
A korondi Páll Árpád az őseitől tanult technikát, mintákat és színvilágot használja a fazekasságban
Fotó: Haáz Vince
Megőrizni a tájegységekre jellemző hagyományos, népi mintákat és formákat vagy a vevők igényeihez igazítani a cserépedényeket – erre a kérdésre is keresték a választ a fazekasok Marosvásárhelyen az Erdélyi Mesterségek Ünnepén. Mint kiderült, közös válasz nincs, de vannak útkereső fazekasok.
2026. szeptember 22., 14:292026. szeptember 22., 14:29
Marosvásárhelyen az elmúlt hétvégén tartották az Erdélyi Mesterségek Ünnepét, amelyet immár harmadik alkalommal szerveztek meg, és amelynek témája idén az agyag és a kerámia volt. A háromnapos ünnepen szebbnél szebb alkotásokat lehetett megcsodálni és megvásárolni. Erdélyi, magyarországi és román fazekasok mutatták be alkotásaikat, kínálták eladásra portékáikat, és mutatták meg az érdeklődőknek, hogyan alkotnak. Több helyen voltak korongok, amelyeket ki is lehetett próbálni. Főként olyan egyesületek és alapítványok mutatkoztak be, amelyek keretében fazekascsoportok működnek, de ott voltak azok az iskolák is, ahol fazekasságot lehet tanulni, főként Magyarországról.
Aki végigsétált a standok között, részt vett a bemutatókon, két dolgot figyelhetett meg: egyre nőiesebb ez a szakma és hobbi, ugyanakkor hiányoznak a korondi fazekasok.
Hagyományos diszítésű csempék a marosvásárhelyi kiállításon
Fotó: Haáz Vince
A marosvásárhelyi fazekasok egyik képviselőjétől, dr. Vargancsik Iringótól megtudtuk, hogy az otthont adó megyeszékhelyen két alkotóműhely van. Az első, ahol ő is tanult, a Magyar–Örmény Kulturális Egyesület által szervezett kerámiaműhely, amelyet Dobribán Anikó vezet. A másik alkotócsoport az Erdélyi Hagyományok Háza által meghirdetett tanfolyamokon alakult ki. A Hagyományok Házánál két kemence és több korong is az érdeklődők rendelkezésére áll. Mindkét kezdeményezés iránt nagy az érdeklődés, a csoportok mindig teleházasak, a legtöbben énidőként tekintenek az agyaggal való munkára, mintegy terápiaként. Marosvásárhelyen, de a többi egyesület és alapítvány beszámolója szerint más településeken is a gyermekek, fiatalok mellett főként nők, orvosok, ügyvédek, tanárok jelentkeznek az agyaggal alkotó csoportokba.
így bár munkás feladat, a korongozás, az agyagból való nagyobb alkotások elkészítése a nők számára is könnyebben elérhetővé és elvégezhetővé vált.
„Ma már nemcsak Csekefalváról, hanem az internetről, szerte a nagyvilágból lehet anyagot rendelni, könnyen megmunkálható alapanyagokat, színes, sokféle mázat, így az agyagozás, a kerámiatárgyak készítése sokkal elérhetőbbé vált mindenki számára. Ezért is népszerű ez a foglalkozás, amely kikapcsolódás és terápia egy olyan világban, ahol a kétkezi munka egyre ritkább, és nincs meg az alkotás lehetősége” – mondta a szociálpedagógus, aki szerint a marosvásárhelyi vásárban is azért lehetett látni sokkal több modern kerámiatárgyat, mint hagyományost, mert egyre több egyesületnek, alapítványnak vannak ilyen műhelyei, csoportjai.
Nem kis odafigyelést igényel a korongozás
Fotó: Haáz Vince
Azért találtunk egyetlen korondi fazekast, Páll Árpádot, akinek családja már az 1700-as évektől fazekassággal foglalkozik. Már a nagyapja is a székely népi motívumokat használta, a zöld, barna, sárga színeket, kevés kékkel. A standon is láthatóak voltak ezek a kancsók, korsók, a Rákóczi-korabeli székely bokályok (borivó edények). Voltak kályhacsempék is, s mint megtudtuk, a látható darabokon sóvidéki, de több száz éves erdélyi minták is felismerhetőek.
Arra a kérdésünkre, hogy ezekre van-e most kereslet, elmondta, hogy inkább dísztárgyként, mint használati tárgyként. Szerinte a hagyományos családokban felnőtt fiatalok most is keresik és tudják értékelni ezeket a korondi edényeket, de inkább ajándékba viszik, mint mindennapos használatra. A termékeket háztól is viszik, de a nagy fazekasvásárokra is elmennek, Magyarországra is, itthon pedig Nagyszebenben és Jászvásáron értékelik ezt a kerámiát. A megélhetés ebből egyre nehezebb, hiszen, ahogy a marosvásárhelyi mesterségek ünnepén is látszott, nagy a kínálat, rengeteg fiatal keramikus van, aki modern formákkal és színekkel alkot, és ők alkalmazkodnak a mai kor elvárásaihoz.
Páll Árpád korondi diszítésű kályhacsempéket is készít
Fotó: Haáz Vince
A szakemberek vasárnap egy kerekasztal-beszélgetést is tartottak, amelyen arra keresték a választ, hogy milyen kihívásokkal szembesülnek, és mit készítsenek. Ebben részben megoszlottak a vélemények. Fazekas Gábor békéscsabai népi iparművész, fazekas szerint fontos figyelni a vevőkre, és elkészíteni azokat az edényeket is, amelyekre ők vágynak, de fontos megőrizni, amennyiben lehetséges, a népi motívumokat is. Úgy vélekedett, hogy tanítani kell a vásárlókat, de tanulni is kell tőlük. Ingoványos ez a talaj, hiszen meg kell szólítani, el kell érni azokat a fiatalokat is, akik indukciós főzőlapokon készítik az ebédjüket, és ha nem szólítják meg őket a fazekasok, akkor olcsó, kínai edényeket, bögréket használnak. Úgy értékelte, hogy a fazekasoknak folyamatosan tanulniuk, fejlődniük, kísérletezniük kell, de pályázatokra is jelentkezniük kell, hogy kipróbáljanak új technikákat, keressenek új megoldásokat. Mesélt arról, hogy egy megrendelésre szögletes tányérokat kellett készítenie, és bár nagy kihívás volt, sokat tanult, amíg megtalálta a megfelelő technikát és megoldást.
Alkotás közben lehetett megfigyelni a fazekasokat
Fotó: Haáz Vince
Elhangzott, hogy sajnos Korondon a polcokon, asztalokon egyre kevesebb a kézzel készült helyi termék, helyüket átvették a külföldről behozott tömegcikkek, így ha valaki végignézi a felhozatalt, nem biztos, hogy felismeri már a tájegység mintáit és színeit, a hagyományos korondi cserépedényeket.
Korond elbazárosodott.
A beszélgetés végkövetkeztetése az volt, hogy mindenkinek meg kell találnia az egyéni útját: fontos a népi motívumok, formák megtartása, továbbörökítése, de a fejlődés, a változás és a kísérletezés is.
Román fazekasok is bemutatkoztak a marosvásárhelyi rendezvényen
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince

Hatalmas kerámiaválaszték fogadja a Korondon átutazót. A Hargita megyei faluban azonban csak az tud hagyományos díszítésű kerámiát vásárolni, aki előzőleg tájékozódik, és a megfelelő mestert keresi meg.
Egy rövid erdélyi körút mindig több az egyszerű kirándulásnál: történelem, épített örökség vagy éppen érdekes találkozások egyvelege. Mi mind a hármat megtapasztaltuk, amikor Erdély több épített örökségét felkerestük.
A Kolozsvári Református Egyházmegye mintegy negyven gyülekezetből álló közössége idén is saját nyílt nappal kapcsolódott be a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatába.
A színpadon, a próbateremben és a közösségi médiában is ugyanaz vezérli Kovács Szabolcs Zoltánt: megmutatni, hogy a néptánc élő, korszerű és képes közelebb hozni egymáshoz az embereket. A Maros Művészegyüttes tánckarvezetőjével beszélgettünk.
Kevesen vállalkoznának arra, hogy kerékpárral átszeljék Európát. Zsigmond István kolozsvári nőgyógyász szakorvos azonban éppen ezt tette: Lisszabonból indult útnak, és huszonöt nap alatt, közel négyezer kilométer megtétele után érkezett haza Kolozsvárra.
Gran Canaria Európától jóval távolabb fekszik, mint Afrikától, a hódítások során azonban spanyol gyarmattá vált. Az Atlanti-óceánban elfoglalt stratégiai fekvése miatt Kolumbusz Kristóf is érintette a szigetet útjai során.
Afrika északnyugati partjai közelében találhatók a Kanári-szigetek. A Spanyolországhoz tartozó szigetcsoport egyik legnépszerűbb tagját, Gran Canariát kerestük fel. Megkapó hegyvidéki tájak, homokos partok és különleges régészeti emlékek fogadtak.
Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval a búvárkodás veszélyeiről, vonzerejéről és az erdélyi lehetőségekről beszélgettünk.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Könnyű beleszeretni a francia Riviérába: a tengerbe, a pálmafákba, a kikötőkbe, az óvárosok szűk utcáiba, abba a nyugodt eleganciába, amellyel a helyiek élik a mindennapjaikat.
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
szóljon hozzá!