Így lesz közönségből közösség. Színpad és katedra között Miklós Gyurival (INTERJÚ)

Egyébként hétközben is „tépem” a húrokat, amikor vallásórán énekelünk a gyermekekkel. A zenélések, fellépések előtt is elcsendesedek pár pillanatra, hogy érezzem „megérkezettnek” magam, hogy teljes test-lélek harmóniában tudjam végezni – akár vallásóráról, akár koncertről van szó. Mosolyt, jókedvet, hitet, barátságot, szeretetet és reményt adni – ezzel tudnám megfogalmazni a küldetésem, és ezek minden tevékenységemben jelen vannak.

– Milyen koncerteken szoktál fellépni, mit szeretsz a legjobban?

– Legkissebb buliktól a legnagyobb bulikig mindenhol megfordulok, és persze a gyermekműsorok. Van egyéni előadásom is, szórakoztatni is járok egyedül, párban dobossal vagy teljes zenekarral. A Gitárest produkció nagy teret enged e variálhatóságnak. Néhány alkalommal – igaz, ismerősnek vagy barátnak – lagzin is felléptünk.

– Egyesek a zenét missziós eszköznek tartják. Te miként tekintesz rá?

– Mindenképp annak tekintem! És itt nemcsak a kimondott vallásos vagy dicsőítő dalokra gondolok, hanem minden olyan dalra, amely értéket közvetít. A közös dalolás során a közönségből közösség lesz.

– Volt-e arra példa, hogy a zenész Miklós Gyuri miatt valaki(k) közelebb került(ek) Istenhez, templomhoz?

– Igen, volt. Többször kaptam visszajelzést. A legmeghatóbb egy régi tanítványom története, aki régóta él Hollandiában. Amúgy egyik nem titkolt célom is ez. A kereszténység nem egy önmagába forduló, rózsafüzért morzsolgató, rítusokban létező vallás, a kereszténység ugyanis élet, sőt, ÉLET! A mindennapi, a „tesszük a dolgunkat”-tól el egészen a „szórakozunk” részhez is. Nem egy zárt térben, közösségben kell csak kereszténynek maradni, hanem a mindennapi életben, az egyszerű hétköznapokon. Mert az élet nagy része ebből áll: egyszerű hétköznapok és egyszerű kis cselekedetek. Ha ezekben sikerül kereszténynek lenned, akkor az valóban lehet példa mások számára is.

– Milyen típusú zenét szeretsz játszani, énekelni? És milyent hallgatsz otthon szabadidődben?

– Mindenféle zenét szeretek játszani, szívemhez legközelebb azonban a blues áll, mint műfaj. És természetesen azok a dicsőítő dalok, amelyekben lelkem megtalálja az utat a Mindenhatóhoz. Otthon kevésbé van időm zenét hallgatni, de sokszor megy a háttérben meditációs zene (szigorúan 432 Hz-es), ez pozitív töltetet tud adni. Konkrétan zenét hallgatni leginkább autózás közben szoktam, többnyire bluest, nagy kedvencem

• Joe Bonamassa.
• Vagy Hobo, Horváth Charlie, Tátrai. Ők régóta kísérnek hosszú utaimon.

– Van-e kedvenc dalod?

– Nincs, egyetlen dalt nem tudnék kiemelni. Sok kedvenc dalom van, minden olyan dal, amelynek van mondanivalója és azt a hangok, dallamok meg tudják tartani, netán feljebb emelni.

– Mikulás környékén külön programotok volt. Miről szólt?

– Szerencsés találkozás volt Kádár Zoltán Jánossal (Krampusz), vele készítettem egy közös műsort Hol lakik a Mikulás? címmel, ezzel járogattunk sok helyre. A Hol lakik a Mikulás? egy általunk írt mese, amely során a főhős, Országút Olivér a Mikulást különféle helyeken keresi. Természetesen ez is interaktív, játékokkal és dalokkal fűszerezve. A végére pedig kiderül, nem is annyira kint, mint inkább bent, a szívünkben kell őt keresni... Zoltánnal hamar egymásra találtunk, folytatjuk is a közös projektet, hamarosan készülünk is farsangra.

– Készülsz-e, készültök-e valamivel karácsonyra?

– Különösebben nem, karácsony a csendes és meghitt, otthoni, bekuckózós időszak, amelynek során feltöltődnek az „elemek”, január közepétől pedig minden újraindul.

– Az ember életében léteznek nehéz pillanatok, időszakok is. Te hogyan tudod ezeket kezelni: zenével, hittel, humorral? Vagy valami mással?

– Az élet szereti próbára tenni az embereket, nyilván magam sem vagyok ez alól kivétel. Igen, első a hit, ez átvezet az ilyen időkön. Az a tudat, hogy ezen most valami miatt át kell menni, majd később a tanulsága beépülhet az életünkbe. Hiszen attól vagyunk azok, akik vagyunk, hogy az életünk történéseit – jót, rosszat – integráljuk, és ebből lesz az egész. Tudom, hogy az Úr senkit nem hagy megkísértetni erején felül, és a legnehezebb pillanatokban is ott van velünk – ez nemcsak elmélet, ez nálam már mindennapi tapasztalat. Ugyanakkor a zene, amikor leülök és az érzéseimet eljátszom egy gitárszólóban, egy harmónia-sorban, az tükrözi az állapotomat. Ez is le tud venni azokból a terhekből, amelyek a lélekben felgyűlnek és nyomasztanak.

– Azt utóbbi időben fiaddal, Marcival is többször zenéltél együtt. Milyen érzés egy édesapának a fiával a színpadon lennie?

Azt hiszem, kevés akkora öröm és boldogság van, amikor látod, érzed, hallod a gyermekedet magad mellett énekelni. Ráadásul nagyrészt azokat a dalokat, amelyeken én is felnőttem – vagy felnőve ismertem meg –, és amelyekről úgy tartom, hozzájárulnak az én alakításomhoz is. Remélem, még hosszú közös színpadi utunk lesz.

az ő fényével világítsunk rá minden visszásságra, minden olyanra, ami rosszabb hellyé teszi Földünket. Éljünk olyan módon, olyan lánggal, hogy sikerüljön másokat is lángra gyújtani. Vagy legalább egy kis meleget árasztani magunk körül.