
Fotó: Makkay József
Míg Nyugaton kamarákba tömörülő növényorvosok felügyelik a növényvédelmet, Erdélyben mutatóban is alig akad néhány szakmérnök. Orbán Sándor kolozsvári szakemberrel az erdélyi növényvédelem múltjáról és a rendszerváltás utáni leépüléséről beszélgettünk.
2014. február 08., 10:032014. február 08., 10:03
2014. február 08., 10:042014. február 08., 10:04
– Erdélyi magyar nyelvű rádióműsorokban és mezőgazdasági szaklapban rendszeresen foglalkozik növényvédelemmel. Van rá igény?
– Sokfelé hívnak, sokan megkeresnek telefonon. Ez a fajta szaktanácsadás több annál, mintha a kártevőkkel és gombabetegségekkel szemben védekezni akaró gazda csak a növényvédő szer tasakján található néhány soros szöveg alapján permetezne. Kevés viszont ahhoz, hogy ettől valóban értsünk a növényvédelemhez. Az emberek többsége nálunk felkészülés nélkül lát neki a permetezésnek.
– Az agrártudományi egyetemek futószalagon gyártják a végzősöket. Mégsincs elegendő növényorvos?
– Nincs, mert felszámolták a rendszerváltás előtt olajozottan működő növényvédelmi hálózatot. Nincs állami hivatal, ahová fiatalokat lehetne alkalmazni. A húsz évvel ezelőtt még megyeszerte működő automata előrejelző állomások adatait feldolgozó központokból egy-két iroda maradt néhány aktatologató alkalmazottal. A növényvédelmi hivatalok az előrejelzések miatt voltak fontosak, ma ez a szolgáltatás hiányzik leginkább. Kisebb régiókra lebontva – megyénként négy-öt előrejelző állomás működött – a fontosabb kártevők és gombabetegségek megjelenéséről tájékoztatott. Az itt dolgozó szakemberek elküldték a termelőszövetkezetekbe és az állami gazdaságokba a védekezéshez szükséges vegyszerek listáját, receptjét, a farmvezető pedig felügyelte a permetezéseket. Minden faluban képzett permetező csapat működött: ők járták sorra a háztáji gazdaságokat is, elsősorban a gyümölcsösöket. A legtöbb uniós országban ma is így működik a rendszer. Nyugaton ritkán lehet szabadon vásárolni növényvédő szereket: a védekezéssel foglalkozó állami hivatalok feladata erre szakosodott cégekkel elvégeztetni a munkát, a gazda pedig kifizeti a szolgáltatást. Míg Magyarországon és Nyugat-Európában a növényorvosi kamarák erős szakmai szövetségként vigyáznak a növényvédelmi előírások betartására, ez a fajta szervezet nálunk meg sem alakult.
– Nem tartja furcsának, hogy míg állati eredetű terméket – tejet, túrót, húst – ellenőrzés nélkül nem lehet piacon árulni, a zöldségek és gyümölcsök szermaradványait senki sem ellenőrzi?
– A nagyáruházak és a nagybani forgalmazók kínálatát szúrópróbaszerűen ellenőrzik Bukarestben, de ez távolról sem elég. A zöldséget és gyümölcsöt forgalmazó üzletek szerint a termékek minőségéért a szállító a felelős, a beszállítók szerint azonban ez a termelő feladata, növényvédelmi felügyelőségek híján azonban a hazai termelőket senki sem ellenőrzi. Ez ma már ritka jelenség az Európai Unióban.
– Biztosak lehetünk abban, hogy nem mérget, hanem vitamindús zöldséget vagy gyümölcsöt vásárolunk az üzletből vagy a piacról?
– Tudni kell, hogy a növényeket kétféle típusú szerrel permetezik. Az úgynevezett kontaktszerek a gyümölcs héján tapadnak meg: ha alaposan lemossuk, ezek a legkevésbé veszélyesek. A banán és a narancs héját is le kell mosni, hogy a kezünkre tapadó szermaradvány ne mérgezze a gyümölcs belsejét. A szisztémikus vagy felszívódó szerek sem veszélyesek, ha a gazda betartja az élelmezés-egészségügyi várakozási időt. Sok vegyszer csak két-három napig kering a növényben, majd enzimek hatására felbomlik. Más szerek a növény élettani folyamatai révén ürülnek ki, vagy kis részük a gyümölcs növekedési csúcsában raktározódik el, ezt a részt nem ajánlatos elfogyasztani.
– Mit ajánl a termelőknek: permetezzenek, vagy válasszanak inkább biovédekezési módszereket?
– Megfelelő tájékozottság és szakmai háttér hiányában Romániában elemi szinten áll a növényvédelmi kultúra. Az utóbbi tíz-húsz évben megjelent növényvédelmi szerek a régebbieknél kevésbé veszélyesek a környezetre és az emberi egészségre. Sok vegyszert kivontak már forgalomból, az újakból lényegesen kevesebb kell egyhektárnyi területre. A első és második kategóriába tartozó igen veszélyes, mérgező vegyszerekhez csak engedéllyel rendelkező agronómusok és kertészmérnökök jutnak hozzá, a kisgazdák a kevésbé veszélyes szereket használhatják. Persze, ha nem rendelkezünk kellő szakmai ismerettel, sokszor ezek sem hatékonyak. Növényvédelem nélkül a modern mezőgazdaság elképzelhetetlen. A termény egyharmada védekezéssel is kárba vész, anélkül viszont alig marad betakarítani való.
– A Kolozsvári Agrártudományi Egyetemen évtizedeken át oktató dr. Páll Olga mellett Erdélyben ön a legismertebb magyar növényvédelmi szakember, pedig a rendszerváltásig „csak” agronómusként dolgozhatott. Miért történt ilyen későn a váltás?
– A kommunizmus idején az agronómusnak nem volt sok választási lehetősége: oda ment, ahova helyezték. Miután 1967-ben Kolozsváron elvégeztem az agronómiát, Melegföldvárra kaptam kinevezést főmérnöki beosztásba. Az államvizsga-dolgozatomat növényvédelemből írtam, és olyan jó lett, hogy a tanszékvezető tanárom – aki egyébként nem kedvelte a magyarokat –, évekkel később is megkeresett, hogy doktoráljak nála növényvédelemből. Ugyan miért, gondoltam magamban, minek nekem doktorátus a mezőségi sárba? Agronómusi munkámban használtam fel a növényvédelmi tudásomat: soha nem vártam meg az előrejelző állomás értesítését, mindig idejében védekeztünk.
– Ha ma választhatna, akkor is agronómusnak menne?
– Nézze, én katonaorvos szerettem volna lenni. Már indultam volna felvételizni Bukarestbe, amikor felhívtak a katonaságtól, hogy elutasították a jelentkezésemet, mert nagyapám kuláklistára került. Azt mondták, a teológián kívül egyetlen egyetemre sem felvételizhetek. Nem volt jó zenei hallásom, teológiára nem mehettem, így aztán beiratkoztam az agronómiára. Felvételikor azonban kolozsvári szálláshelyemen felejtettem a személyimet, így nem engedtek be az írásbelire, de egy emelettel lejjebb egy órával később kezdődött az állatorvosi felvételi. Ugyanaz az egyetem volt, oda beengedtek. Magas médiával jutottam be, de hiába marasztaltak a tanárok, frászom volt az orvositól, visszairatkoztam az agrármérnöki szakra.
– Később nem bolygatták?
– Az egyetem éveit szerencsésen átvészeltem, pedig nagyapám akkor már kényszermunkán volt a békási vízerőmű építésénél. Akkoriban még sok magyar volt a kolozsvári egyetemen: a román professzorok is elismerték, hogy jobbak vagyunk. Kiváló tanárom, Mózes Pál, akinek néha panaszkodtunk, mindig azt válaszolta: ne csodálkozzunk, hogy szigorúak velünk, mert egy magyar diáknak többet kell tudnia, mint a románnak, ha érvényesülni akar. Így volt ez később is: a magyar agronómusnak mindig bizonyítania kellett, ha azt akarta, hogy becsülete legyen a szakmában.
– Melegföldvári ismerősöm mesélte, hogy a faluba ön vezettette be a villanyt. Ekkora hatalma volt akkoriban egy agronómusnak?
– Akkoriban valóban én jártam el Kolozsváron, hogy a község falvai közül először Melegföldvárra vezessék be a villanyt. Mindig szerettem a faluközösséget, ahova helyeztek, ma is emelt fővel mehetek vissza bárhová. Volt úgy, hogy a megyei első titkár el akarta vitetni a faluból az embereknek megígért részesedést, a tízszázaléknyi paszulyt. Vitatkoztam vele, hogy ezt nem teheti meg, mert a termelőszövetkezet üzemtervét ő is aláírta. Őt még meg tudtam győzni, de volt olyan párttitkár, aki az embereknek megígért huszonöt százaléknyi krumplirészt akarta rekvirálni. Az volt a szerencséje, hogy ott voltam a helyszínen, mert a feldühödött tömeg meglincselte volna. Valahogy elsimítottuk az ügyet, hogy senkit ne hurcoljanak meg. A pártnál is belátták, az embereknek megígért terményeket nem lehet elvenni.
– Hogyan került Kolozsvárra?
– Húszévnyi mezőségi mérnökösködés után megkeresett a megyei mezőgazdasági vezérigazgató, hogy új állást ajánljon. Kineveztek az egyik kolozsvári termelőszövetkezet főmérnökévé. A kollégák addig is tudták, hogy szeretem a növényvédelmet – mindig is ez volt a szívem csücske –, de csak a rendszerváltás után kerülhettem be a megyei növényvédelmi hivatalba. Nemsokára nyugdíjba ment a román igazgató, a munkaközösség engem javasolt új igazgatónak. A román kollégák a megyei mezőgazdasági vezérigazgatónál kilincseltek az ügyemben, aki viszont hallani sem akart arról, hogy magyar igazgató kerüljön a megyei hivatal élére: tombolt a Funar-korszak. Az igazgatói kinevezésem elmaradása mégsem zavart: annak örültem, hogy végre azzal foglalkozhatok, amit szeretek.
– A nyugdíjazása után hátrahagyott hivatalban ma mivel foglalkoznak egykori munkatársai?
– Túlélésre rendezkedtek be. A kilencvenes évek elején kijártunk Magyarországra, Nyugatra, külföldön szembesültünk a növényvédelem hatalmas fejlődésével. Szerencsénkre a minisztérium részéről akkor még volt fogadókészség új tervekre, így a megyébe sikerült néhány modern automata előrejelző állomást telepíteni. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok gyors szétverésével azonban a szakminisztérium számára a növényvédelem is fölöslegessé vált. Mára szétesett a rendszer, egyetlen előrejelző állomás sem működik. Egy nyugati típusú növényvédelmi hálózat felépítéséhez nulláról kellene kezdeni mindent.
Orbán Sándor
Gazdaemberek gyerekeként Bálványosváralján született 1944-ben. A Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem agrármérnöki szakán végzett 1967-ben. A rendszerváltásig a melegföldvári, ajtonyi és kolozsvári termelőszövetkezetben dolgozott főmérnökként, 1990 és 2000 között a kolozsvári Növényvédelmi Központ munkatársa. Az Erdélyi Gazda című szakfolyóiratban mintegy száz szakcikket közölt, két évtizede rendszeres munkatársa a Kolozsvári Rádió magyar nyelvű mezőgazdasági műsorának. Növényvédelmi szakkönyve a kisgazdákhoz szól.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!