Magukra maradt zöldségtermesztők – a Szilágyságban is egyre nehezebb piacolásból megélni

az észak-erdélyi megyék közül a legtöbbet talán a Szilágyságban.

Szilágy megye egyik legnagyobb magyar faluja, Kraszna is megsínylette a mezőgazdasági termelés szabadesését. Miközben vendéglátóimmal, Nyeste Sándor és Pap Miklós zöldségtermesztő gazdákkal vesszük számba a jobb időket megélt helyi gazdálkodást, kiderül, hogy az 1600 házszámot és mintegy 3800 lelket számláló magyar közösségből jó esetben 10 család él meg főállásban zöldségtermesztésből. Töredéke annak, akik a rendszerváltás utáni években visszakapták földjeiket és teljes erőbedobással hozzáláttak a gazdálkodáshoz.

A zöldségpiac forgalmának visszaesése mellett nagy gondot okoz az is, hogy évről évre több a viszonteladó. Míg tíz-húsz évvel ezelőtt őstermelők kínálták a kiváló krasznai, perecseni vagy más szilágysági falvak zöldségeit, mára a vásárló nem tudja, ki mit árul. A zilahi tömbházakban lakó és földet egyáltalán nem művelő zöldségkereskedők feketén szerzik be az őstermelői bizonyítványt, mert a polgármesteri hivatalok nem veszik komolyan az igazolások kiállításának feltételeit, így a kereskedő olyan árukat kínál szilágysági zöldségként, ami lehet, hogy éppen Törökországból származik. „A piacolás feltételeinek szigorításával az állam sokkal többet segíthetne a földművességből megélő gazdáknak, mint ha támogatást adna. A viszonteladók által kisajátított piacokon az igazi gazdák nem tudnak annyi árut eladni, amiből fenntartsák gazdaságukat” – véli Pap Miklós.

ezzel foglalkozni” – magyarázza a gazda, miközben végigjárjuk fólisátrait. Augusztus végén jártam Krasznán, a fólia alatt tikkasztó meleg volt, de a paradicsomindák és a paprikabokrok ontották a termést. A csepegtetős öntözéssel ellátott sátrakban ha a növény állandóan vizet kap, a nagy meleg sem árt. Sőt, a paprika ezt a fajta társítást kimondottan szereti, magyarázza vendéglátóm.

Az eddig jól termő uborka azonban mindenhol szárad, mert olyan kórokozó támadta meg, ami ellen nehéz védekezni a két-három naponta történő szedés időszakában. A piacra kerülő zöldséget a szedés előtti időszakban soha nem vegyszerezik, pedig az uniós országok közül talán egyedül Romániában nem ellenőrzi senki a gazdák terményét. A krasznai termelők szerint éppen ez a baj, mert a viszonteladók nem lelkiismeretesek, így nagyon sok ellenőrizetlen és az egészségre káros zöldség és gyümölcs kerül forgalomba, aminek eredetét gyakorlatilag lehetetlen kideríteni.

Nem érte meg a szövetkezet

Nyeste Sándor és Pap Miklós úgy látják, hogy a területalapú és egyéb mezőgazdasági támogatások sem tudják orvosolni a kisgazdák növekvő értékesítési gondjait. Krasznán a polgármesteri hivatal keretében kezdeményezés született egy helyi szövetkezet létrehozásáról, de a megkeresett gazdák végül nem egyeztek bele. Pap szerint nem a kistermelők érdekeit szolgálta, hogy az uniós támogatással születő szövetkezet eladókat, sófőrt és egyéb személyzetet alkalmazzon.

A krasznai gazdák féltek olyan kezdeményezéshez társulni, aminek jövőbeni kimenetelét nem tudták felmérni. Egyelőre marad tehát a családonkénti piacolás, és néhány kisebb üzlet, amelyik hajlandó direktben vásárolni a kistermelőktől friss zöldséget. Pap viszont az igazi gondot abban látja, hogy a fiatalok egyáltalán nem vállalják a mezőgazdasági munkát. Mindkét család gyerekei elköltöztek otthonról, aki pedig egyetemista, szünidőben tud csak besegíteni. Vendéglátóim szerint a középkorú vagy idősebb termelők csak magukra számíthatnak, így annyit vállalnak, amennyit a férj és feleség kettesben el tud végezni.