Napolact-termékek erdélyi tejből

(Arra nem kívánt kitérni, hogy a két gyárban készített többi termék alapanya­gára is ugyanez érvényes). A számadatok szerint naponta 200 ezer liternyi tejet gyűjtenek be 420 helyi tejtermelőtől. Az alapanyag minősége mellett alapvető feltétel, hogy csak azokkal a gazdákkal kötnek szerződést, akiknek legalább 25 fejőstehenük van. Ez azért fontos, mert kisebb állatállomány esetén a gazdák nem tudják folyamatosan biztosítani a szükséges mennyiséget. Az igazgató beszélt arról is, miként próbálják kivédeni a tejmennyiség ingadozását, hiszen közismert, hogy nyáron mindig fölösleg van, míg télen kevesebb az alapanyag. Cărămizaru elmondta: időszaktól és minőségétől függően egy liter tejért 1,20–1,30 lejt fizetnek, de olyan eset is akad, hogy csak 80 banit.

Az anyagi támogatást firtató kérdésekre az igazgató nem kívánt részleteiben kitérni, de elmondta: amikor az állami támogatás késett, és a gazdák nem tudták kifizetni a bankrészletet, volt rá eset, hogy a gyár előre kifizette a tej ellenértékét. „Érdekünk, hogy a velünk szerződésben álló gazdák be tudják tartani a szerződésben vállalt kötelezettségeiket, és jó minőségű alapanyagot szállítsanak, így egyénileg tárgyalunk és egyeztetünk velük, s lehetőségeink szerint támogatjuk őket. Általában egyéves szerződést kötünk, amelyben rögzítjük, hogy mikor milyen áron fizetjük a tejet, így az érdekeltek ki tudják számítani a biztos jövedelmüket” – fogalmazott a cégvezető. Cărămizaru szerint az állattenyésztés és a gazdálkodás folyamatos átalakulásban van, ezért az államnak nagyobb figyelmet kellene szentelnie a két-három tehénnel rendelkező, és fejlődni akaró gazdákra, lehetőséget teremtve számukra az állatvásárlásra és a gazdaság kibővítésére.

Ínyencség a Noszolyi sajt

A beszélgetés során szóba került a francia Camemberthez hasonlított Noszolyi sajt is, amelyet Napolcat-termékként a cegei gyár melletti barlangban érlelnek legalább hat hétig. Volt, amikor ez a sajt hiányzott a piacról, de ma újra kapható. Az igazgató szerint nem szerettek volna lemondani erről a különleges termékről, de nehezen találták meg a folyamatos előállítás módját, hiszen a vásárlók sokallják az árát, másrészt kézműves sajtot nem lehet ipari mennyiségben gyártani. A kérdést úgy oldották meg, hogy a cegei gyárat egy termelőkből álló klaszternek adták bérbe, amely a saját termékei mellett felvállalta a Noszolyi (Năsal) gyártását is.

Mivel egyre nagyobb a biotermékek iránti igény, tavalytól ilyen előírásoknak megfelelő termékeket is gyártanak. Az alapanyagot engedéllyel rendelkező termelőktől gyűjtik be, s a gyárban is külön eljárással dolgozzák fel. A gyárlátogatáson megtudtuk, hogy a tartályokat kimossák, mielőtt a biotejet feldolgoznák, nehogy egyetlen csepp is bennmaradjon a hagyományos tejből.

Az alkalmazott a „hivatásos” kóstoló

A marosvásárhelyi gyárban az elmúlt évben jelentős fejlesztéseket hajtottak végre: többek között megvásároltak és beüzemeltek egy műanyagpalackokat készítő berendezést, ami legyártja a számukra szükséges mennyiséget. A vásárhelyi gyárban egyébként havonta 4,4 millió liter tejet dolgoznak fel, 3,5 millió doboz tej és ivójoghurt hagyja el az üzem kapuit és kerül az üzletek polcaira.

A gyárlátogatás során megtudtuk, hogy általában 3,7–3,8, de akár 4,2 százalékos zsírtartalmú tej érkezik a gyárba, amelyet begyűjtéskor a termelők ellenőriznek, de az alapanyag átvételekor is megtörténik a biztonsági ellenőrzés. Láthattuk a zsírmennyiséget beállító berendezést, amelyről Popa Enikő gyárvezető elmondta, nagyban megkönnyíti munkájukat: ahol szükséges, kivonja a zsírmennyiséget és ahol kevesebb, ott beadagolja, így ugyanabból a tejből 1,5, 3,5, de akár 10 százalékos zsírtartalmú joghurt készülhet.

Több részlegen átsétáltunk, így megtekinthettük a teljes gyártási folyamatot, és benézhettünk a laboratóriumba is. Itt nemcsak szigorúan ellenőrzik a már elkészült termékeket, hanem meg is kóstolják. Marosvásárhelyen nincsenek hivatásos kóstolók – ilyeneket csak a hollandiai anyagyár alkalmaz –, Erdélyben azonban mindig ugyanazok a személyek kanalaznak, kortyolnak bele a kiválasztott termékekbe. Ez azért fontos, mert megtörtént, hogy a gépek mindent rendben találtak, de a termék állaga mégsem volt tökéletes. Ezt csak a kóstoló veszi észre, aki minden munkanapon megízleli a termékeket. Nagyon ritka az olyan eset, amikor ízbeli és állagbeli hibákat találnak, de ilyenkor nem engedik, hogy a termék az üzletek polcaira kerüljön.