módon, olyan lánggal, hogy sikerüljön másokat is lángra gyújtani. Vagy legalább egy kis meleget árasztani magunk körül.

MIklós Gyuri Galéria

Miklós Gyuriék Gitárest nevű produkciójuk hatalmas sikert aratott a Kolozsvári Magyar Napokon

Fotó: Facebook/Miklós Gyuri

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. február 08., vasárnap

Egyház és közélet határán: Kolumbán Vilmos József erdélyi püspök a reformátusság kihívásairól itthon és a nagyvilágban

„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.

Egyház és közélet határán: Kolumbán Vilmos József erdélyi püspök a reformátusság kihívásairól itthon és a nagyvilágban
Hirdetés
2026. február 05., csütörtök

Nemzete és szülőföldje szeretete köszön vissza a munkáiban – Brittich Erzsébet, Simonyifalva sokoldalú művésze

Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.

Nemzete és szülőföldje szeretete köszön vissza a munkáiban – Brittich Erzsébet, Simonyifalva sokoldalú művésze
2026. január 31., szombat

Lelki gazdagodás a reformáció bölcsőjében: erdélyi lelkipásztor Genfben

A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac

Lelki gazdagodás a reformáció bölcsőjében: erdélyi lelkipásztor Genfben
2026. január 22., csütörtök

„Nincs alternatívája a kormánykoalíciónak”. Zakariás Zoltán megszorításokról, az EMSZ-en belüli RMDSZ-ellenes indulatokról

Nem csak a román társadalom, hanem az erdélyi magyarság egy része is elégedetlen az RMDSZ támogatását is élvező kormány munkájával, egyre többen bírálják a megszorító intézkedéseket. Zakariás Zoltánt, az Erdélyi Magyar Szövetség elnökét kérdeztük.

„Nincs alternatívája a kormánykoalíciónak”. Zakariás Zoltán megszorításokról, az EMSZ-en belüli RMDSZ-ellenes indulatokról
Hirdetés
2026. január 17., szombat

Gyerekvállalás: miért kerül válságba a család intézménye?

Az európai nemzetek lélekszáma évről évre csökken, a népességfogyás jelensége alól nem kivétel a magyarság sem. Lengyelné Püsök Sarolta református lelkésszel, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem docensével készült interjúnkban a kiváltó okokat vettük számba.

Gyerekvállalás: miért kerül válságba a család intézménye?
2026. január 02., péntek

Kolozsvár, New York, Fülöp-szigetek, de a legjobb Erdélyben: Baloga István vízilabdázóval sportról és családról

Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.

Kolozsvár, New York, Fülöp-szigetek, de a legjobb Erdélyben: Baloga István vízilabdázóval sportról és családról
2025. december 27., szombat

Baricz Lajos plébános harmincöt éve a közösségért: nem pont, csak vessző

Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.

Baricz Lajos plébános harmincöt éve a közösségért: nem pont, csak vessző
Hirdetés
2025. december 21., vasárnap

Advent a rohanásban – Lelkipásztorok vallanak a karácsonyra készülő emberről (VIDEÓ)

A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.

Advent a rohanásban – Lelkipásztorok vallanak a karácsonyra készülő emberről (VIDEÓ)
2025. november 23., vasárnap

A csendes szolgálat ereje – Beszélgetés Ábrám Zoltán egyetemi oktatóval, közíróval, közösségszervezővel

Kevés olyan ember van, akinek életútja ennyire szervesen fonódik össze Erdély kultúrájával, közéletének kihívásaival, az orvoslás és a pedagógia szolgálatával. Ábrám Zoltán története a hivatás, a hit és a közösség, a makacs kitartás és a csendes csel

A csendes szolgálat ereje – Beszélgetés Ábrám Zoltán egyetemi oktatóval, közíróval, közösségszervezővel
2025. november 17., hétfő

A nagymama kötényétől a katedráig: egy lelkipásztor útja az elhívásban

Gyermekként még a nagymama kötényében prédikált, ma már református lelkipásztorként és teológiai tanárként szolgál. Éles Éva számára a hit nemcsak tan, hanem életforma: a szolgálat, az oktatás és a család szeretetében válik teljessé.

A nagymama kötényétől a katedráig: egy lelkipásztor útja az elhívásban
Hirdetés
Hirdetés