A Bagaméri porta új lakója: a családi gazdaság fő bevételi forrása a szarvasmarhatartás
Fotó: Orbán Orsolya
Fejősteheneket, juhokat és sertéseket tart buzai családi gazdaságában a Bagaméri házaspár. A piacra termelő mezőségi család a több lábon állásban látja a kisgazdaság jövőjét. Videós riportban számolunk be a mezőségi gazdaportán tett látogatásról.
2025. február 26., 07:522025. február 26., 07:52
2025. február 28., 21:142025. február 28., 21:14
A kilencvenes évek elején falujárás közben a táj elengedhetetlen tartozéka volt a marhacsorda, a legtöbb családi gazdaság tartott tehenet. Nem emlékszem olyan erdélyi falura, ahol az emberek a rendszerváltás után ne folytatták volna a kommunista érában is megőrzött háztáji tehéntartást.
Egykori tapasztalataimat vendéglátónknak, Bagaméri Annának is szóvá teszem, akivel szemügyre vesszük buzai portájukat. Régi ismerősömmel, Szász György helyi mangalicatartó gazdával közösen keressük fel a buzai állattartó családot. Anna asszony szerint a két kezén meg tudja számolni, hogy a faluban hány tehéntartó gazda maradt, pedig harminc évvel ezelőtt a legtöbb portán még tartottak szarvasmarhát az 1100 fős, fele-fele arányban magyarok és románok lakta mezőségi faluban.
Bagaméri János hazatért mezőségi szülőfalujába gazdálkodni
Fotó: Orbán Orsolya
,,Több száz tehénre emlékszem a rendszerváltás utáni évekből. Mára néhány portán maradt összesen hatvan állat, ez nagyon megdrágítja a pásztor bérét” – magyarázza a borjakat itató gazdaasszony.
A tehénállomány mellett a gazdaságban hízókat tartanak eladásra. Bagaméri János bérmunkát is vállal a mezőgépekkel, így a több lábon állásból jön össze a megélhetéshez szükséges jövedelem, közben Anna asszony a helyi református egyházközségben is dolgozik.
A fehérorosz gyártmányú traktorával hazatérő Bagaméri Jánossal folytatom a beszélgetést a portán. A mezőségi gazda a magyar kormány által nyújtott támogatásából vásárolta meg az erőgépet, a vételárat önrésszel pótolták ki.
Magyar állami támogatásból vásárolt fehérorosz gyártmányú traktor
Fotó: Orbán Orsolya
A családi birtokon elsősorban takarmánynövényeket termesztenek marháknak, disznóknak és majorságnak, de kukoricából eladásra is jut falubeli gazdáknak, akik a háztájiban baromfit és hízót tartanak.
Vendéglátónk 1998-ban tért haza a gyári munkavállalásból szülőfalujába, Buzába. Idős szülei segítségre szorultak, de nem csak ezért váltott munkahelyet és életformát. ,,Bizonyos kor után már nem lehet főállás mellett a második műszakot is bevállalni gazdálkodóként, túl strapás lenne. Aki gazdálkodni akar, az az állattartás és a föld mellett dönt, ahogyan én is tettem. Igaz, hogy nyáron nagyon sok a teendő a mezőn és egész évben az állatokkal, de ez életforma, amit így lehet vállalni” – összegzi a buzai gazda.
A gépesítés sokat lendített a munka hatékonyságán. Már nem kell villával összehordani a mezőről a szénát: a szénabálákat bálázó gép készíti, a szénaszállító utánfutó megpakolása is géppel történik. Éppen ezért a piacra termelő gazdálkodás csak úgy éri meg, ha a gazda rendelkezik a szükséges mezőgépekkel.
Hiába ígérte még tavaly a felvásárló, hogy két lejt fizet egy liter tehéntejért, mert az továbbra is mélyen alatta van a beígért árnak. Mégsem keresnek más tejfeldolgozót, mert télen a napi 50 liter tej nem túl nagy mennyiség ahhoz, hogy alkudozni tudjanak. Bagaméri János szerint ezzel együtt is megéri a tehéntartás, mert a tej mellett a borjú értékesítéséből is pénz származik. Gazdaságukat úgy alakították, hogy a tehén- és disznótartásból legyen megfelelő jövedelem, amit mezőgépészeti bérmunkával egészítenek ki. Ha valamelyik gyengébben teljesít, a mérleget helyrebillenti a másik bevétele.
Tejelő tehén a buzai portán
Fotó: Orbán Orsolya
Bagamériék szerint tavaly decemberben a korábbi évekhez képest visszaesett a házi disznó iránti kereslet. Máskor jó előre lefoglalták Szamosújvárról, vagy a környékbeli falvakból a hízót, az idei télen azonban 15-17 lejes élősúly-kilogrammonkénti áron nehezen lehetett értékesíteni a vágóállatokat. Az emberek hozzászoktak az áruházakban megvásárolható friss nagyüzemi importhúshoz, a házi disznó egy szűk vásárlói kör ínyencsége marad.
Jobb jövedelmezőséggel kecsegtetne a háztáji tejfeldolgozás, de vendéglátóim szerint ez rengeteg munkát jelentene, amit már nem tudnak bevállalni. Ráadásul a tejtermékeket értékesíteni, piacolnia kellene, amire nincs kapacitásuk. A nyers tejet napi rendszerességgel egy tejfeldolgozó vállalat tejszállító kocsija viszi el a faluból.
A gazda szerint megérné növelni a tehénállományt, és új, tágasabb istállót építeni, de erre önerőből nem futja.
,,Ha a román államtól egy hasonlóan jelentős állattenyésztési támogatást kapnánk, azzal tudnánk fejleszteni. A területalapú, és a szarvasmarhák után járó uniós támogatás kevés, arra elég, hogy az emberek na hagyják abba az állattartást. Mi nagyon szeretjük az állatokat, nem akarunk felhagyni a gazdálkodással, de egyre nehezebb talpon maradni, nagyon alacsonyak a felvásárlási árak” – érvel a gazda.
Az idei télen nem volt nagy kereslet a háztájiban nevelt hízókra
Fotó: Orbán Orsolya
A helyi magyar és román termelők rendszeresen találkoznak, egyeztetnek, segítik egymást. Összefognak az inputanyagok megvásárlásához, így olcsóbban jutnak műtrágyához, növényvédő szerekhez és vetőmaghoz, ami komoly segítséget jelent a helyi gazdák számára. Ebben a közös munkában vállal szerepet a Bagaméri házaspár is, akik azt vallják, hogy a családi gazdaságban a több lábon állás a siker kulcsa.
Baromfiudvar a Berekméri portán
Fotó: Orbán Orsolya
Hűen tükrözi a nehéz helyzetben lévő mezőgazdaságban uralkodó állapotokat, hogy a gazdák 1,5 milliárd eurónyi hitelállományt görgetnek maguk előtt, aminek három hónapja nem fizették a törlesztőrészletét – mutatott rá Fazakas Miklós, az RMGE Maros elnöke.
Száz mangalicát tart búzai állattelepén Szász György, a disznók egy részéből háztáji kisüzemében füstölt kolbász, szalonna készül. A mezőségi községben élő gazda 20 éve vágott bele a magyar sertésfajta tenyésztésébe, amit sokan a szalonna miatt keresnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!