Szilágyi bízik abban, hogy a néppárt értékrendje meghatározó lesz az erdélyi magyar politikában
Többéves kihagyás után 2017-ben érdemi párbeszéd alakult ki az EMNP, az RMDSZ és az MPP között, amit idén a közösen aláírt autonómianyilatkozat pecsételt meg. A párt elmúlt esztendejéről és az idei tervekről Szilágyi Zsolttal, az EMNP országos elnökével beszélgettünk.
2018. január 20., 12:282018. január 20., 12:28
2018. január 21., 16:292018. január 21., 16:29
– Milyen évet zárt a néppárt?
– Tettük a dolgunkat legjobb belátásunk szerint. Tartottuk hídfőállásainkat és igyekeztünk újakat kiépíteni. Aztán év végén beindítottuk a regisztrációs kampányt, ugyanis aki szavazni kíván április 8-án a magyarországi országgyűlési választásokon, annak meg kell teremtenie ennek a lehetőségét.
– Élesen bírálták a kormány intézkedéseit. Ön szerint miért nem jó a kormány új adóreformja?
– Néha úgy tűnik, Bukarest képes azt is elrontani, ami valahogy mégiscsak működött eddig. A szakemberek is attól tartanak, hogy káosz fog kialakulni az adófizetések terén. Az egyszerű munkavállaló szempontjából a legaggályosabb, hogy az ő felelőssége lesz a jövőben a járulékok befizetése. Január közepén járunk és végrehajtási utasítások még nincsenek. A kormány ahelyett, hogy a gazdasági stabilitás tényezője lenne, maga okozza a bizonytalanságot.
– Többször bírálták a kormány igazságügyi intézkedéseit, amelyet viszont az RMDSZ támogat. A készülő új törvénycsomaggal kivédhetők-e az ügyészségi és bírósági visszaélések?
– A nagy probléma nyilván azzal van, hogy létezik egy háttérállam vagy mélyállam (deep state), amely úgy tűnik, folyamatosan jelen van a döntésekben. Az igazságügyi visszaéléseket eddig is meg lehetett volna szüntetni, de néha az ember úgy érzi, hogy a bírákat és az ügyészséget megpróbálják irányítani. A pártok közötti harc eszközévé teszik őket, és ez rettentően káros.
A jéghegy csúcsa Márton Árpád kijelentése volt, aki azt mondta: az utcán tüntetők olyanok, mint 1990-ben a Bukarestbe látogató bányászok. Ez sokat elárul. De ha már odaálltak emellé az erkölcsileg, jogilag, politikailag nehezen védhető csomag mellé, mi haszna van ebből a közösségnek? Jogos az elvárás, hogyha a magyarok beszállnak az országos bukaresti pofozkodásba, a közösségnek legyen valami hozománya.
– Megítélése szerint mennyire lehet eredményes egy erdélyi magyar párt számára román kormányzati tényezővé válni?
– A kérdés az, milyen feltételekkel és milyen eredményességgel választja egyiket vagy másikat. A nyílt kormányzati szerep e zsákmányra és kamarilla-megegyezésekre épülő rendszerben nyilván nagyobb felelősséget jelent függetlenül attól, hogy melyik párt adja a kormányzati többséget. Világos, hogy fegyelem szükséges, ugyanis nem szabad elcserélni a közösség érdekeit személyi vagy szűk csoportérdekekre. Az elmúlt húsz év azt mutatja, hogy e politikai stílussal nem lehet tartós eredményeket elérni. Olyan nagy horderejű intézményalapítás vagy helyfoglalás, amely a közösségünk megmaradása szempontjából fontos lenne, a kormányzati szerepvállalás nyomán sajnos nem történt.
Az egyetlen kisebbségkutató intézeten kívül tulajdonképpen még szinten sem tudjuk tartani. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet pedig a szemünk láttára olvasztják be és alakítják át egy teljes román dominanciájú egyetemmé, ami elfogadhatatlan. Ezzel tenni kell valamit. Keményebben kell fellépnünk, mert ha nem, lassan mindenkit beolvasztanak.
– Hosszú évek után 2017 volt az első olyan esztendő, amikor nagyobb kihagyás után közös asztalhoz ültek az erdélyi magyar pártok képviselői. Lát-e esélyt a tartósabb együttműködésre?
Különösen fontos ez most, amikor az egész magyarságot fenyegetni kezdték. Közösen kértük a párbeszédet Bukaresttől a magyarság jövőjéről és az autonómiáról. Mi volt a válasz? A miniszterelnök akasztófázni kezdett. Méltatlan és gusztustalan egy uniós tagállamhoz, hogy miniszterelnöke a náci és a kommunista időket idéző módon fenyegeti a magyarságot. Világos, hogy az ilyen ember nem vezethet egy országot. Túl azon, hogy szánalmas jelenség volt kezdettől fogva, hol vannak ilyen esetben az ellenzék, a polgári társadalom hangjai, az állam demokratikus intézményei, amelyek fellépnek a gyűlöletbeszéd ellen? Az egyetlen lehetséges megoldás nyilván az, hogy a kormánypárt miniszterelnököt cserél, ami szerencsére meg is történt.
– Vajon milyen mértékben hátráltatja az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket a katalánok elszakadási harca Spanyolországtól?
– Vannak hasonló és különböző elemek a két helyzet között. Right to decide, azaz a jog a saját ügyeinkben való döntéshez bennünket illet. Ez közös. Mi viszont a létező állami keretben képzeljük el az autonómiák megvalósítását, a katalánok ennél tovább mentek. A skótok is. Az igazság az, hogy aki ellenzi ügyünket, a kákán is csomót keres. Egy párhuzam viszont van: mind a katalánoknál, mind pedig Romániában a többség az, amelyik az erőszakot beveti, és azzal fenyeget. Mi mindenképpen békés, demokratikus módon akarjuk céljainkat elérni, nem szabad engednünk semmilyen provokációnak, még akkor sem, ha maga a román miniszterelnök volt a legfőbb provokátor.
– Milyen esélyt lát a Minority SafePack sikerére? Egyelőre Erdélyből gyűlt össze a szükséges aláírásmennyiség, Európa-szerte nagy a közöny iránta. Mi ennek a magyarázata?
– Mindenképpen fontos, hogy az aláírások összegyűljenek. Ez európai ügy, nem csak a magyaroknak fontos. Mindenkit arra buzdítok, írja alá. Az emberek egyre kevésbé bíznak Brüsszelben és az unióban. Furcsa, de a legnagyobb bizalom az Európai Unió iránt még mindig a kelet-közép-európai országokban van. Az Európai Bizottság és a brüsszeli intézmények egyes vezetői viszont nagyban hibásak a korábbi bizalom megroppanásáért.
– Mit tart a mai néppárt erősségének és gyengéjének? Milyen területen lenne szükség átszervezésre ahhoz, hogy az erdélyi magyar polgári oldal vezető erejévé váljék?
A Kárpát-medencei magyarok jövőjében. Próbáljuk megtalálni azokat az erdélyi románokat, akik velünk együtt hajlandóak fellépni Erdély érdekében akár a korrupt és túlközpontosított Bukarest akarata ellenében is. Biztos vagyok abban, hogy a néppárt értékrendje meghatározó lesz rövid időn belül az egész erdélyi magyar politikában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!