
Toró T. Tibor: Klaus Iohannis magyarfóbiájának nagy ára lesz
Fotó: EMNP.EU
A román hatalom a kétezres évek elején tárgyalt autonómiatervezeteket is újra elővesz és elutasít a törvényhozásban, csakhogy szélsőséges hangulatot keltsen az erdélyi magyarság ellen. Toró T. Tiborral, az EMNP ügyvezető elnökével a szenátusban 16 év után előbányászott autonómiatervezetéről beszélgettünk.
2020. május 08., 15:102020. május 08., 15:10
– A szenátus meglepetésszerűen napirendre tűzte a nemzeti kisebbségek személyi elvű autonómiájáról szóló törvénytervezetet, amelyet Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő, Sógor Csaba szenátor és a törvénykezdeményező Toró T. Tibor 2004 júniusában nyújtott be a román parlamentbe. A képviselőház 2004. szeptember 28-án utasította el. Hogyan emlékezik a 16 évvel ezelőtti történetre?
– Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), majd ennek résztestületeként megalakult és később önállóvá vált Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2003-ban azzal a céllal jött létre, hogy intézményes gazdája legyen az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseinek. Az EMNT ügyvivő testületének vezetőiként Szilágyi Zsolt képviselőtársammal azt a feladatot kaptuk az EMNT kezdeményezőjétől, Tőkés Lászlótól, hogy az addigi hazai és nemzetközi tapasztalatot felhasználva – elsősorban dr. Csapó I. József szenátor által kidolgozott dokumentumokat és Bakk Miklós politológus tervezeteit –, szervezzük meg és tereljük mederbe a különböző közösségi autonómiaformáknak konkrét jogszabályi keretet adó műhelymunkát.
Az RMDSZ-frakció azonban nem vállalta fel ennek hivatalos képviseletét, ez nem fért bele az Adrian Năstase által vezetett PSD-kormány és az RMDSZ vezérkara közötti paktumba, ezért hónapokig tartó belső viták után az RMDSZ akkori belső ellenzékének számító néhány parlamenti képviselő egyéni indítványként nyújtotta be.
– Dióhéjban mit tartalmaz a 16 év után előkerült törvénytervezet?
– Két jogszabály-tervezetről van szó. Az egyik egy kerettörvény-tervezet, amely elfogadása esetén megteremtené a személyi elvű – széles értelemben vett kulturális – autonómia intézményének jogi kereteit minden, Romániában számbeli kisebbségben élő nemzeti közösség számára. Ennek alapján minden kisebbségi közösség politikai képviselete kidolgozhatja, és a törvényre emelés szándékával a parlament elé terjesztheti a saját közösségi igényeihez szabott kulturálisautonómia-statútumát, benne mindazon közjogosítványok felsorolásával, amelyeket a jogszabály alapján az állam különböző hatóságai átadnak vagy közösen gyakorolnak az illető nemzeti közösség által általános és közvetlen választásokon létrehozott testületeknek.
A másik tervezet sajátosan a magyar közösség kulturális autonómiájának adott konkrét formát, ahogyan azt az EMNT a munkacsoport előterjesztése alapján elfogadta. Nyilván a legnagyobb és legösszetettebb államalkotó nemzeti közösségről lévén szó, a kerettörvény által adandó lehetőségek maximális kihasználásával.
– 2008-ig volt parlamenti képviselő az RMDSZ színeiben. A törvénytervezetnek mi lett a sorsa az elmúlt másfél évtizedben?
– Mint említettem, nagy viták előzték meg a tervezetek előterjesztését, mind a képviselői frakciókon belül, mind a nyilvánosságban, hiszen az RMDSZ vezérkarának érdekérvényesítő elképzeléseibe nem fért bele az autonómia ügyének képviselete.
ennek fejében az anyanyelvhasználati jogok területén történtek kisebb előrelépések. A mi álláspontunk az volt, hogy meg kell fogalmazni a hosszú távú stratégiai megoldást és folyamatosan napirenden tartani. Beszédes tény, hogy akik a tiltás ellenére éltek képviselői jogukkal, és vállalták a beterjesztést, azóta mindannyian kikerültek a tulipán ernyője alól. Ami a törvénytervezetek sorsát illeti, azok a képviselőházi elutasítás után még 2003 őszén átkerültek a felsőházba – a közigazgatást érintő jogszabályok esetében a szenátus a döntéshozó kamara –, és mostanáig valamelyik bizottsági fiókban porosodtak, mert sem akkor, sem az azt követő parlamenti ciklusokban nem volt szándék napirendre tűzésükre és megvitatásukra. Mostanáig.
– Az RMDSZ által később benyújtott kulturális autonómiatörvény miben különbözik, illetve miben hasonlít a 2004-es törvénykezdeményezésükhöz?
– Nem túlzok, ha azt mondom, hogy az RMDSZ kodifikációs műhelyében született és a Tăriceanu-kormány által 2005-ben előterjesztett kisebbségi törvényt a mi kezdeményezéseink katalizálták. Igazából nem lehet kulturális autonómiatörvénynek nevezni, mert nem az, annak ellenére, hogy a nyelvhasználati jogok összegyűjtésén túl van egy rövid fejezete, amelynek címe a kulturális autonómia szóösszetételt tartalmazza. De amit ennek ürügyén megfogalmaz, köszönő viszonyban sincs a mi tervezetünkben részletesen kidolgozott intézményi rendszerrel. Nem véletlenül kérte az akkori autonómiapárti politikai közösség és civil társadalom – beleértve a magyar történelmi egyházak elöljáróit is – a tervezet visszavonását. Akkor még képviselőként megpróbáltam előző tervezeteink alapján módosító indítványokkal kijavítani a törvény hiányosságait, de az igyekezet hiábavalónak bizonyult. Végül az egész tervezet a fiókba került, még ilyen megcsonkított formában sem nyerte el az akkori és az azóta hatalomra került különböző színezetű román kormánypártok egyetértését.
– Mivel magyarázza autonómiatörvényeink mostani, meglepetésszerű felsorakoztatását, majd gyors elutasítását a bukaresti törvényhozásban?
– Tulajdonképpen örülni kellene, hogy tervezeteink végre – 16 évnyi Csipkerózsika-álomból felébresztve – napirendre kerülnek. Mégsem tehetjük ezt felhőtlenül, mert világosan látszik a szándék. Én is úgy látom, hogy
Erről szól a pártok között zajló szocialista munkaverseny: ki tudja a leghangosabban elutasítani a magyar autonómiatörekvéseket, és ezáltal megmenteni az ország szent földjét a szétszakítástól. És ebben az alaphangot éppen az államelnök adta meg. Abszurdnak látszik, de amíg működik, a román politikai szereplők használják. A gyakorlat mindeddig azt mutatta: a magyarkártya kijátszása rövid távon mindig hozza a remélt politikai hasznot. Sajnálatos, hogy a jelenleg kormányzó párt politikai kommunikációs kreativitása is csak erre képes.
– Klaus Iohannis román államfő magyarellenes kirohanásaira sokan keresik a választ. Ön szerint mi áll ennek az eldurvult hangnemnek a hátterében?
– Az államelnök megválasztása óta semmilyen, még legapróbb gesztust sem tett az őt döntő többségben kétszer is megválasztó magyar szavazók felé. Személyes tapasztalatom is az – nagyszebeni polgármesteri korszakában volt alkalmam együtt szerepelni vele egy-két konferencián –, hogy a román egységes és homogén nemzetállami szemlélet lelkes híve, és ez nem kevés önigazoló magyarfóbiával párosul. Mindazon által Corneliu Vadim Tudor szerepében hamis és mesterkélt, nyilvánvalóan politikai számítás van mögötte: így próbálja válságkezelésben elégtelenül teljesítő pártja bizalmi indexének zuhanását megállítani. Ennek azonban ára van:
– Az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnökeként hogyan látja autonómiatervezeteink romániai lehetőségeit?
– Ezek az idők nem kedveznek az autonómiatörekvéseknek, az bizonyos. Ez azonban nem jelenti azt, hogy erről le kell mondani. Éppen az ellenkezője igaz: össze kell zárni a stratégiai cél körül. Ennél jobbat azóta sem találtunk ki. Elutasításában annyira mélyre süllyedt a román politikum, hogy született idealizmusom azt mondatja velem, ennél már nincs lejjebb, a kiút csak felfele vezet. Kitörési pont lehet a helyét és hatékony szervezeti formáit kereső román transzilvanizmus, amely a járvány által okozott gazdasági válság közepette felerősödhet. Az Erdélyi Magyar Szövetség megszületése pedig azt a kétpólusú, a verseny és a munkamegosztáson alapuló magyar–magyar együttműködés megteremtésének az esélyét növeli, amelynek kontúrja halványan már mutatkozik, de amely nélkül nem lehet eredményes a magyar nemzetpolitika sem. Aki támogat minket ezen egységteremtő szándékban, az az autonómia ügyét támogatja.
– A Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezésének sikeres aláírásgyűjtése esetén mennyire kezdődhet új korszak az autonómiaküzdelemben?
– Ha csak Európától várjuk a megoldást, bizonyára továbbra is csalódni fogunk, ahogyan az elmúlt 30 évben néhányszor már megtörtént. Ugyanakkor nem mondhatunk le semmilyen eszközről, ami közelebb vihet stratégiai célunkhoz. Ilyen a két európai polgári kezdeményezés. A Minority Safe Pack, amely teljesítette az Európai Bizottság által előírt feltételeket, és amely a nyelvi-kulturális identitás védelmének a gyakorlatát próbálja kötelező jogi erőre emelni az Unióban. A Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott kezdeményezés – amelynek sikerre vitele most, ezekben a napokban dől el – a nemzeti régiók, köztük a Székelyföld fejlődésének esélyegyenlőségét hivatott megteremteni a megfelelő kohéziós politikák alakításával. Az Európai Bizottságot az uniós szerződések szelleme kötelezi a járvány okozta hátrányok miatt a leadási határidő meghosszabbítására.
Ha ez sikerül, már önmagában akkora önbizalmat adhat közösségünknek, amely új korszakot eredményezhet a közösségi autonómiák elismertetésének küzdelmében.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!