Közösbe tett versengő vállalkozások

Néhány éve még alig ismert új gazdasági együttműködés kezdi behálózni az országot: Erdélyben csak a fafeldolgozás és a bútoripar területén négy klaszter alakult. Az előállító, szállító és szolgáltató cégek, valamint kutatóintézetek, egyetemek, helyi és megyei önkormányzatok, kereskedelmi és iparkamarák részvételével életre hívott klaszterek a gazdasági élet egyre több területén serkentik összefogásra a vállalkozókat.

Az Egyesült Államok gazdaságát behálózó klaszterrendszer Nyugat-Európában is gyorsan elterjedt, az utóbbi 25 évben Kelet-Európa több országában vált népszerűvé. Magyarországon mintegy kétszáz klaszter alakult, a magyar példát követve pedig Románia területén elsőként Erdélyben lódult meg a gazdasági együttműködés eme formája. A székelyföldi térségben megalakuló bútoripari klasztereket Kolozsváron élelmiszeripari-mezőgazdasági és egy szintén bútoripari klaszter követte, majd Brassóban, Gyulafehérváron, a két székely megyében pedig a biomasszán alapuló zöldenergia-termelésre, gyógyturizmusra, számítástechnikára és a csomagolóiparra alapozó cégek, közintézmények fogtak össze újabb és újabb gazdasági társulások létrehozásában. Közben megalakult a Romániai Klaszterek Egyesülete is, amelynek egyik alelnökévé a háromszéki Vajda Lajost választották.

Tízmilliós EU-pályázat

Kolozsváron a helyi Claster mobilier Transilvania (Erdélyi bútoripari klaszter) tartott konferenciát nemrég az észak-erdélyi megyékből származó mintegy 30 tagja részvételével az együttműködés lehetőségeiről. A két évvel ezelőtt életre hívott gazdasági hálózat elnökével, Laczkó Csabával (képünkön), a legnagyobb romániai irodaszék-gyártó és forgalmazó vállalat, az Antares Romania Kft. vezérigazgatóval az indulás nehézségeiről beszélgettünk. Két évvel ezelőtt úgy vágott bele a klaszteralapításba, hogy maga sem tudta, mennyire sikerül konkurens cégekkel közös asztal mellé ülni és szoros együttműködést kialakítani. Az együttműködés motivációját az adta, hogy egyre több olyan uniós pályázatot hirdettek meg, amelyeken legalább kettő vagy ennél több cég vehetett részt. „Ezeket a pályázatokat nem feltétlenül klaszterek számára írták ki, de már az elején rájöttünk, hogy ez az együttműködési forma ideális a közös pályázást feltételező, 5-20 millió eurós projektek elnyerésére. Erről sikerült jó néhány bútoripari céget meggyőzni, amelyekkel tető alá hoztuk az észak-erdélyi bútoripari klaszter hivatalos bejegyzését.”

Minden tapasztalat híján vágtak bele az új gazdasági hálózat kialakításába. A legtöbb információval az Észak-Erdélyi Fejlesztési Ügynökség segített, átadta az induláshoz szükséges dokumentációt. A zömében termelő cégek mellett az új klaszterben helyet kapott a kolozsvári Műszaki Egyetem, a Kolozs Megyei Tanács, a kolozsvári Képzőművészeti Egyetem, a Kolozs Megyei Kereskedelmi és Iparkamara és egy tanácsadó cég is. A harminc szereplővel tető alá hozott gazdasági társulás már az első két évében mintegy 10 millió euró értékű uniós pályázatot nyert el, amelyeket 2015 decemberéig kell megvalósítani. A gyergyóremetei származású kolozsvári vállalkozó szerint a jó rajt sokaknak reményt adott a folytatásra, rájöttek, hogy összefogással olyasmi érhető el, amiről külön-külön nem is álmodhattak volna.

Beszerzés és értékesítés

A társulásban részt vevő cégeknek, közintézményeknek és egyetemeknek azonban egyelőre legfeljebb a negyede részesült pályázati pénzekből, az együttműködés előnyeit azonban szeretnék minden cég számára láthatóvá tenni. Uniós pályázatból teremtették meg a klaszter működtetéséhez szükséges anyagi hátteret is, mivel nehéz lett volna az elején akkora tagdíjat begyűjteni, amivel felfuttathatnák a társulást fizetett alkalmazottak segítségével. Az elnök és az alelnökök felügyelete alatt dolgozó új menedzser tucatnyi európai klaszterrel vette fel a kapcsolatot. A társulás tagjai eddig Magyarországra, Horvátországba, Németországba és Ausztriába jutottak el tapasztalatcserére. Októberben Európa legnagyobb bútoripari vásárán, Kölnben a klaszter 23 tagja vehetett részt, jövőre további három hasonló kiállításra jelentkeztek be.

„A klaszter elindítását uniós pályázatok indokolták, ma viszont már mindenki egyetért abban, hogy egy ilyen társulás ennél sokkal több” – magyarázza Laczkó Csaba. Elkezdődött a lázas munka a különböző beszállítókkal folytatandó tárgyalások ügyében, hiszen nagyobb tételekben olcsóbban lehetne nyersanyagot beszerezni. Az üzemanyag-vásárlás terén megejtett első, Rompetrollal folytatott tárgyalást siker koronázta: a havi 70 tonna üzemanyag-vásárlásra kötött keretszerződés jelentős árkedvezményt hozott, a második lépcsőfok, a 100 tonnás fogyasztási keret pedig a mainál jóval olcsóbb üzemanyagot jelentene a tagságnak. Tárgyalások folynak a földgázszállító vállalatokkal is. A termeléshez szükséges nyersanyagok – pl. farostlemez – közös beszerzése egyelőre keményebb dió, mert a klaszter nagyobb vállalatai már eddig is kedvezményes árakkal dolgoztak: a hétpecsétes titokként őrzött kialkudott áraikat a vállalatvezetők nehezen teszik a közösbe. Laczkó Csaba azt tartja, ezen a bizalomhiányos helyzeten is túl lehet lépni, ha a közeljövőben elfogadják a klaszter új etikai kódexét, amely bizalomerősítő tényezőként szolgál majd az együttműködésben.

A kolozsvári konferencián a közös értékesítés lehetőségeiről is szó esett. Elhangzott: egy kétszáz ágyas szálló berendezését például egyetlen cég nem tudja vállalni, így a kisebb vállalatok eleve kiszorulnak számos piaci szegmensből. A klaszter keretében tevékenykedő kisvállalatok ezután olyan közös megrendelésekhez juthatnak hozzá, amely megsokszorozhatja eddigi termelésüket. A közös munkát nagyban segíti az uniós programok alapján a tervezésbe és kutatásba bekapcsolódó két egyetem. A klaszter egyik fő feladatának tekinti a szakmunkásképzés, a szakmai utánpótlás biztosítását, hiszen Kolozsváron nincs bútoripari szakközépiskola és szakiskola sem. Ez ma a cégek egyik legégetőbb gondja