Januárban tudtam meg vagy inkább megéreztem, újra megtörtént a lehetetlen. Egyetlen napig tartott az ellenállásom. Mi lesz a munkával, a családdal? JKól van, gyere, ha már bennünket választottál. Vagyis engem..
Milyen egy hatéves gyerek? Csillogó szemű, mindenható, aki saját világában ösztönösen érzi a nagy Igazságokat. Erre mi, felnőttek, megpróbáljuk erre a világra szoktatni, mert ha nem veszi fel idejében a ritmust, elvész. Az aranyat tilos tűzben edzeni!
Kezdetben vala a munka. A munkának pipacsos mezeje, ahová minimum négy éven át készül az ember fia. A munkát nem kérdőjelezzük meg, s jólnevelten alapból szeretjük. Ha jól fizetik, azért, ha nem, akkor meg legalább azt mondhatjuk, hobbiból dolgozunk.
Fiatal vagyok, egészséges gyermekeink vannak. A férjem faggat: miért akarok még egyet? Mert már megvan, mert megfogant. Ez nem teljesen igaz. Igen, akarom a babaillatot, a szoptatást, szeretném látni a végtelen bölcsességet a szemében.
Kezdetben volt a pofon. Vagy mégsem, talán már sokkal korábban megindultam a lejtőn. Mondjuk, amikor vekninyi babácskám szoptatás közben harapni kezdett. Szétcsócsált, vérző mellel, kialvatlanul tűrtem. Aztán egyszercsak úgy erősebben megfogtam.
Minden jól kezdődött. Szerencsés vagyok. Az a típus, akinek már az óvodában négylevelű lóherét markoló kunkori farkú kéményseprő volt a jele. Május harmadikán születtem, s iskolás koromig meg voltam győződve arról, hogy nekem lobogózzák fel a várost.
Anyák napja utáni világszerte a Születés hetét ünneplik. Jó ilyenkor visszagondolni szüléseinkre: mégha tizennyolcas karikás horror sztorinak is tűntek a maguk idejében, mégis az a végkicsengésük, hogy megcsináltam, beavatódtam az élet nagy titkába.
Már gyermekünk születése után pár hónappal mindent megteszünk azért, hogy a világot másnak láttassuk vele, mint amilyen. Régen a csipkebokrokra nem húztak nejlon bugyit, mégsem sebesítették meg magukat csetlő-botló elődeink.
Sétálni kellene. A szabadban valahogy jobban eloszlik a rosszaság, mint a négy fal között. Az öltözés türelempróba. Fiam nem tud elszakadni a tükörtől: szép fiam, jó fiam, bazsalyog bele fején egy női bugyival. Lányommal kergetőzünk, rimánkodok neki.
Ugye, önök is érzik néha, hogy túl szűk helyen élnek. Ilyenkor legszívesebben nekirugaszkodnának, s csak szaladnának egy zöld réten, hajukban langy szellőmatatással… Igen, tudom, hogy január van, de szerintem értik, mire célzok.
A nő igéje az „elengedni”. Elengeded és megszülöd, elengeded és elindul, elengeded és óvodába megy, elengeded és családot alapít. Mi még csak a harmadiknál tartunk. Ó – gondoltam – nem lesz ez nehéz. A környezetemben viszont senki nem vélte hasonlóképp.
Csodálkozva veszik tudomásul, hogy nincs jogosítványom. Egy darabig fel sem merült bennem, hogy ez gond. Ám a modern kismamától elvárják, hogy a vezetés terhét néha átvegye férjura válláról. Ezért úgy döntöttünk, hogy beiratkozom a sofőrsuliba.
Csodálom a macskát. Úgy látom, kisfiam örökölte ezt a hozzáállást, mert már egy jó ideje guggol egy cirmossal szemben. Sutyorog neki, s a macska álomzöld tekintettel nézi őt. Bevallom, hallgatózom. Mégsem tudok egy értelmes szót sem kivenni.
Anya cikket ír. Azt mondta, szavakat sorakoztat egymás után, meg hogy a gondolatait tolmácsolja. De én tudom, hogy igazából mit jelent, hogy cikk. Hallom a billentyűket kuncogni: most nem játszik veletek, mert dolga van, az ajtót is becsukja.
Amíg nem született meg harmadik gyermekünk, folyton kérdezgették: felkészültél? Akkor még válaszképpen sejtelmesen mosolyogtam, éreztetve, hogy nekem menni fog. Jelentem, a háromgyerekességre nem lehet eléggé felkészülni.
Drága Emma! Ha már megtiszteltél azzal, hogy kihordhattalak és megszülhettelek, szeretnék neked felvázolni néhány dolgot. Csak úgy, tudod, miheztartás végett.
Amennyiben az ember lánya végül – annyi ellenérv mellett – mégis a kórházat választja szülése helyszínéül, nem árt, ha néhány alapvető szabályt megtanul. Az első ilyen, hogy illik valahogy még a tolófájások előtt beérkezni.
Van egy olyan időszak, amikor a barátságaink erdejében beköszönt az ősz. Ez családalapításkor, illetve gyerekünk születésekor történik. Persze marad barát, aki nem riad vissza a böfi vagy a pelenkatartalom állagáról szóló kiselőadástól.