A magyar piacba tagozódna az erdélyi gazdaszövetkezet

Erdélyi Magyar Gazdák Egyesülete néven egész Erdélyt átfogó új gazdaérdekvédelmi szervezet alakult Nagyváradon. Ügyvezető elnöke, Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke, aki építészmérnöki végzettségű politikusként földtulajdonos és gazdálkodó. Családja 1990-ben vette vissza nagyvárad-hegyaljai szőlősterületeit, ahová a termelőszövetkezet gyümölcsöst telepített. A családi birtokot az elmúlt negyedszázadban sikerült megújítani, a régiek helyett új gyümölcsfákat telepítettek. „Egy centit sem adtunk el az elődök földjeiből” – jelenti ki vendéglátóm. Az új gazdaegyesület bejegyzése fő okának azt tartja, hogy bármerre jár a Partiumban, a mezőgazdaságban az ellenkezőjét látja annak, amit politikusként és gazdálkodóként szeretne.

Nagybirtok helyett családi gazdaságot

„A családi gazdaságok és agrárvállalkozások erősödése helyett dél-amerikai típusú latifundiumrendszer van kialakulóban. Szinte minden településen akad egy-két nagyvállalkozó, aki a gazdák földjét bérli, de többségük már jelentős földterületeket is vásárolt” – ecseteli az általánosnak tekinthető partiumi helyzetképet Csomortányi István. A Bihartól délre fekvő településeken masszívan megjelentek a több ezer hektáros területeken gazdálkodó külföldiek. A romániai agrártámogatási rendszer is a nagygazdaságoknak kedvez: a rendszerváltás óta a kormányok nem a családi gazdaságokat, hanem a bărăgani területeken honos, több száz vagy több ezer hektáros birtokrendszert hozták előnybe.

A partiumi politikus szerint az egyik legzavaróbb tényező, hogy színmagyar vidékeken is elsősorban román nagyvállalkozók bérlik vagy vásárolják fel a földeket. Példaként az érmelléki települések birtokviszonyairól beszél, ahol a Ceauşescu-rendszerben odahelyezett román agrárszakemberek a rendszerváltás utáni években bukaresti segítséggel ügyeskedték össze az új nagygazdaságokat. „A román agronómusok a kilencvenes években csomagtartónyi pénzzel, kedvezményes hitelekkel tértek haza Bukarestből. Olyan forrásokhoz jutottak, amilyenekről magyar gazda nem is álmodhatott”.

A bihari politikus szerint a magyar agrár-nagyvállalkozók aránya jóval kisebb a Partiumban. De ha nagyobb is volna, nem ez az erdélyi magyar érdek. „Érmelléken, de Erdélyben is nem a több száz vagy a több ezer hektáros farmok elterjedésében érdekelt a gazdatársadalom, hanem a 30-40-50 hektáros családi gazdaságok, vagy az ennél kisebb kertészetek létrehozása a cél” – tartja.

Igényfelmérés

Az új gazdaegyesület először bejegyzésének székhelyén, Bihar megyében kezdte el tevékenységét. Jelenleg az Érmellék és Dél-Bihar magyar többségű vagy vegyes lakosságú falvaiban zajlik a gazdakataszter kialakítása. Az egyesület megbízottjai járják a vidéket, kérdőív alapján készítik el a falvak magyar gazdáinak nyilvántartását. A politikus szerint az egyesületi tevékenységnek nincs pártszínezete, sem a kérdőíveken, sem a gazdákkal való beszélgetéseken nem téma ez. A magyar gazdakataszter elkészítése után ernyőszervezetként működő felvásárló és értékesítési szövetkezet létrehozása a cél.

Az uniós versenyben hátrányba került hazai agrárium legkiszolgáltatottabb eleme a gazda, ezért az új egyesület célkitűzése a kis- és közepes gazdák helyzetbe hozása. „Elsősorban nem vissza nem térítendő támogatásokra, segélyekre van szükség, hanem piacra. A gazdának sokkal többet ér a biztos felvevőpiac, mint bármilyen mesebeli pályázat, amiről rendszerint kiderül, hogy többe kerül, mint amennyit hoz”. Csomortányi tévhiteket szeretne eloszlatni az uniós pályázatokról, amelyek piac hiányában gyakran fiaskóba torkollnak.

Magyarországi kormányzati tényezőkkel, és a Magyar Agrárkamara vezetőségével folytatott tárgyalásaikon egyezség született arról, hogy az erdélyi magyar mezőgazdaságot hosszabb távon vissza kell csatolni a magyar gazdasági vérkeringésbe. Ez ma a Partiumban azt jelentheti, hogy a magyar határmenti 50-100 kilométeres sávban élő magyar gazdák számára létrehozandó beszerzési és értékesítési szövetkezet az összesített igények alapján jelentős árkedvezménnyel tudna magyarországi gyártóktól és forgalmazóktól vetőmagot, műtrágyát, különböző növényvédelmi szereket, sőt gépeket is vásárolni. A szövetkezet segítené a gazdák magyarországi piacra jutását is, hiszen nagy tételben kedvezőbb áron lehetne biztos felvásárlót találni nemcsak az érmelléki, jó minőségű gabonára, hanem a különböző ipari növényekre, zöldségekre, gyümölcsökre is.

Ma két kistérségi alkalmazottja van az egyesületnek, akik napi rendszerességgel járják a vidéket, de szeretnék bővíteni az összeírók körét. A partiumi modellt Belső-Erdély irányába is terjesztik: elsőként Kolozs megyében kezdődne el a magyar gazdakataszter összeállítása, majd lépcsőzetesen haladnának Székelyföld fele. A nagyváradiak abban bíznak, hogy a folyamat felgyorsításához sikerül magyarországi forrásokból kistérségi falugazdászokat alkalmazni, akik legalább tíz-tíz magyar faluért felelnének.

Vállalható ígéretek

Laskovics István fiatal agronómussal Érmihályfalván találkozom. Éppen Szalárdról érkezik, ahol az erdélyi gazdaegyesület helyi szervezeteként létrejött Érmelléki Gazdák Egyesületének színeiben indíthatta el az első falusi irodát. Negyven faluért felel főállásban, így aztán naponta jár gazdatalálkozókra, az eddig 8-10 faluban elkészült felmérést biztatónak találja. „A gazdákat sokan, sokféleképpen hitegették az elmúlt huszonöt évben. Sok helyen alakult gazdakör vagy más helyi egyesület, de egyik sem képviselte az érdekeiket. Nem csoda, ha egyesek tartózkodók és bizalmatlanok. Mi azonban nem ígérünk olyasmit, amit ne tudnánk betartani. Mindenki részletes tájékoztatót kap arról, mit lehet rövidtávon, középtávon és hosszú távon elérni, milyen előnyökkel járhat a közös beszerzés és értékesítés” – magyarázza a Debreceni Agrártudományi Egyetemen végzett szakember. Sok az érdeklődő gazda, aki többnyire keserves tapasztalat árán jött rá, hogy az 5-25 hektáron termelő kis családi gazdaságok csak összefogással versenyképesek. A két-három hónap alatt elkészülő érmelléki gazdakataszter alapján ez a tájegység lesz az első, amely már 2015 tavaszára konkrét segítséget képes nyújtani a vidék gazdáinak a vetőmag, műtrágya és egyéb fogyóanyagok beszerzésében.

„A vidék legnagyobb gondja, hogy a gazdák nem tudják terményeiket tárolni, így betakarításkor kénytelenek olcsón eladni. Bármit termesztenének, ha arra biztos felvásárlót tudnánk ajánlani. Van tehát keresnivalója a gazdaérdekvédelemnek Érmelléken” – állítja Laskovics. Kisebb településeken általában 8-10, nagyobb falvakban 15-20 gazda él, fele főállású gazdálkodó, akiknek a teljes jövedelme a mezőgazdaságból származik, a másik fele részmunkaidőben gazdálkodik.

Egyesületi háború
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete bíróságon támadta meg az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületének bejegyzését, a pert azonban elveszítették. Az RMGE vezetői az új egyesület nevét kifogásolták, holott a két világháború között működő EMGE az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet rövidítése, amelynek az RMGE nem jogutódja. Ezt már egy előzetes bírósági döntés kimondta. Csomortányi sajnálatosnak tartja az erdélyi gazdaérdekvédelmi háborút, hiszen Erdélyben bőven akadna munkája mindkét magyar egyesületnek.

Bejutni a magyar piacra

Az Érmihályfalvához közeli Érsemjénben az Érmelléki Gazdák Egyesületének az elnökével, Ványi Attila gazdálkodóval találkozom. Saját gépparkja van: 100 hektáron termeszt gabonaféléket, szóját, kisebb területen zöldséget. Az ember azt hinné, ha a kisgazdának gondjai is vannak, a nagyobb területen termelő farmer biztos lábakon áll. Vendéglátóm szerint azonban ilyen léptékű gazdálkodáshoz is nagy segítséget jelenthetne a szövetkezeti háttér. Értékesítéskor ő is kiszolgáltatott: a gabonakereskedő 40-50 százalékot nyer a szerződéses rendszerben 68 baniért átvett kenyérgabonáján. Ványi szerint az értékesítő szövetkezet az érmelléki magyar gazdáktól több tíz tonna jó minőségű búzát tudna évente értékesíteni, miközben a haszon nagyobb része a gazdáké maradna. Már több magyarországi felvásárló is érdeklődött nagyobb tételben szállítandó zöldség és gyümölcs iránt. A romániai felvásárlási áraknál kedvezőbb viszonyokat kínáló magyarországi piacra jobb eséllyel lehetne bejutni: a partiumi gazdák számára a hazai nagyáruházak felvásárlása elérhetetlen.

Gazdaegyesületük 55 emberrel járt magyarországi tapasztalatcserén, meglátogattak jól működő felvásárló és értékesítő szövetkezetet is, ahol meggyőződhettek: a közös munka nem azt jelenti, amit az idősebbek a kommunista termelőszövetkezetekben éltek át.

Ványi szerint a fiatal nemzedék nyitottabb a modern megoldások irányába. „A Magyar Agrárkamara megígérte: ha kezdeményezésünk beindul, ahatármentén megjelennek a nagyobb tárolókapacitások, hűtőházak, gabonasilók, konzervgyárak. Csak rajtunk múlik, mennyire leszünk gyorsak és hatékonyak”.